Sosem hittem volna, hogy a Dragonheart kiadó mást is kiad, mint galoppmetalt. A név alapján még behúzott nyakkal ücsörögtem a székben, hogy megint valami frissen felfedezett olasz borzalom jön, aztán nem úgy történt. Doom ez (igaz, olasz), méghozzá az a fajta - mert doomból is van legalább négyféle - ami inkább a Candlemasst jellemzi.
megjelenés:
2004 |
kiadó:
Dragonheart / Pulse Promotion |
pontszám:
8,5 /10 Szerinted hány pont?
|
A második dal eleje lendületesebb, a hazai Mood meg a Trouble jutott eszembe, a vokáltémák miatt is, bár a Thunderstorm azért jóval "truebb", ha lehet ilyet mondani, hiába az olasz vér... A riffek is lendületesebbek, szinte már heavy metalosak helyenként. Érdekes egy egyveleg. Szóval valami power/doom keverék ez. A Solitude Aeternus is beugrott helyenként a zenéjükről. A harmadik nóta (Black Light) megint lassan vonszolódik, epikus jellegűen. Kár, hogy ehhez a fajta zenéhez kevés Fabio Bellan hangja, egy sokkal öblösebb, erősebb torok megdörrentené ezt a témát igencsak. Egyébként Fabio a csapat alapítója, még a kilencvenes évek elején hozta létre a Thunderstormot, akkor még inkább klasszikus heavy metalt játszottak (micsoda meglepetés) némi doom hatással. Aztán '98-ig működtek, akkor feloszlottak, majd újjá is alakultak pár hónapon belül, és akkor már nem akartak klasszikus metalt játszani. Utána rengeteg minden történt velük - kibogozhatatlan szappanopera-szinten - amit itt nem ecsetelnék, meg lehet nézni a honlapjukon vagy akárhol. Közben megy a lemez és ismerős dallamokra lettem figyelmes, az In a Gadda da Vida szól az Iron Butterfly-tól (nem, ez nem Slayer dal, gondolom, sokaknak onnan ismerős), a Slayer lendületesebb volt, mit ne mondjak. Vagy csak ahhoz szoktam hozzá, ki tudja.
50 perces a lemez, a nyújtottságot nem vitték túlzásba, nincs túlhúzva egyik dal sem, arányosak a lassabb, komótosabb részek és a gyorsabb témák. Ilyen bandákból meg elég nagy a hiány mindenfelé, ráadásul nem is rosszak a dalok, így a műfaj kedvelői biztos meg fogják szeretni a Thunderstormot - ha eddig nem tették volna meg. Nekem kicsit hiányzik a megjegyezhetőség a refrénekből, valami, amibe lehetne kapaszkodni a doomolás közben, egyébként teljesen hallgatható, szerethető zene. A honlapjukról meg le lehet tölteni egy rémületes minőségű koncertvideót, ha valaki szereti ilyesmivel kínozni magát.