Az utóbbi 1-2 évben elég alaposan beleástam magam a(z egykori) hajmetal zenekarok természetrajzába és kissé meglepődve kellett rájönnöm arra, hogy akármilyen mostoha szelek is fújtak a 90-es években, valójában igen kevés olyan csapat volt, aki ténylegesen leállt a grunge érában.
Ugyanis a többség bizony, dacolva az áramlatokkal, derekasan küzdött, és meg kell, mondjam, legtöbbjük jól vette az akadályokat – más kérdés persze, hogy sem a régi rajongók, sem a grunge tábor nem volt erre vevő, mégis, a minőségi lemezek bizony kiállták az idő próbáját. Nekem legalábbis egy sor kedvencem került ki abból az időszakból és meggyőződésem, hogy a zenészként is sokat lehetett akkoriban tanulni. Akik pedig (akár több mint 10 éven át) valóban szüneteltették tevékenységüket, ígyis-úgyis kiírták magukból „grunge", illetve „a másság jegyében" fogant lemezüket/lemezeiket az egészségesebb atmoszférájú rockszíntér visszatértekor létrejött reunionok során.
A Winger és a Europe gárdájához hasonlóan (de mondhatjuk a Shark Islandet is, netán a House Of Lords vagy a Tesla legénységét) valahogy így volt ezzel a keresztény (-tyén?) ideológiával átitatott muzsikát játszó és azzal egyedüliként igazán nagy sikert arató Stryper is. Sőt, ők a visszatérő Reborn anyaggal (2005) már másodízben követtek el „kihágást", hiszen már a 91-es Against The Law-n is stílust váltottak: az addig megszokott, hívő szövegvilágú dallamos metal helyett világi szemléletű, korszellemnek megfelelő, érett hard rock muzsikát kaptak a szimpatizánsok, amelyről igencsak megoszlottak a vélemények és ez, hiába tűnik mai füllel a Stryper talán legjobb alkotásának a lemez, fel is őrölte a bandát. A Reborn pedig egész pontosan olyan volt, mint amilyen egy 1995-ös Stryper soralbum lett volna: zúzós, koszos sound, hangos pergők, szinte szólómentes dalok, borongós hangulat és egy teljesen visszafogott, sikolyokat teljesen mellőző Michael Sweet. Mindazonáltal a dalok működtek és a 2000-es évek derekára már azért nagyobb lett a tolerancia a régi hajmetalosok körében is, de lehetett tudni, hogy a Reborn afféle „kötelező kör" volt és hogy lesz itt még retrósabb is a feeling – noha a szövegvilág már akkor is a régi fényében (?) tündökölt.
Ennek megfelelően nem meglepő, hogy az Eclipse Of The Son éppen egy kissé „koszos" riffel nyit, emellett viszont abszolút benne van a klasszikus Stryper hangulat is. És bár az anyag nem adja meg túl könnyen magát, szerintem pont az az egyik legnagyobb előnye, hogy ügyesen lavíroz a régi és az újabb stílus között, de azért az old schoolizmus többet nyom a latba. Előjöttek a védjegyszerű vokálok, Oz Fox egyáltalán nem fogja vissza magát szólók terén (neki magának hogy az ördögbe nem hiányoztak az ízes ikerharmóniák, díszítések, figurák legutóbb?) és persze vannak szívhezszóló lírai pillanatok, amelyektől pillanatnyi hangulattól függően elandalodunk vagy épp behányunk – ebben a pillanatban nekem pl. nagyon is bejön a dúsan hangszerelt Alive, az akusztikus Run In You és a power balladaként is aposztrofálható I Believe (ezt a címet hogyhogy nem lőtték eddig el???). Persze a keménykötésű dalok is remekül sikerültek, a legszőrösebb szívű, legszemellenzősebb régi fan sem találhat kivetnivalót a már említett nyitónótában, a címadó tételben, a zakatolós The Planben, a groove-os Mercy Over Me-ben vagy a Boston feldolgozás Peace Of Mindban. Ez utóbbi külön érdekessége, hogy Michael ma már a legendás AOR csapat énekese is egyben, nem volt tehát különösebb akadálya annak, hogy maga Tom Scholz, a Boston-főnök vendégszerepeljen benne – itt remekül kijönnek a Stryper Boston-hatásai is. A lemez második fele picit talán leül, de a dallamok baromi jók, abszolút elviszik a hátukon az egészet, és mivel a játékidő sincs feleslegesen elnyújtva, könnyen hallgatható egyben az egész, akár többször, marad tehát az embernek ideje (és kedve is) jobban kiismerni az anyagot.
Örömteli hír az is, hogy jövő év elején a Stryper sosem látott közelségbe merészkedik: a verebek (vagy inkább az angyalok?) egy prágai turnéállomásról csiripelnek, amihez még talán egy Bécs is hozzáadódhat. Tehát ha a Jóisten is úgy akarja, végre élőben is elcsíphetjük ezt a legendás zenekart – ahogy felvételről ismerem élő erejüket, az új dalok remekül fognak megszólalni élőben is. Úgy legyen, ámen...
