Ha a Voice of Rock titulust Glenn Hughes már elbitorolta, a Voice of Metal megnevezés pedig Ronnie Dio-t illeti, mi mást lehetett volna kitalálni Rob Rock számára, mint azt, ami legújabb lemezének címe is egyben. Igaz ugyan, hogy a fickó ismertségben sehol sincs az említettekhez képest, de elismertsége azért számottevő a metal világában.
Négy remek szólólemez, együttműködés jónéhány neves muzsikussal és megannyi kult gyöngyszem – nagyjából ez bő két évtizedes munkásságának mérlege. De tényleg, gondoljuk csak át, micsoda albumokon hallatta hangját: M.A.R.S., Axel Rudi Pell zseniális Nasty Reputationje, az Impellitteri sor nagy része, Avantasia első/második rész, a 2001-es Warrior lemez... hihetetlen! Valahol tehát teljesen logikus, hogy Rob úgy érezte, érdemes összefoglalni az életmű első korszakát egy CD és DVD csomagba rejtett koncertanyag segítségével.
A cím valahol nagyképűnek is tűnhet, de egyfelől nyilván nem maga Rob találta ki, másfelől pedig van mire arcoskodni: nemcsak a lemezek miatt mondom ezt, hanem mert a 2003-as Bang Your Head feszten élőben is meggyőződhettünk arról, hogy a faszi a legnagyobbak között van (ezt az élményt akkor a Shock! olvasóval is megoszthattam debütáló cikkemben – könnycsepp elmorzsol...). Pontosan ezen emlék miatt fel sem merül bennem, hogy bármiféle utómunka lenne a muzsikán vagy Rob hangján – ez a fazon egész egyszerűen ilyen lazán hozza témáit koncerten is, ahogy itt hallható; zenészválasztásban pedig nem tud mellényúlni, hiszen zenekarának tagjai magabiztosan hozzák a lemezen megszokott színvonalat: CJ Grimmark gitárost és Andreas Passmark basszert ugyebár a Narniából ismerhetjük, a másik gitáron reszelő Peter Halgren és a dobos Tracy Shell nevei pedig ugyan ismeretlenek számomra, de hallhatóan nem kell nekik megtanítani a power metal mibenlétét. Ez a tökös ötös tehát remekül elzúzza nekünk (eredetileg pedig az atlantai Progpower feszt közönségének) a négy szólóalbum szerintük legjobb tételeit, vélhető jogi okok miatt viszont sajnos az I'm A Warrioron kívül (amit Rob több projektjébe is magával vitt) nincsen Rage Of Creation előtti nóta – pedig mekkorát szólhatna az anno Bang Your Headen is elnyomott Nations On Fire vagy a Nasty Reputation, hogy az Impellitteri-zúzdákról már ne is beszéljünk. Persze legalább ennyire zseniális a Judgment Day, az In The Night, a Rock The Earth vagy a Metal Breed is, tehát szó nem érheti a ház elejét. És persze az is érthető, hogy saját neve alatt koncertezvén inkább a szólócuccokat nyomja Robi barátunk. És hasítanak is a dalok, mint állat!
Bár ezen cikkecskében csak a muzsikáról írok, nem mehetünk el amellett, hogy a koncertanyag kombó formájában is napvilágot látott és a képanyagról olvasott ismertetők alapján azt kell, mondjam, hogy aki beruház, mindenképpen ezt keresse. Így teszek majd én is. És közben tovább bánkódom azon, hogy az idei Bang Your Head kimaradt – ott ugyanis a Driverrel lépett fel Rob...
