Már maga a lemezcím figyelemfelkeltően hosszú, no meg a lemez hossza is, 74 perces a cd. Halk zongoraszóval indul, narráció hallatszik, majd futurisztikus szintihangok és valami bizarr pattogós ritmus, amit leginkább filmzeneként tudnék elképzelni, mely alkotásban kissé idióta főhősünk futszalad botladozva.
megjelenés:
2004 |
kiadó:
Spikefarm / HMP |
pontszám:
2 /10 Szerinted hány pont?
|
Aztán jön a gitár, zakatolva, dobpergéssel, én meg behúzott nyakkal nem értem mi a fene lehet ez. Jön hörgés is mindebbe a kaotikába, kezd kibontakozni a dolog, vagy mégsem?... Később kórusok is csatlakoznak mindehhez, a közepén csengés-bongás és fuvola, ismét átmegy filmzenébe az egész. Nagyrészt hallgathatatlan a zene, akkor halkul el, amikor kezdődik egy dal, a nótákon belül kétmillió dolog történik, de értelme, miértje nem sok akad, bár sokan szeretik a katyvaszt, nosza, lelkük rajta, hallgassák csak bőszen, sokáig.
Zeneileg abszolút vegyesfelvágott ez: metal, indusztrial, szimfonikus, filmzenés, folkos, popos meg a jó ég tudja mit rejtettek el 74 percben. Egyébként nem is 74, mert a végén elrejtettek egy bónusz dalt, mely előtt soksok perc szünet hallatszik. Ez tetszett! Mármint a csend. A bónusz után is elrejtettek egy plusz bónuszt: pár másodperces értelmetlen cséplést. Kb. olyan érzésem van, mintha egy óóóóriáááásiiiii darálóba beleszórtak volna mindent amit csak fel lehet használni zenealkotásra, aztán mindezt ugyan összedarálta a szerkezet, csak éppen az ízeket, tartalmat sikerült kifelejteni belőle. A fasírt sem attól lesz finom, hogy megdaráljuk a nyers húst. Ugye. Valószínűleg magvas gondolatokat igyekeznek elénk tárni a fiatalemberek, legalábbis a dalcímek alapján, pl.: Vaptisma Tis Gnosis, Riddles Without Answers & Celestial Mechanics meg H8 Universal.
Vagy nagyon hülyének néznek mindenkit a tagok, vagy tényleg azt hiszik, hogy hihetetlenül művészi amit csinálnak. Nos, inkább egy jól felfújt, színes lufinak tűnik számomra, amit az első szellő tovasodor és akkor még nem is beszéltem arról, mi lesz, ha kipukkad... Nagy előnye, hogy legalább élvezhetően szól... Csak és kizárólag mazochistáknak! Meg aki azt szereti, ha öt másodpercenként vált a zene valami teljesen másra.
Mit érdemel az a bűnös, akinek a záloga... ööö, cd-je a kezemben van?