Shock!

Nem mondom, hogy imádom vadászkopónak érezni magam, amikor érkezik egy boríték, benne egy másolt cd, bármiféle felirat nélkül, na kivételesen a cd borítót mellékelték (ezt két példányban, nem értem, miért, de esetleg akit majd érdekel a zene és először emilez, lemásolom a cd-t és elküldöm).

Arra óhajtottam az elébb kilyukadni, hogy egy árva levél nem melléklődött, hogy: "sziasztok, xy vagyunk, innen és nagyjából ezt érdemes tudni a zenekarunkról, örülnénk, ha írnátok pár sort, csók, mi", pedig ez a XXI. században illenék, hogy alap legyen. Mert ugye gondolhatnám azt akár, hogy poháralátétnek küldték az írott cd-t, én meg itt cseszem azzal az időmet, hogy leülök, végighallgatom és próbálom kitalálni, mi volt a célja annak a négy lengyel srácnak, akik a Spiral Madnessben zenélnek.

Ha most gonosz kedvemben lennék, annyit írnék csak, hogy demószintű hangzás (hallhatóan valami papírdobozban rögzítették az egészet) és zene (egyébként death/thrash metal, az a fajta, amiből annyi létezik, mint éhező kisgyerek Etiópiában), vérgyenge hörgős (olyan, mint kifejezőkészség, meg sem fordult a pici buksijában), béna dobos és gitáros. A borító is cirka 20 évvel lemaradt a mai világtól. Vicces kis kettő/négyes ütemek, alapkvinttologatás, a gitárszólóknál kezdtem vinnyogni a röhögéstől, de visszafojtottam, nehogy maradandó lelki sérülést okozzak az írott korongnak. Aztán ezen a ponton belelestem a cd borítóba és látom, hogy válogatást tartalmaz a zenekar 1996-2003-as időszakának legjobb dalaiból, ami egy kissé mulatságosnak tűnik azok után, hogy így a negyedik dalnál még mindig az az érzésem, hogy az elsőt hallgatom. Na nem, itt azért picit begyorsítottak, talán a fejlődést itt lehet nyakon csípni. Közben nézegetem a netet, hátha találok valami infót, annyi feltűnt, hogy máshol is hasonlóképpen megdicsérték a zenekart, tehát nem én vagyok süket szerencsére.

Már a hetedik dal forog. Vagy még mindig az első? Két-három hangot találtak meg a srácok a gitáron eddig, hajrá, talán öt év múlva meglesz másik három is! Tyű, a tizedik nótában blastbeat is van ám! Ez a nem semmi. Kitaláltam egy játékot, hogy ugrálok a számok között és csak egy-két másodpercet hallgatok bele az elejébe, tényleg olyan, mintha mindig ugyanaz kezdődne. Fantáziadús "zenészek". A tizenkettedik nóta a saját régi zenekaruk egy átmentett nótája, tehát úgymond feldolgozás. Nem mondom, hogy bármiben különbözik a többitől... A tizenötödiknek annyi az érdekessége, hogy a szövege lengyel és recseg-ropog az egész. A vicces, hogy a nóta közepétől olykor felbukkan néha pár másodperces szünet, akadás, majd teljes süket csönd egy ideig, aztán újra csak az akadozás (gondolom kis technikai malőr), de ez még tetézi azt az amatőrséget, amit eddig is lehetett hallani. Jesszus. Ez kimeríti a kínos fogalmát erősen. Az angol nyelvű szövegekben a szavak egymás mögött rendben vannak, de mondatszerkezetileg és értelmileg már hiányosságokkal küszködnek a sorok.

Hú. Ezt aztán tényleg időpocsékolás volt végighallgatni. Ha netán mégis érdekel valakit a cd, írjon, és postázom a borítóval együtt. Ezt a kis dalcsokor-gyűjteményt a világra szabadítani nagyfokú felelőtlenségre vall. Egy pontot azért kapnak, mert szép bélyeg van a borítékon és majd jól le fogom áztatni a gyűjteményembe.