Shock!

Na, már megint egy lengyel zenekar, lassan gyanús lesz, hogy szponzorálnak minket polák barátaink. Egy klipjükbe előzőleg belebotlottam a Youtube-on, mondtam is magamban, hogy nahát, ez nem is rossz. Modern metal, korszerűen kinéző tagokkal, ennyi.

Aztán megérkezett a promo, amit egy végtelenül unalmas és felesleges intróval vezetnek be, nem is értem miért húzzák az időt, mivel az első dal rögtön egy korrekt energiabomba. Ungabunga metal, dallamos refrénnel, kellően fogós és energikus és - ami iszonyatosan vicces -, helyenként egy az egyben Superbutt. Az énekes szőrös hangja is emlékeztet Vörös Andriséra, csak a lengyel srácnak jóval szélesebb spektrumú a torka. A rap-betét konkrétan első lemezes 'butt, elképesztő. A második dalnál is tart még a puskapor, tök jó fülbemászó a refrén két ugráltató riff között, és még mindig azon vigyorgok, hogy mennyire VA az ének, döbbenet. Képzeljetek el egy System Of a Down (na igen, máris megvan, miért 'butt), Soulfly, Faith No More, Clawfinger, Superbutt (hehe) keveréket, és máris megkapjátok a Rootwatert. Abszolút naprakész, modern zene, bármelyik nyugati fesztiválra oda lehetne őket helyezni.

Ellenben 3-4 dal után tökéletesen lehet tudni, mire számíthatunk a lemez további felében, túl sok extra meglepetést nem kapunk, amilyen hegyeket mozgató energiával indult a cd, az az energia nemhogy tovább burjánzana, inkább megtorpan.Nem mondom, hogy unalmassá vált a zene, csupán túl kiszámítható egy idő után, és hiányolom az igazán kiugró dalokat. Jópofa ötleteknek így sincsenek híján, de 15 dalt 60 percben túl sok, ebben a stílusban a kevesebb sokkal több lenne. Ez a tömény, energiától duzzadó zene 40 percben működne igazán. A lemez második felében kezdenek szürkülni a dalok, kevés a kiugróbb szerzemény (de a Realize vagy a címadó Visionism pl. nagyon az), és folyamatosan az volt az érzésem, hogy már kívülről ismerem az összes riffet és dallamot, és persze hallottam is már előzőleg mindet. A helyenként túlságosan ismerős SOAD témákat is illene legközelebb visszafelé hajtogatni. Ellenben Maciej Taff néha olyan szeretnivaló keleties dallamokat hoz, amire még az Induktis vendégszereplénél figyeltem fel, abszolút figyelemreméltó!

Mindemallett állítom, hogy a Rootwater totálisan koncertbanda, ez a fajta zene élőben üt igazán, biztosan megnézném őket, ha errefelé járnának. Akit érdekelnek a határon túli modern metal csapatok, simán lecsaphat a Rootwaterre, ki tudja, hátha csak én voltam a kelleténél finnyásabb hangulatban. Ha kevesebb filler lenne a lemezen, simán megkapnák a nyolcast, de így megálltam a hétnél.