Hihetetlen, hogy milyen zenekarok bukkannak fel a semmiből. Például a Stormlord, akinek '91-ben kezdődött a története, ami idestova 13 éve volt. Persze megjelentettek azóta pár demót, kazettát, még albumot is, ez éppen a harmadik ilyenjük.
Olaszok és epikus black metalt játszanak. Tudjátok, ahol a vokalista átlátszó tüllben pompázik a fotókon. A kiadós promólapon egy rakás ismert név szerepel, kár, hogy csak azért, mert vagy előttük játszottak vagy egy stúdióban dolgoztak, netán a producerük másnak is dolgozott már. Kissé vicces, hogy nem a saját dolgaikra hegyezik ki a saját zenekari infójukat, hanem mások erényeire. Lufinak is tűnik a dolog.
A zene egyébként nem olyan vészes, tipikus Dimmu-s, Cradle-es vonal, sivítással, rikáccsal, bömböléssel, éteri szintiszőnyeggel, sodró, sokszor dallamos riffekel. Na, csak ellőttem minden idétlen jelzőt, amit csak lehet az epikus black metallal kapcsolatban. Ritkán van énekdallam is, jó halkra keverve, ne halljuk, hogy nincs mögötte torok. Amúgy fura módon a Type O Negative jutott eszembe, nyilván azt a hangulatot akarták elcsípni, amelyben a TON oly' kiváló. Később (egészen pontosan az ötödik nótában) valaki amolyan reszketeg operás énekstílussal próbálkozik, mintha Pavarotti szelleme kísértene, jaj. Ez kifejezetten rossz. Pedig a zenei alapban itt több az ígéret.
Egész magával ragadóak a dalaik is, a szokásos kliséken kívül nem mozdulnak semerre, de legalább a stíluson belül szórakoztatóak. Mondjuk sokszor volt olyan érzésem, hogy a fentebb említett két black csapat már rég megírt műveiből szemezgetnének, de legalább nem szemtelenül csenték el az ötleteket. Az is igaz, hogy nem nőttek rám kétcentis libabőrök, miközben hallgattam a lemezt. Fura módon egy Iron Maiden feldolgozással bírtak rögzíteni e beste lelkek (Moonchild), ezzel a rikáccsal egész más értelmet kapott szegény dal. Viszont igyekeztek a maguk stílusára formálni valamelyest, ami dicséretes, az ilyesmit kedvelem.
Bónusznak meg a cd multimédiás részét böngészhetjük át, melyen van egy rakás fotó, hosszadalmas biográfia, régebbi mp3-ak (mindenféle régebbi projektjüktől, inkább viccesek, mint izgalmasak), meg egy videoklip is, mely még az előző lemez egyik dalához készült. Mintha akkor még nem lettek volna ennyire epikusak, mint most. Viszont a vokalista cérnaszál habteste enyhén szólva mókás művérrel bekenve.
Korrekt munka, nem több, nem kevesebb. A stílus kedvelőinek ajánlott. Amúgy még nem egy teljesen kiforrott zenekar (legalábbis egyéniség tekintetében), hiába a sok éves múlt.
