Shock!

Nem kellett sokat várni az új To/Die/For korongra, a tavalyi All Eternity után itt az új gothic metal dalcsokor, továbbra is érzelmesen, finn depresszióval fűszerezve, ahogy ezt csak ők tudják előadni. Valahogy mindig szimpatikusabb volt a To/Die/For a HIM-nél, annak ellenére, hogy fogós dalok terén elismerten a HIM a jobb.

Úgy tűnik, jelen finn zenekar most kezd rátalálni saját hangjára, ennek sikerre viteléhez olyan vendégeket hívtak a lemezfelvételre, mint Marco Hietala a Sinergy-ből és Tanya a Lullacry-ból, továbbá neves producert ültettek a bársonyszékbe, Mikko Karmila - már ha valaki meg tudja jegyezni ezeket a finn neveket. A zenekarban régi/új basszusgitáros zenél, Marko Kangaskolkka - komoly önkínzás ezeket a neveket leírni -, aki a stílust nem újította meg, ellenben korrekten hozza az alapokat.

Az előző lemez mélypontja a Sandra feldolgozás volt, amit a zenekar máig büszkén felvállal, hál'istennek most megmenekültünk egy hasonló remekműtől, ezért máris jobban tetszik az Epilogue, amit a fogósabb dalok is csak alátámasztanak. Néha megijesztett ugyan a dobok szintis hangzása, túl populáris egy-két helyen, bár ennyi belefér, szerencsére nem estek át a ló másik oldalára, és remélhetőleg nem is fognak. Korrekt 10 dal, a stílus összes jellegzetes jegyét magán hordozva, én még egy kicsivel több tüzet el tudnék viselni, amit mondjuk a Frail Without You-ban, a záró Garden Of Stones-ban és az In Solitude c. dalban már lehet észlelni. Utóbbi magasan kiemelkedik a lemezről. Amúgy a lemez vége felé erősödnek meg a dalok, a második fele sokkal szimpatikusabb, az első részben akadnak gyengébb percek. Szokás szerint a tizedik dal után van egy rejtett track, a legpopulárisabb dallal, a végén végtelenített riffel, cirka fél órán át. No comment.

Aki szereti ezt a stílust, annak az Epilogue remek befektetés, tehát depressziósok és feketében járók előre!