Shock!

Kicsit ugyan bugyuta címmel, de megjelent a King's X-es Ty Tabor szólólemeze. Sosem volt titok, hogy Ty óriási Beatles rajongó: a King's X világában is tetten érhető a brit gombafejek munkássága, de érezhető, hogy itt csaponghatott kedvére, illetve annyi Beatlest és John Lennont csempészhetett a nótákba, amennyit csak nem szégyellt, és azt vegyítette valami lightos grunge-dzsal.

Mondjuk előfordulhat, hogy sokan már túl lágynak érzik a zenét (illetve túl öregesnek), amolyan örömzene ez, kötöttségek nélkül. Világmegváltás, felkavaró gondolatok és zenei megoldások nincsenek a lemezen, sokkal inkább belesimul a tengerentúli rádióbarátságba, ami hosszú távon bevallom számomra picit fárasztó is.

Teljesen szubjektíven azt tudom mondani, hogy háttérzenének még elmegy, bár ha nagyon őszinte akarok lenni, még annak sem sokszor raknám be. De biztos sokan kedvelik ezt a fajta puha nyugalmat (ez volt a mentegetőzős rész). Némi kis izgalmat az ötödik dal hozott, ami egyértelműen kiemelkedik az itteni átlagból.

Rosszmájúan azt is mondhatnám: kicsit punnyadt rockzene, de ritkán még élvezhető bizonyos hangulatokban.