Shock!

Mi késztet arra egy zenekart, hogy azt a címet adja lemezének, hogy A kakukkosórák a pokolból? Persze kakukkosórával nyit az első dal (meg zár az utolsó), ezt jó volt, hallani, sajnos a mi kakukkosóránk rég tönkrement, így nosztalgikus érzésekkel vágtam neki a cd-nek.

De csak pár másodpercig, mert szegény dobos pontatlan kissé, senki ne igazítsa hozzá a kakukkosóráját, szóval ez azért ciki ilyen sűrű kétlábdobos témákkal felvértezett death/thrash metalban. Pedig 1990 óta, mióta léteznek, igazán találhattak volna megfelelő ütőst.

Amúgy vannak magyar vonatkozásai is a csapatnak, elsőként mondjuk csak annyi, hogy egy dupla válogatáskazettát adott ki tőlük jó pár éve a Backwood Productions. Az egyik gitárost meg Janos Murrinak hívják, tehát nagy valószínűséggel magyar ősei lehetnek a srácnak, és a borítóban is olvasható még magyar név. No, ennyit a nemzeti öntudatról. A csapat második albumát - amiről most ejtek szót - még 2001-ben kezdte el írogatni, aztán még abban az évben stúdióba is mentek, de tagcserék és kényszerpihenő miatt nem tudták megjelentetni a lemezt. Ez 2003-ra maradt, hozzánk meg bő egy évvel később jutott el.

A teljesen szokványos témákkal felvértezett zene először a harmadik dalban okozott némi meglepetést, mely dal thrashesebb és egyszerűbb témái mellett halvány dallamos énekrészt is kapott a refrénben. A dallamvezetés Burton C. Bellt idézi amúgy. Az ötödik dalban már inkább rossz, amit művel, mint érdekes. A hörgés a tökéletesen átlagos hörgést tökéletesíti meg. A riffek sem éppen egyéniségükről híresek, régi thrash csapatok pillanatait simán nyakon lehet csípni sok helyen. Egyébként helyenként igyekeznek komplexek lenni, ha nem ismernék még hatszáz másik hasonló zenekart, még azt is mondanám, hogy micsoda észbontó dalok vannak itt, de ismerek. Azért ha egy kicsit összekapják magukat és a kliséken túl is fel tudnak mutatni valamit, akár még tetszeni is fog a későbbiekben. Néha azért tetszett némely rész most is, de aztán rájöttem, hogy csak azért mert hasonlít valami régi kedvencemre. A cd egyszerű papírcsomagolást kapott, amúgy nem rossz, csak elég infószegény.

A Resurrecturisnál sok rossz és sok jobb csapat él és működik a világon szerteszét, így nem tudok iszonyatosan lelkesedni értük. Ahhoz több kell, sokkal több.