Shock!

Tény, hogy hatottak a Sweet Noise-ra a modern zenék, de közel nem olyan szinten, hogy rájuk lehetne sütni bármilyen koppintást, pláne a Sepuét nem, ahogy azt máshol olvastam. Alapvetően mai metalt játszanak, agresszív üvöltéssel, plusz itt-ott szavalással körítve, kifogástalan hangzással és csomagolással, még a fazonjuk is O.K. (csak szegény Hermann Hessétől lespóroltak egy "n" betűt a borítón).

Az indító 9/1 c. nóta kezdő riffje kísértetiesen hasonlít a Prong Broken Peace c. nótájához, mely hasonlatosság néhány másodperc múlva megszűnik, pláne, hogy a végén keleti dalolást csempésztek bele, ami teljesen egyéni ízt adott a dalnak. Aztán innentől kezdve már amolyan Sweet Noise-os metalt hallhatunk az albumon, cirka 54 percen át. Legeslegjobban a Stone c. nóta fogott meg, melyet Peter Mohamed az édesanyjának címzett, olyan sok érzést bontakoztat ki benne, s olyan átéléssel adja elő Peter a dalt, hogy azt vettem észre magamon: végigborzongtam ezt a közel 6 percet. Ennek a nótának igazi mélysége van, nem csoda, hogy a - mellesleg jól sikerült - klip is erre készült. A gyorsabb számok közül különösen tetszett még a címadó Ghetto, mely néhol szinte White Zombie-s lendülettel zúz, máskor pedig hardcore-os bólogatásra késztet. Szintén húzós darab a Higher c. dal, melybe belevegyítettek némi idegőrlő pszichedeliát is. A záró Down egy lassan, ám annál lehengerlőbben hömpölygő szerzemény, méltó lezárása az albumnak. Kellemesek azok a kis keleties szólók benne!

Ki ne felejtsem: a Sisters Of Mercy-től feldolgozták a Vision Thinget, mely némileg durvább és lendületesebb köntöst kapott, mint az eredeti verzió. A dalszövegekre sincs panaszom, a hangszeres teljesítmény nemzetközileg is megállja a helyét, talán Peter Mohamed részéről tudnék elviselni némileg változatosabb énektémákat.

Aki szereti az olyan modern metalt, amiben van egyéniség is, nem hiszem, hogy csalódni fog a Sweet Noise-ban. Én pedig kíváncsian várom az új lemezt.