Shock!

Egészen friss, újdonsült társulat a Scar Symmetry, melynek tagjai a tavalyi év folyamán kezdtek közösen bazseválni, jelen alkotásuk pedig a bemutatkozó album. Az öt srác szándéka az volt, hogy alapvetően death alapokra rámoljanak többé-kevésbé dallamos harmóniákat.

Ebből következik, hogy a fronton elvetemült halálhöri (olykor károgi) váltakozik melodikus, tiszta énekkel, a muzsikában pedig agyszaggató riffeket oldanak szintikkel kiegészült, kellemdús részek és klasszikus felfogású szólók.

E kettősség pompás példája a nyitó Chaosweaver. A kétarcú vokalizálás emlékeztethetne akár a Crematory-ra is, ám a zene merőben eltérő. Sokkal durvább, sötétebb, valamint kiszámíthatatlanabb. A 2012 - The Demise of the 5th Sun komplex, ultra-szilaj hangzású kompozíció, amelytől még a progresszív hajlam sem áll távol. A Dominion inkább a nyitó nóta (aránylag) dallamosabb világát képviseli, ahol a hörgés ugyan továbbra is pokoli méreteket öltően árad, ám ott dolgozik és nyomul kitartóan az ellensúly, a már-már klasszikusba csapó gitárszólóval és harmóniákkal... Agresszív, nehézsúlyú nóták tipornak egymás után a maguk tudathasadásos módján. A Reborn loholó fűrészelésében hörgés, károgás és ének váltogatja egymást a legnagyobb egyetértésben. Ha lehet még egyáltalán a sötét és a napos oldal közti különbséget hangsúlyozni, akkor azt a fiúk a Veil of Illusions percei alatt teszik meg. Az Obscure Alliance pofás dallamot hurcol a kötelező, megatonnás vázon. A Hybrid Cult vért köp, torzan vonaglik, míg a némileg simulékonyabb taposógép - Orchestrate the Infinite - röpke, tünékeny elandalodásra is képes... Ezt aztán jócskán helyrepofozza az atomokat is szétgyaluló Detach from the Outcome. Szólóvirgákat csillogtat a Seeds of Rebellion, a záró The Eleventh Sphere pedig magában hordozza a Scar Symmetry esszenciáját, felsorakoztatva annak mindahány árnyalatát és hangulatát.

Iszonyat tömény muzsikában utaznak szimmetrikusék. Pengeéles kíméletlenséggel tépnek, darálnak és zúznak, ugyanakkor dallamok is akadnak bőven. Ezáltal rajongókra lelhetnek mind az elborult, halálközeli zenék, mind az extrakemény, ám dallamos metal hívei közt is. Számomra helyenként súrolgatják az élvezhető keménység határát, de a maguk műfajában igen meggyőzőek.

Kiforrott, naprakész produkció, amely garantáltan simára vasalja az agytekervényeket. Skizoid gyilkos.