Harminc alatt talán már alig van valaki, aki emlékszik a német Stormwitchre. Az Andy Mück énekes által vezetett csapat Magyarországon annak ellenére lett kifejezetten népszerű, hogy tőlünk nyugatra sosem jutottak feljebb a másodvonalnál. Hozzánk azonban a fénykorban rengetegszer ellátogattak, sőt, teljes turnét is lenyomtak az országhatáron belül, a rajongók szeretetét pedig az 1989-es, méltán kultikus Magyarországon / Live In Budapest koncertlemezzel hálálták meg.
Sok víz lefolyt azóta a Dunán, a zenekar pedig meglehetősen hektikusan működött, ami főleg az elmúlt két évtizedre volt igaz, 1994 óta ugyanis mindösszesen két stúdióanyaguk látott napvilágot, de a legutóbbi Witchcraft is jó tízéves már. Andy 2002-től folyamatosan működteti a bandát, de leginkább csak takarékon, mindebben pedig a régi arcok közül csak az a Jürgen Wannenwetsch basszer van segítségére, aki őstag, de a klasszikus felállásban mégsem szerepelt, hiszen még az első nagylemez, az 1984-es Walpurgis Night megjelenése előtt elhagyta a fedélzetet. A felállás magja azonban nagyjából stabil, hiszen a frissiben érkezett dobos, Micha Kasper és a szintén új igazolás Volker Schmietov gitáros kivételével ma is ugyanazokat találjuk a csapatban, akiket legutóbbi, 2011-es magyar koncertjükön is láthattunk a deszkákon. Az utolsó MetalFest számomra legkellemesebb meglepetését jelentették négy évvel ezelőtt, azonban hiába ígérte ott Andy néhány hónapon belülre az új anyag megjelenését, mégis akkor hallottam róluk legközelebb, amikor az eredeti gitáros Lee Tarot, azaz Harald Spengler tragikus haláláról szóltak a hírek 2013-ban.
Bár a Season Of The Witch keletkezésének teljes háttértörténetét nem ismerem, nyilvánvalóan nem lehetett könnyű szülés, így a magam részéről már annak is örülök, hogy egyáltalán megszülethetett a Stormwitch tizedik nagylemeze, amit azóta is könnyes nosztalgiával hallgatok. Koromnál fogva ugyan nem lehettem rajongójuk a fénykorban, de később mégis eléggé rájuk kattantam, aminek elsődleges oka a zenekar sajátos dallam-és hangulatvilágában keresendő. Mindez pedig természetesen tetten érhető a friss szerzemények esetében is, azaz ez a lemez egyértelműen a régi fanoknak szól. Természetesen ennél fogva régimódi és kissé poros is (a hangzása meg végképp az), de nem hiszem, hogy létezne ma bárki is, aki a heavy metal műfaj megújítását várná tőlük. Már persze, ha érdekel még egyáltalán valakit a Stormwitch, hiszen retro-hullám ide vagy oda, finoman szólva sem merült fel sokszor a nevük az elmúlt években. Részemről remélem, hogy a Massacre kiadó segítségével sokakhoz újra eljut majd a hírük, mert a dallamos, epikus heavy metal híveinek a friss albummal is okozhatnak néhány kellemes pillanatot. Bár Lee Tarot és a klasszikus felállás többi tagja már rég nincs itt, illetve Andy hangja is kopott az évek során, sajátos soundjukat mégis sikerült megőrizniük, úgy az énekdallamok, mint a riffelés és a dalok hangulatát tekintve is. Merthogy milyen is lehetne egy fodros ingben kiálló énekes által vezetett, szellemekről éneklő heavy metal csapat lemeze, semmint misztikus és a végletekig romantikus?
Azt persze elfogultság lenne kijelenteni, hogy a kilenctrackes anyag minden egyes témája telitalálat, de néhány kifejezetten erős dal is akad: a nyitó Evil Spirit, a Taliesin, a Steffen Pflügner billentyűs hangmintáival megtámogatott Last Warrior vagy az At The End Of The World például kellemes darabok, amiket személy szerint szívesen meghallgatnék a régi klasszikusokkal egyetemben egy családias klubbulin. Minderre pedig úgy tűnik, minden esély meg is van, hiszen szeptember 19-én, a Kalapács vendégeként Budapesten játszanak. Ha autentikus formában akarod megtapasztalni a '80-as évek heavy metaljának hangulatát, ki ne hagyd a bulit!
Hozzászólások