Shock!

Finnország ipari méretekben termeli a gótikus, érzelmes, női szíveket megdobogtató (vagy nem) dallamos rádiózenét játszó csapatokat. A HIM után szabadon persze. Ha jól látom négy fiú és egy lány alkotja a csapatot, bár ez kétséges, a feminim vonású srácok sem okoznak meglepetést manapság, kifestve, lányosan sima bőrrel, tinédzser alkattal, vigye akinek ez tetszik.

Zeneileg semmi meglepetés, itt egy új trend (neve is van, love metal, ami számomra kimeríti a lehető legtaszítóbb címke fogalmát), meg kell gyorsan lovagolni, most még jó, de öt év múlva mindenki csak mosolyogni fog rajta, esetleg a mostani lelkesedők nosztalgiázás céljából leporolják az ilyen korongokat.

Gótikus, darkos (halványan), melodikus, andalító, álmodozásra késztető lendületesebb illetve lendületmentes dalok, fűszerezve egy Sandra (nem tévedés, az egykori német popdíva) feldolgozással, istenem, mutassátok meg hova lehet még süllyedni, Pet Shop Boys, Alphaville, Sandra, legközelebb Bad Boys Blue-t kérek, nem adom alább.

Ha nem derült volna ki soraimból - mert nem derült ki -, igenis tetszik a To/Die/For, annak ellenére, hogy nem eredeti, hogy trendy, hogy lesz még ezer ilyen, hogy egyszerűek a dalok és csöpög az egész lemez, mint a fagyi 40 fokban, nincs rajta se kiemelkedő se túl gyenge saját szerzemény (a feldolgozást inkább hagyjuk), egységes a maga színvonalán, és inkább ezt hallgatom, mint HIM-et, Marc Bolanből elég volt egy is.

Kezdő szerelmeseknek ajánlott hallgatnivaló.