Újabb stoner rock csapat, méghozzá Svédországból. A voodoo babákkal telepakolt - egyébként nem túl információdús - bookletből annyit meg lehet tudni, hogy négyen alkotják a csapatot, és a Shapes Of Afterlife című számban maga Mike Amott (Arch Enemy, Spiritual Beggars) szólózik egy jóízűt.
megjelenés:
2001 |
kiadó:
SPV / Record Express |
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
Továbbá P-O Nilson működött közre billentyűkön, akiről fogalmam sincs, hogy kicsoda, és Jaime Salazar ütősökön segédkezett (ex-Flower Kings, most a Midnight Sun nevű borzalomban ténykedik). 11 dal hallható a korongon, a lendületes fajtából, jó dallamokkal (persze ehhez egy jó hangú énekes is kell, akit Magnus Ekwallnak hívnak és fura, de néha Axl Rose jutott róla eszembe, meg egynémely klasszikus heavy metal torok, azért ne ijedjetek meg, illik a zenéhez a stílusa), korrekt hangszeresekkel és hangzással. Lassultabb témázgatás nem túl sok található a CD-n, de azért abból is adtak ízelítőt. Érzésem szerint hangszerelésileg és stílusilag az ötös és a kilences dal egy kicsit kilóg az albumról.
Igazából semmi extra nincs a korongon, a műfajban megállja a helyét, élvezetes és szórakoztató, de semmi újat nem nyújtanak, ami annyira nem is meglepő, mert stonerék nem erről híresek, hanem sokkal inkább a feelingről. Az pedig megvan a nótákban, az elkötelezettség és hit süt a dalokból. Mondjuk én egy csöppet hosszúnak érzem a lemezt, olyan két dallal kevesebb pont elég lett volna.
A műfaj kedvelőinek begyűjtendő anyag.