Az ilyen lemezekről igazán jó írni! Hallgatásuk páratlan élvezet, ismerkedni a zenével nem nagyon kell és az írás is gyorsan megy. Mindazonáltal könnyen születhet közhelyes mű, hiszen egy hőskorbeli Rainbow koncertfelvételről nem nagyon lehet sok újat elmondani, főleg nem egy olyanról, amely már nagyon régóta létezik bootleg változatban.
Mégis, örömmel hozok össze bármilyen irományt, hiszen a Rainbow legütősebb élő fellépéseinek egyéb hivatalos dokumentumai, az On Stage és a Live In Germany koncertlemezek alapkedvenceim közé tartoznak. Azok az anyagok ugyebár a Rising turné első felét dokumentálták, mire a csapat eljutott a Long Live Rock'N'Roll lemez felvételéig (a folyamatos turnézás mellett felmerül a kérdés, hogyan/mikor írták meg és vették fel az albumot), két tagcsere is lezajlott: Tony Carey billentyűst David Stone, Jimmy Bain basszert pedig Bob Daisley váltotta fel. A koncertprogram gerince azonban nem változott sokat, csak annyit, hogy ezen a túrán már nem csak a Kill The King-et (30 év elteltével is minden idők egyik legütősebb koncertkezdő száma), hanem a Long Live-et is nyomták, mint új számot.
Az persze alap, hogy egyik dal sem ugyanolyan, mint stúdióverzióban, sőt, az On Stage-es változatokhoz képest is eltérőek – ahogy azt a Purple családfánál már megszokhattuk. Nem véletlen, hogy a százötvenedik koncertfelvétel sem unalmas, sőt, mindegyiket felfokozott izgalommal helyezzük be első alkalommal a lejátszóba. A Rainbow viszont abból a szempontból mindenképpen izgalmasabb koncertkiadványokat tekintve, mint maga a Purple, hogy már nem létező és viszonylag rövid ideig működő bandáról beszélünk (az összes korszakot összeadva sem jön össze 15 év), nem sok esély van tehát arra, hogy lemezes kedvenceinket élőben hallhassuk, hacsak nem egy újabb koncertlemezen.
Bár szerkesztőségünk csak promo CD-t kapott, a Live In Munich DVD-n s kijött. „Egész véletlenül" rendelkezem a képanyaggal is és bizton állíthatom: pazar! Ez a képileg-hangilag feljavított kiadás egész egyszerűen lesöpri az asztalról a VHS-ről bedigizett, eddig ismert kalóz DVD-verziót: az 5.1-es sound megdörren, a kép tiszta és bizony extrákból is kijutott. A három LLRNR-os klip (Long Live, LA Connection, Gates Of Babylon) persze egykaptafa, hiszen egyszerre rögzítették őket promóciós célból (üres teremben játssza a zenekar a nótákat – VH1 rockműsorokban gyakran előkerül mindhárom), de a Bob Daisley-vel és Blackmore technikusával nemrég készült interjúk azért kellően érdekesek. Hogyne lennének azok, mikor a szóban forgó koncertet csak éjfél után sikerült elkezdeni, mert előző nap Ritchie-t letartóztatták Bécsben (egy biztonságival volt afférja koncert közben) és kétséges volt, hogy egyáltalán odaér-e időben – hát ezt a sztorit bizony alaposan kivesézik az interjúk.
A zenészek teljesítményéről pedig mi az ördögöt lehet vajon elmondani? Ronnie Dio azóta is a legnagyobb rockhang, Cozy Powell dobolása elementáris, Bob Daisley basszusa szépen alapoz, Blackmore-ra tényleg nincsenek szavak (nézni mondjuk nem annyira nagy élmény mosolytalan ábrázatát, de kis képzavarral élve, imádnivaló egy seggfej), viszont David Stone-t külön is érdemes kiemelni. Sokan a Rainbow történetének legjobb billentyűsét látják benne, ezt eldönteni nem tisztem, de tény, hogy bámulatos, amit előad, akár külön szólóiban, akár kíséreteiben. Nem is értem, hogy szorulhatott annyira háttérbe a billentyűs hangszer a LLRNR-on, mikor ekkora tehetség volt a csapatban. A dalok pedig... mind klasszikus: a már említett Kill The King, Man On The Silver Mountain (ezt a felgyorsított verziót sokkal jobban bírom, mint az eredetit, érdekesség, hogy Ronnie legutóbbi turnéján annyi év után pont az originál tempóhoz tért vissza), Still I'm Sad, Catch The Rainbow... és mind-mind ezernyi aprósággal megspékelve, amelyek sokadik hallgatáskor is nyújtanak újdonságot. Egyszerűen hibátlan anyag! Mindazonáltal teljesen elégedett akkor lennék, ha a Joe Lynn Turneres érát megörökítő Final Cut DVD után a Dougie White-os Rainbow korszaknak is igazságot szolgáltatna egy hivatalos koncertanyag (kalóz DVD-m ebből az érából is van, az is gyilkos egy felállás volt ám!).
