Valahogy az Angra nekem eddig kimaradt a szórásból, de Andre Matos (akinek nevét, tévedés ne essék, nem az időhatározós közösüléshez hasonlatosan kell kiejteni!) új bandájának Ritual című albuma valahogy mégis eljutott hozzám.
Jó kis európai jellegű, szimfonikus ízű power metal muzsika hallható azon a lemezen, amit rendkívül érdekessé tesznek az itt-ott felbukkanó latinos/brazilos meg mittoménmilyen zenei elemek, díszítések. Nem 100 százalékosan az én zeném, manapság már jobban szeretem a riffesebb, morcosabb dallamos cuccokat, de meghajtottam fejem az igényesség előtt és tavasszal elég sokat szólt a Ritual Vinyóéknál. Aztán jött ez a koncertlemez (meg persze DVD) és rögtön arra gondoltam, hogy az apropóját nyilván az adta, hogy a csapat rájött, hogy ha várnak még egy-két albumig egy koncertfelvétellel, akkor soha többet nem süthetik el ezt a zseniális szójátékot a címmel. Persze ez csak vicc, mert nyilvánvalóan a hatalmas hangulat volt az egyik fő kiváltója annak, hogy ez az anyag végülis megjelent. A közönség lelkesedése nem véletlen, hiszen Sao Paulo-ban vették fel a koncertet, és ugye a brazil közönség híresen fanatikus, pláne ha földiekről van szó: éneklik a szövegeket, a refréneket meg minden, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. (Az mondjuk külön érdekelne, hogy mitől ilyen jók a brazil bandák, mert az ember azt hinné, hogy Brazília valami übercsóró ország, ahol még hangszert sem lehet venni, nemhogy ilyen gyilkosan jó muzsikát létrehozni, de nyilván Matos-ék nem a szegényebb rétegekből kerültek ki, meg talán a metal közönség nagy része sem. Legalábbis ami ezt a dallamos műfajt illeti, mert a dühösebb zene és a hardcore gyökerek révén a Sepultura zenészeiről pl. el tudom képzelni, hogy igazi lázadó utcakölykök voltak. Az Angra/Shaman tagok viszont nyilvánvalóan komoly zenei képzettséggel, miegymással rendelkeznek. Persze, ez csak egy utánajárás nélküli eszmefuttatás, lehet hogy hülyeség az egész.)
Elképesztően ütős hangzása van a lemeznek, hogyha ezek tényleg így szólnak élőben, akkor az etalon lesz a jövőre nézve. Pedig rendkívül sűrű egy zene ez, ha nem is annyira, mint a Rhapsody-é, de azért eléggé. Mondjuk pont így tudnám elképzelni Fabioék ideális élő megszólalását, remélem, ha egyszer majd újra turnéznak az olaszok, meg tudják oldani. Én, aki nem ismerem az Angrát, az egy Painkiller feldolgozást leszámítva, egy hasonló cipőben járó zenebarát számára úgy tudnám megfogalmazni, hogy ez itt a Helloween, az Edguy és a már említett Rhapsody tökéletes kombinációja, némi folktalanított Blind Guardian mázzal leöntve: a Helloween, mint nyilvánvaló ős-hatás van jelen (el is nyomják az Eagle Fly Free-t Deris bátyóval), az Edguy behatás néhány súlyosabb riffben is tetten érhető (vagy épp az Angra hatott Sammetékre anno? Vagy egymástól függetlenül nyúlták a régi nagyokat? Ki tudja?), Kürschék világa pedig a progresszívebb dalszerkezetekben köszön vissza. Matos mester hihetetlen hangi adottságokkal rendelkezik, de hát ezt senkinek nem kell mesélni, aki csak egy picit is vonzódik a mai hagyományos metalhoz, az legalább egyszer biztosan hallotta a hangját (máskülönben fáradjon ki a teremből): magas, éles hang, de sosem esik Boals-os vagy Matijevic-es túlzásokba. Amúgy érdekesen zavarba ejtő az Avantasia-ról származó Sign Of The Cross, amelyben Tobias Sammet vendégszerepel: folyamatosan figyelni kell, hogy most pontosan ki is énekel, avagy: ki volt jobb tanuló a Dickinson/Kiske iskolában (lehet, hogy Tobias nem is szerepel? - csak a DVD lehet a bizonyíték).
Tisztán zenei szempontból az anyag egész egyszerűen hibátlan; a felvétel hangulata óriási; maguk a dalok lendületesek, élvezetesek; a dallamok rafináltan fogósak - minden együtt van. Mindenesetre nem 10-es, mert egyrészt nem feltétlenül látom értelmét egyetlen lemez után élő anyagnak, másrészt pedig, bár szeretem ugyan, nekem ez a műfaj nem 10-es, ahhoz kicsit több power metal elem kellene. Ha azonban létezne egy kedvezményes árú CD és DVD csomag vagy ha várható a jövőben ilyesmi, azt biztosan megvenném.
