Shock!

Lassan egy éve, hogy megjelent ez a lemez, de az égiek, no meg a promoküldők malmai lassan őrölnek, így csak mostanában jutott el hozzánk a Shadow Land cd-je. Lehet nem lett volna baj, ha jelen zenekar esetében még lassabban őrölnek azok a malmok.

Beteg death, nyávogással - a jelzőm ez volt anno, ennél picit jobb a helyzet, ugyanis ahogy az az első dalból kiderül, valami ultraborult, komplex brutál zenét igyekeznek játszani, hatezer ütem- és témaváltással, értelmetlen hangokkal, gitárszólókkal tarkítva. A dobos nyilván sokat gyakorolt, az hallatszik. Egyébként lengyel a csapat és sok idegborzoló zenét kedvelhetnek, ha ilyen zenét képesek játszani. A nyávogás amúgy helytálló, mellette van hörgés meg mindenféle irgalmatlan hang, amit ki bír adni egy torok. Lehetőleg ezek a hangok legyenek minél idegesítőbbek. Nem, dalra nem fakad azért. Szerencsénkre.

Pedig a zene nem lenne annyira vészes, ha a vokalista el nem rontaná, előbb-utóbb meg lehet szokni a váratlan váltásokat, értelmetlen témákat, a kevés kapaszkodót. Lehetne ebből akár zene is, ha egy értő, külső fül kicsit fékezné a srácokat, mert így semmi teteje nincs az egésznek. Katyvasznak katyvasz, meg lehet csodálni, hogy miképp bírtak ennyi sületlenséget egymás után pakolni, majd azt megjegyezni és még rögzíteni is. Pedig amúgy bírom a kiszámíthatatlan, komplex, némi perverzitással bíró zenéket, de ez csak az idegesítésig jutott el nálam, nem tovább. Kőkemény death rajongók nyilván már szaladnak a cd boltba, hogy megvegyék a lemezt. Lelkük rajta.

37 perc hangszeres maszturbáció ez, amiből egy dolog hiányzik: az élvezet... ööö, dehogyis. A Zene.