Shock!

Hatodik opuszával jelentkezett a svéd progresszív rock egyik nagymestere, a The Flower Kings. Egyben az utolsó stúdióalbum Jaime Salazar dobossal, akit a magyar származású Csörsz Zoltánnal pótoltak. (Jut eszembe, emlékeztek egy régi Vitray műsorra, ahol szerepelt egy kissrác, aki már akkor iszonyatosan tudott dobolni? Na, ő volt Csörsz Zoltán.) Talán a következő lemezen több lesz a jazzes rész miatta, én mondjuk örömmel nyugtáznám.

A The Rainmaker stílszerűen egy 11 perces dallal nyit. Zeneileg saját bevallásuk szerint kicsit visszakanyarodtak a régebbi dolgaik felé. Mivel nem rendelkezem a teljes THF életművel, ezt nem tudom alátámasztani, csak annyit mondhatok, hogy az új lemez sokkal jobban tetszik az előzőnél. Számomra több érzést közvetítenek a Rainmaker dalai. A szólórészek szokás szerint frenetikusak, pl. ahogy a billentyűn, bgitáron, dobon együtt játszanak, az tanítani való. Rengeteg a szóló a dalokban, mégsem válik öncélúvá a zene, sőt, a feelinges, laza témákat sem vetik meg, hallgassátok meg pl. a Sword Of God-ot. A Flower Kings zenéje olyan, akár egy hatalmas folyam, elnyel mindent, és mégis méltóságteljesen tud hömpölyögni.

Mindamellett, hogy első hallgatásra is maradandó a lemez, azért igazi szépségét lassan bontja ki, minimum öt hallgatás kell ahhoz, hogy az apróságok előtűnjenek. Odafigyelést igénylő zene, 77 percben. Érdemes részleteiben megismerkedni vele, akkor talán nem annyira tömény.

A hetvenes évek hangulatát idéző, de minden ízében nagyon is mai progresszív zene, a műfaj kedvelőinek igazi csemege. Örökérvényű darab, a lemez hangulatát kiválóan érzékeltető borítóval.