Shock!

Második válogatás cd-jével jelentkezett a Vol.10 fanzine, ezúttal az ország egy körülhatárolt területéről kerültek fel a korongra a zenekarok.

A Murderer nyit mélyre hangolt modern metaljával, egy kicsivel több eredetiség ráférne a zenekarra a lendület mellé. Az Annie Hall-ban a Slayertől kezdve a grunge zenekarokig keveredik minden, az énekes témái elég kezdetlegesek. Ide is több eredetiség kell és rövidebb de fogósabb dalszerkezet. A Sündörgésben az énekes rémesen hamis, a zene is grunge-os kicsit, de a fene tudja, nem találtam konkrét kategóriát. A gitárszólón is lehetne mit javítani. A Noisefield ígéretes csapat, jó az énekes, jó a dal - kicsit Voivodos szerintem de nem baj - a hangzás rémes, de ez legyen a legnagyobb bajuk. Kíváncsi lennék még több dalra a zenekartól.

A Silent Agony gyors death metalja még nem elég ízes, hallgassatok Guttedot, abból sokat lehet tanulni. A Fürgerókalábék itt sem normálisak, de ezen már senki nem akad ki, ezt hallani kell! És még hörögni is tudnak! A Forever Winter amolyan dallamos zenét játszik, hörgéssel és tiszta énekkel. Fura, még van mit dolgozni nekik is, ez még elég kezdetleges minden szempontból. A Dabs súlymetál ordítós/kicsit rappelős zenekar, a hangzás itt is borzasztó, de a dal nem vészes. Tőlük is kíváncsi lennék még több számra. A fogósságot nekik sikerült elcsípniük, még ha a téma nem is a legagyszaggatóbb. Az Armageddon (egy névváltoztatás nem ártana, van már Armageddon, Chris Amottal) egyfajta dallamos heavy zenét játszik, egész korrekt énekessel, a régi Classica, Sámán jutott eszembe róla. A hangzás náluk sem túl fényes, de a dal nem rossz. Rájuk is kíváncsi lennék.

A Malediction már "öreg róka" death metal egy kis dallamos énekbetéttel - ez elég hamis sajnos - egyébként hörögnek, meg csépelnek ahogy kell. A gyors részek jók. A Kérdőjel már nálunk is szerepelt az egyik válogatáson, feelinges, rádiókba való lightos rockzenét játszanak, érzésem szerint előbb-utóbb be fognak futni, még ha nem is a metal táborban. A zenekarnév nem az igazi, de a zene okés. A Morpheus döngölős heavy metalt nyom, olyan "ezeket a riffeket már hallottam a nyolcvanas években, és mintha a Pokolgéptől"-érzéssel, ide is több eredetiséget csöpögtetnék. Ráadásul túl darabos a nóta. A Bakterház - micsoda egy név! - nyugis rockzenét játszik, egész jó énekessel, de azoktól az "áuá"-któl a szőr felállt a hátamon. Végül a Perfect Symmetry zárja a sort, egy, a lemezről már jól ismert dallal, amihez nem tudok mit hozzáfűzni, az úgy jó, ahogy van.