Shock!

Nemrég Izraelből érkezett egy nagy boríték, benne két cd-vel. Már kezdtem örülni, hogy valami helyi csapatot ismerhetünk meg, tán némi egzotikumot, de csalatkoznom kellett. Európai zenéket rejtett a pack, ráadásul doom (a laaaassssúúúúú típusból) zenéket.

A válogatás cd-n 10 dal hallható, az első egy Lux Incerta nevű francia csapat, akik gótikus doomot játszanak, fájdalmas, vonszolós, érzelmes típust. A második nóta már inkább kikezdte az idegeimet, belassult Sabbath-riff a Whelmtől, amit post-hardcore-ként definiálnak és dánok. Nos, nálam a hardcore inkább gyors, dühös világot takar, mint ilyen gyászmenetes világfájdalmat. 11 percig kínoztak, nem történt túl sok érdekesség a dalban, hallottam ennél sokkal rosszabbat is. A Remembrance ismét francia, depresszív doom death a stílusmegjelölésük, és egy gitárhangot (illetve zongorahangot) egy percig tartanak ki. Instrumentális, bár valami nagyon fura háttérzörej hallatszik a dal vége felé, ami akár hörgésként is értelmezhető - ki tudja. Borzalmas. Úgy látszik, süllyed a színvonal folyamatosan, a negyedik versenyző már a nekro-hangzást is magával hozza. Mary Bell a nevük, kicsit hamiskásak a gitárok. Hollandok és "hateful sludge" az, amit játszanak. Szerintem szimplán két hangos, belassult, amatőr rémület.

Az olasz Asofy a következőket tartalmazza: lebegős gitár(?)hang, néhány cinütés, elvétve tamok és lábdob, meg valaki elkínzottan sóhajtva, suttogva haldoklik. Igen, lehet a színvonalat még mélyebbre süllyeszteni, eddig ez viszi a pálmát a hallgathatatlansági versenyen. Majd hét percig. No, végre egy izraeli csapat, The Knell a nevük, és picit dalszerűbbet alkottak, mint az előzőek. Elkínzott doom/death metal, hörgéssel. Átlagos, demós, gyenge. A végére begyorsulnak, de ez sem menti meg őket a kukába hajítástól. A Mar de Grises chilei formáció, doom/death újra, picit dalszerűbb. és hallgathatóbb, mint a korábbi sok dal. Bár bő 10 perc újfent elborzasztott, és a negyedénél elaludtam, azért több minden történt itt, mint a válogatáson hallható zenekarok nagy részénél. Használnak szintit, bár ezt olyan jól elbújtatták, hogy némi fülelés után sikerült csupán érzékelni: a háttérben mintha plusz hangulatot óhajtana hozni egy hangszer. Azért ez még mindig csak kettes alá lenne, ha osztályoznám.

A Saturnus újfent Dániából érkezett, csak simán doom zene ez szerintük. A második tétel a cd-n, amit végig lehet hallgatni mellékhatások nélkül. Akár elfogadhatónak is mondható. Inkább a merengős, atmoszférikus, régebbi Anathema-vonalon mozognak meg tán a My Dying Bride-én. Ellenben a szintit ők is jól hátrakeverték. Az ír Wreck of Hesperus experimentális doom/sludge muzsikáját nyilvánvalóan a nagyi konyhájában rögzítették, és a dobok helyett fazekakat használtak. A hangzáshoz méltóan idegesítően szar a zene, értelmetlen kettő hang, tíz percig. Éljen. Utolsóként a holland Abysmal Darkening (már a név bizalomgerjesztő) dark metaljának örülhetünk - ha valaki még nem aludt volna el időközben. Ócska sound, gyerekes, összetákolt riffek, ráadásul valaki artikulálatlanul hánykolódik a háttérben. 12 éves gyerekcsapat, ha rögzíti az első próbáját - na ez ilyen volt.

El tudtam volna tölteni ezt a 74 percemet valami sokkal értelmesebbel is, a cd-n két zenekart találtam, amit nagyjából végig lehetett hallgatni idegrángás nélkül. Vannak felesleges zenei stílusok, a funeral doom is ilyen. Már ha egyáltalán Zeneinek lehet nevezni ezt a fajta zajkeltést.