Shock!

Mindössze két évvel a felemásra sikerült Necropolis után már itt is az új Vader mű. Habár a kétéves periódust nagyjából az ezredforduló óta tartják a lengyelek, első reakcióm mégis a kétkedés volt. Az inkább szürke, mintsem jelentős Necropolist követően nem bántam volna, ha a csapat hosszabb pihenőt vesz ki, feltöltődik, és frissen, újult erővel feszül neki az új lemeznek. A jó hír azonban az, hogy a kilencedik Vader lemez ismét az erőtől duzzadó death legendát mutatja.

Piotr Wiwczarek fővezérnek hallhatóan ismét sikerült nyakon csípnie múzsáját, a robusztus Welcome To The Morbid Reich egy ihletett alkotás, tele erőteljes témákkal és kiváló kompozíciókkal. A fő dalszerző ezúttal is kezében tartotta az irányítást, a hörgésen és gitáron kívül ő basszusozta fel a lemezt egy speciálisan csak az ő számára készített öthúrossal. A doboknál ismét Pawel Jaroszewicz ül, aki fiatalos dinamikusságával és masszív stílusával tökéletesen belesimul az összképbe. A triót pedig Marek Pająk szólógitáros teszi teljessé, aki még a dalírásból is jócskán kivette a részét.

A drámai hatású intrót követő Return To The Morbid Reich a lemez címéhez hasonlóan, utalás a csapat legjelentősebb demójára, amelynek kitörésüket is köszönhetik. Nagyívű darab ez, Wiwczarek pusztító riffelésével és öblös hörgésével. Igazi régisulis death metal, csakúgy, mint az album többi része. Jaroszewicz hősi szólói a The Black Eye-ban üdítőek, de a gitáros a többi dalban se sumákol, érezhetően nagy hangsúlyt fektet szólói kidolgozottságára. Egyik saját dala, a pedofil papokról szóló Come And See My Sacrifice egy vehemensebb középtempós tétel, éles gitártémákkal felvértezve, némi vadulással fűszerezve.

Kevés olyan death metal banda létezik, akiknek jól áll a középtempó, de a Vader ilyen. Az I Am Who Feasts Upon Your Soul jó példa erre, Bár tempóváltások itt is előfordulnak, a dal javarészt mégis kimértebb tempóban menetel előre, a Vader viszont mindezt olyan elszántsággal képes reprezentálni, hogy a végeredmény szó szerint letaglózó. Persze mindehhez ötletes témák is szükségeltetnek, de úgy tűnik, Wiwczarek és Jaroszewicz remekül megértik egymást zeneileg, kooperációjukból pedig az egyik legizmosabb Vader album született meg. A lemezt alkotó dalok között nem igen akad gyenge darab, sőt, a Decapitated Saints képében az ősrajongók még egy ínyencségre is lelhetnek. E dal eredetije még a zenekar 1989-es Necrolust demóján volt hallható, és itt se lóg ki a sorból ez a klasszikus.

A Vader esetében a megszólalást talán soha nem illethette kritika, és most sincs ez másképp. A lengyel Hertz stúdióban megálmodott hangzás vaskos, akár a borítófestményen látható kőoszlopok. Idén egyébként már nem első ízben találkozom a kihajtható borítós megoldással, ami remek ötlet, s főleg azok értékelhetik, akik a kicsinyített cd-borítók miatt (is) sírják vissza a bakelitkorszakot.

A harminchét és fél perces anyag végére az embert a jóleső megelégedettség érzése hatja át. Zsíros riffek, ötletes témák, változatos, mégis egységes dalok alkotják a Welcome To The Morbid Reich lemezt. Igazi death metal Kánaán.