Shock!

Ha netán még sosem hallottál volna a Tankardról, elég csak egy pillantást vetned a borítóra, hogy nagyjából sejtsd, miről is van esetükben szó. Ha pedig hozzátesszük, hogy a Söröskrigli zenekar Egy lány, akit sörnek hívnak című lemezét tartod épp a kezedben, már elég egyértelmű a dolog: az olyan számcímek, mint a Metal Ladyboy pedig totál egyértelművé is teszik, hogy ez a banda bizony nem vesz komolyan semmit. Legfőképp pedig önmagát.

Egyszóval a Tankard természetesen ezúttal sem komolyodott meg. Még mindig állott sörtől bűzlő lehelettel eltolt tufa thrash a móka neve, eléggé retro hangzással. Az A Girl Called Cerveza sem rejt tehát Exodus-szintű gitárvirgákat, sem pedig überkomplex tízperces eposzokat, és a hangzása sem olyan atom, mint egy Machine Head lemeznek. Kövezzetek meg, de rögtön hozzá is teszem, hála istennek.

Az idén épp harmincéves csapat ugyanis pontosan illik az AC/DC és a Motörhead nevével fémjelzett vonalba, azaz ahogy Lemmytől sem várunk a capella dalrészleteket egy új Motörhead korongon, úgy Gerrééktől is megelégszünk annyival, hogy az aktuális lemez a saját jól behatárolt kis világukból érkező néhány fasza nótát, egy-két poénos szöveget, meg valami iszonyat randa, de mókás borítót rejtsen – ahogy az mondjuk a The Beauty And The Beer vagy a Beast Of Bourbon esetében is történt. Azt viszont nem hagyhatom szó nélkül, hogy bár bejöttek az utóbbi évek Tankard cuccai is, mégsem tetszett egyik anyaguk sem ennyire a 2002-es B-Day óta. A szuperigénytelen videoklippel megtámogatott címadó kapásból remek, ahogy a lemezt indító Rapid Fire is, ami persze nem a legendás Judas Priest nóta átdolgozása. Aztán van még mókás duett Doro nagyasszonnyal (The Metal Ladyboy), meg balladisztikusan induló, ám hamar bethrashesedő nóta is (Son Of A Fridge), de a többi tételi is vérbeli Tankard thrash egytől-egyig.

Mondhatnók persze, hogy eléggé egydimenziós zene a Tankardé, amely hosszú távon kissé egysíkú is. Szerény véleményem szerint azonban ha az ember konnotatív szókapcsolatokat felvonultató, netán a világválság gyökereit boncolgató kor- és kórképet festő mély mondanivalóra vágyik, eleve nem a frankfurti csapat háza táján keresgél. A Tankard ugyanis egyértelműen a szórakoztatásról szól, és mint ilyen, maximálisan be is tölti szerepét, így mikor októberben kis hazánkba érkeznek, én biztos ott leszek a Dürer Kert színpada előtt.

A Tankard október 28-án Budapesten, a Dürer Kertben játszik a Concrete és a Drünken Bastards társaságában. További részletek a Concerto honlapján.