Shock!

Hm... izéé... Nem mondanám, hogy a Stanley tökéletes zenekarnév lenne, hiszen némely szlengben a férfi hímtagot bírják így nevezni. A biográfiára nem térnék ki, nézzétek meg a honlapon, magáért beszél. A zene amolyan nyolcvanas évekbeli magyar rockzene, motoros-feelinggel, tufa riffek, alap dobtémák, tipikus kocsmazene, ahogy azt a honlapon látható nyitókép is sugallja.

A tagok ránézésre nem tizenévesek, a kvinteket nem keresgélik már a gitárnyakon, meg abban a stílusban, amit nyomnak elmondható, hogy korrekten összerakták a dalokat (bár ezeket a témákat nem nehéz eljátszani), csak hát van ilyen sok, meg valahogy 2005-ben ilyen tizenöt éve elavult zenét nyomni bátorságra vall. Ha ezt szeretik, lelkük rajta. Néha mintha a régi Sex Actiont óhajtanák megidézni, csak ez olyan gyenge utánzattá fakul, az élet hiányzik belőle, nem más.

Az énekesnek van egyfajta különös, éles hangszíne, nagyon akar magasan énekelni sokszor, de az átmegy enyhén kínosba, reszket a hangja, mintha egy fagyasztóban lakna. Az énektémái meg annyira alapok, amennyire alapok csak léteznek a világon. Nos, nem egy énekes pacsirta semmilyen szempontból, nagyjából két hangon énekli végig a tíz dalt. Három dal után kifejezetten idegesítő a sipító hangszíne. Vannak emberek, akiknek nem biztos, hogy mindenáron mikrofon elé kellene állnia.

Néhány dalban vokálban besegít Koroknai Árpád (meg a hatosban a szólóének egy része is tőle származik. Ég és föld. Árpád ugye a P. Box énekese, nyilván a haverság vihette rá erre a rémtettre, hogy nevét adja ehhez a produkcióhoz. Az egyik dal akusztikusan indul, na itt aztán azok számára is kiderül, hogy mennyire analfabéta "zenészekből" áll a csapat. Borzalmas.

Idéznék egy dalszövegből, kommentár nélkül:

"Amikor körbe zár a kezed
Kettőt rúgsz és megyek
Vége a csatának rég...
Teljesen elborul az agyam,
kiürítem magam
beléd verek és kész
Kaszinóknak sűrű kocsmáknak mélyén
Eladom ma jó pénzért magam
Enyém lesz a hírnév
Nekem nem elég egy nővel
Legalább kettő kell
Ez kárpótol mindenért
Folyik az élet ez nem vitás
Én nem vagyok hibás
Miért maradsz le mindig épp"

Egyébként akad az ilyen zenéknek is közönsége. Hogy sajnos, vagy nem sajnos, döntse el mindenki maga. Az nem baj, ha elprüntyögnek maguknak, csak nem biztos, hogy a produktumot mindenáron meg kell osztani a közönséggel is. Maga a cd egyébként slim tokos, abszolút házi gyártmány, ami szintén sokat elárul. A hangzás olyan, mint a zene. Muszáj ezt pontozni?... Vannak szórakoztatóan rossz zenék. A Stanleyben sajnos még csak a szórakoztatás szikráját sem véltem felfedezni.

(A zenekart előre megkérdeztem, hogy akarják-e a kritikát. Akarták.)