Shock!

Úgy tartja a fáma, hogy ne ítélj elsőre, főleg egy sablonos és gyenge borító, "nézzünk a kamerába elszántan a lángok mögül" típusú bandafotó, nevetséges zenekari név, és az infó alapján amit mellékeltek. Nehéz lesz, mert hajam szálanként mered az égnek a felsoroltak közül már egytől is, nemhogy így egyszerre mindtől.

Pláne ebben a helyes kis trendy "nyomjunk le mindenkinek a torkán egy kis heavy metalt" hozzáállástól, inkább egy meteor alá állok, minthogy.

Azt írják róluk, az első szám megmutatja miről is szól a Stormhammer, hát igen, akkora kedves kis Judas Priest nyúlás az egész, hogy ihaj-csuhaj, aztán átvált Maidenbe, mindjárt nagyobb kedvvel hallgattam tovább a lemezt (ne higgyetek nekem, végig sem akartam hallgatni, de azért becsületből perszehogy.) Aztán ez így megy sok-sok nótán keresztül, hozzácsippentve további utánérzést is. Szóval saját bevallásuk szerint a zenéjük keveréke a hiper-dallamos, európai power metalnak, meg az amerikainak is (csak tudnám hol), meg Maiden és Judas Priest. No igen, ez mind benne van, csak egyéniség és ötlet nincs. Megpróbálom megközelíteni a pozitív oldaláról is: azért néha megpróbálnak kitörni a maguk köré önként felállított korlátok közül, lendületbe oltják hitüket és lelkesedésüket, legyen ennyi elég, mert képtelen vagyok elfelejteni azokat az "ezt itt meg ott hallottam" riffeket, dallamokat melyek nélkül a Stormhammer nem lenne az, ami. Az utolsó lassú húzású, érzelmes instrumentális dalocska ér a legtöbbet az egészből, ebben van feeling, kár, hogy nem sikerült egy nagylemeznyit sokszorosítani belőle.

A pontszámom azt a kevés ötletet értékeli, amit sikerült megvalósítaniuk, plusz hatalmas adag biztatás, hogy lesz ez még jobb is...