Shock!

Jeff Scott Soto-t alapból imádom, a Talismannak mégsem lettem akkora fanatikusa, mint egyéb munkáinak. Illetve, "ez így ebben a formában nem igaz", mert bár néhány lemezük (Genesis, Humanimal, Life, Truth) megvolt már ezelőtt is, és persze hallgattam/hallgatom ezeket, el is dobtam az agyamat Marcel Jacob basszusjátékától meg persze a többiek teljesítményétől.

Valahogy azonban nem izgultam rá arra, hogy minden Talisman név alatt megjelenő anyagot megszerezzek. A mai napig nem hallottam például be Cats And Dogs című legutóbbi munkájukat. Valami azonban azt súgja, hogy ez a legfrissebb monstre dupla koncertlemez (és a hozzá tartozó, a Frontiers eddig megismert üzletpolitikájának köszönhetően külön megvásárolandó dupla DVD - egybecsomagolt, igényes box setről ne is álmodjunk!) meghozza a változást: Az a helyzet ugyanis, hogy amióta csak kölcsönkaptam a cd-t, nemigen telt el olyan hét, hogy nem ment volna körbe legalább háromszor. EKKORA zenét, zenélést már rég nem hallottam (hacsak nem épp az előző, Live At Sweden Rock Festival című koncertalbumon, amelyet valamiért szintén nem hallgattam át kellően)! Beszarás, hogy mekkora muzsikusok ezek öten és hogy micsoda nótákat írtak! A ritmusszekció olyan alapokat ad Howie Simon és Fredrik Akesson vastag gitárjai alá (ez az első alkalom, hogy a Talisman kétgitáros felállásban nyomja), hogy Soto gyakorlatilag ezekre mászik fel, és a riffhegyek tetejéről üvölti le a csillagokat az égről. Fantasztikus, hogy ez az ember mennyi mindent ki tud adni magából - a legnagyobb fehér és a fekete torkok egyszerre kiáltanak belőle. És ami nagyon fontos: nem az énekes adja el a produkciót, hanem minden zenész zseniális!

Howie-tól meg lehetett halni, akkorákat gitározott Soto Live At The Gods koncertjén; Akessont is hallhattuk már egy pár helyen; Marcel Jacob alapból király (csakis Billy Sheenannel említhető egy lapon, egy remek önálló szólót is megereszt); Jamie Borger pedig, ahogy mondani szokás, a szart is kiveri a bőrökből. Nem is érdemes itt momentumokat kiragadni, mindenesetre az Outta My Way hármas gitárszólója maga a csúcs - negyedórán keresztül is elhallgatnám!

A dalok gyakorlatilag felölelik a csapat mind a 15 évének termését, nem megfeledkezve a szintén mindig fontosnak tartott feldolgozásokról sem. Két komplett koncertet hallhatunk: az egyes cd-n a 2003-as Sweden Rock fellépést örökítette meg a banda, a második lemez pedig egy stockholmi klubkoncertet tartalmaz. Mivel az átfedés elég nagy a két anyag között, feltételezem, hogy a Five Men Live "lényege" az első rész, míg a második afféle bónusz ajándék lehet - annál is inkább, mert a bookletben valamiért szabadkoznak a kettes diszk minősége miatt. A magam részéről nemigen értem, miért, de hát ők tudják.

Sok okosságot nem nagyon lehet mondani egy ilyen összefoglaló jellegű kiadványról, de azért néhány csúcspontra hadd hívjam fel a figyelmet. Említettük ugye a feldolgozásokat, ezúttal nincs sem Queen, sem Yngwie nóta, van viszont Scream Of Anger a Europe-tól (gondolom, kedveskedés a svéd közönségnek, illetve hát Jacob keze ebben a dalban is benne van - b*meg, mekkora lenne, ha ő lett volna a Europe bőgőse!) és Ozzy I Don't Know-ja is ott figyel az első lemez végén. A két gitárbűvész úgy hozza Randy Rhoads-ot, hogy attól még szegény Ozzy-nak is deja vu-érzése lenne. Seal Crazy című slágere eredetiben sem lenne egy rossz nóta, ha nem igénytelen fos pop-hangszereléssel készült volna annak idején, de Soto-ék nagyon fasza kis rocknótát gyártottak belőle - ha, úgy vesszük, ma már ez is egy tiszteletbeli Talisman-klasszikus. Máskülönben miért is szerepelne kétszer a Break Your Chains, a Fabricated War vagy az I'll Be Waiting mellett - bár azt nemigen értem, hogy az első alkalommal miért stúdióváltozatra emlékeztő elhalkulással ér véget (biztos playback volt a koncert, hehe). Apropó, I'll Be Waiting: a nóta mindkét verziójában helyet kap a közönségénekeltetés, nagy koncertfavorit lehet a dal és rendkívül szórakoztató, ahogy Soto átadja a mikrofont különféle, hallhatóan full szétesett arcoknak , ő maga pedig abszolút veszi a lapot és együttműködik a kellően lelazult publikummal ("say Arnold Schwarzenegger", "say I love Howie Simon"). Remélem, ez képi változatban a DVD-n is fenn van. Látni kell!

Látni kell, hallani kell, szeretni kell, le kell borulni - máshogy nem megy. Ez kérem szépen, a rockzene ünnepe, egy igazi alapvetés. Sürgősen ide azokkal a hiányzó Talisman lemezekkel!