Shock!

Ilyen zenekarnévvel milyen zenét lehet vajon játszani? Nem nagy meglepetés, hogy a finn (!) Stoner Kings stoner zenét játszik, helyenként heavy metalos ízzel. Ésatöbbi. Négy lóhajú meg egy kopasz, abszolút metalarcnak tűnő srác alkotja a csapatot, és amolyan Black Label Society-ízű muzsikát rejt az amúgy digipack tokos cd, amelyben tök bizarr módon a nyolcvanas évek csordavokálos, életigenlő refrénjei is ott figyelnek olykor.

Szokatlan mix, ám működik még úgy is, hogy az énekes nem egy nagy torok, szőrös meg karcos, de szinte folyamatosan hamis, és hajmeresztő technikai hibákat vét alkalomadtán. Bár biztos szívből dalol, szóval a feeling nem hiányzik.

Hogy legyen némi pikantériája is a dolognak, a lemezen szerepel néhány ismert név: Alexi Laiho (Children Of Bodom), Marco Hietala (Nightwish/Tarot), Pasi Rantanen és Nino Laurenne (Thunderstone), stb. Mindezek mellé még némi egzotikus hangszert is a stúdióba vittek, meg persze a kihagyhatatlan herflit ugyancsak. A zene ilyen kis lazán ösztönös cucc, nem a lehúzós, hanem a "felrántós" fajtából, tipikus stoneres megfontoltan lassú, illetve zakkazakka riffekkel, relatíve sok szólóval, groove-os dobolással, kedvesen himnikus énektémákkal. A lemezt végighallgatva biztos vagyok benne, hogy bulis zenekar lehetnek, akik kiváló hangulatot tudnak teremteni koncerten.

Nagy megváltásra senki nem számítson, inkább amolyan barátságos lemez ez, amiről leginkább az igazán átütő dalokat hiányoltam, bár a Black Lotus címűben már ott virít valami - igaz ehhez egy kiváló vendégvokalista-hölgy is szükségeltetett. Bulizáshoz, lazulós estékhez azért így sem rossz.