Shock!

Hétszámos EP-t adott ki a Vader szeptemberben, igazából az indokot nem tudom, talán csak időkitöltő a következő teljes lemez előtt, túl sok ötletük volt, és nem akarták veszni hagyni, vagy a kiadó akart mindenáron egy plusz kiadványt, a fene tudja.

Mindenesetre a fanatikusok örülhetnek, hogy néhány koncert között lecsípett magának egy kis időt a csapat, hogy felrántsa ezeket a dalokat. Amúgy történt egy tagcsere is náluk, a basszusgitárosi poszton, most Novy (ex-Behemoth) tépi a négyhúrost. Az EP megjelenése után vad túrázásba kezd megint a zenekar, először Európában, aztán Amerikában, hihetetlen intenzitással képesek végigtúrni a világot. Következő teljes lemez meg 2004 tavaszán jön. Mondjuk nem tudom, hogy ez után az EP után mi a fenével töltik majd azt meg, de ők már biztos zsigerből ontják a fogós darthvaderes death slágereket. Mert hát ezek efféle slágerek. A sebesség mellett persze ott figyel a középtempó, Doc most sem az unalmas dobolásról lesz híres.

A második dalra kaptam fel igazán a fejem, We Wait a címe, és ilyen belassult, hangulatos metalkodás, persze kellemes kétlábdobolással. Mondjuk utána nem kímélnek, jönnek a slayeres riffek, szólók, de hát a Vader már csak ilyen kis Slayertesó marad. Nem is kicsit.

Innentől kezdve aztán marad is a sebesség, az utolsó dalig, amely egy feldolgozás, Angel Of Death a címe. Nem, nem az. Én is azt hittem, de ez a Thin Lizzy-féle Angel Of Death, amelynek - szégyen, vagy nem - de nem ismerem az eredetijét, mindenesetre pofás kis dal lett így belőle, olyan rokkendrollos zúzda. Simán bevállalható kis EP ez, gyűjtőknek főleg, legalább valami kis manna a következő stúdiólemezig.