Shock!

Bombabiztosan, kétszer is megkaptuk a Step On It promoanyagát, amelyben matricán keresztül kitűzőig volt mindenféle zenekarral kapcsolatos dolog. Köszönjük. Fura egy zenekar ez. A biográfiájuk szerint 2004-ben alakultak és máris albumot adtak ki saját erőből.

Négyen vannak, a nevükről nem ez a gyors, agysejtpusztító hardcore-ra gondolna az óvatlan hallgató, hanem ezerféle más stílusra, írom a neveket: Shakalin Eonymus, ZooZoo, Terror-L, Yvaeh Letham. Kicsit komolytalanná teszik a produkciót, pedig a zene nem éppen vicces. Sőt.

19 számot vettek fel, ami tart 19 percig, ebből sejthetitek az átlagos dalhosszúságot (na jó, azt a cirka négy másodperces "izét" nem nevezném dalnak, az csak egy kitörés). Elképesztő sebességgel bírnak pörögni, de nem fejvesztetten, olykor egy-egy nem tekerős téma is belecsempésződött a dalokba. Jót is tett nekik, mert ha csak random módon ugrálgatok a dalok között és találomra beletekergetek, elég egysíkú a zene, gyakorlatilag megkülönböztethetetlen egyik tétel a másiktól. Az üvöltés artikulátlan, elvileg angol, de szavát érteni nem lehet vokalistánknak. Amúgy nem ártana egy angolul profin tudó emberrel átnézetni a fordításokat, mert vannak benne hibák, kisebbek, nagyobbak. Egyébként szövegileg szemfelnyitogató dolgokat írogattak a srácok, nagyon direkt formában, nem szoktam szövegeket idézni, de ez a két sor tetszik: "Lehet, hogy én a múltban élek / De te a jövődben haldokolsz".

Egyébként összességében a zene egész pontos, ami ilyen sebességnél elengedhetetlen, a gitártémákat a sebesség ellenére kitűnően ki lehet venni, ami szintén a zenekar javára billenti a mérleg nyelvét. Az utolsó előtti dalban megleptek, nagyon a háttérben valaki dallamosan énekel, ez valami bónusz dal lehet már. Van még két feldolgozásnóta is a cd-n, egy Citizens Arrest és egy Government Issue, mely csapatokról halvány sejtésem nincs, szóval megbízom a srácokban, hogy tényleg azt játszották-e fel. Az utóbbi mondjuk egy nagyon buta és idegesítő punkos dal, nem igazán illett a lemez egészébe.

Nehéz értékelni, mert ez a húsz perc nem más, mint egy tömény agresszióbomba. Aki bírja ezt a gyors stílust, annak bejöhet, mert alapvetően nem vészes, ügyesek és hitelesek, csak pont az a zene, ami ízlés dolga, van akinek tetszik, van aki messzire elkerüli. Az tény, hogy nem az én világom, de ettől függetlenül igyekszem objektíven nézni a dolgot, úgy pedig ez egy hetes.