Jó ideje hányódott ez a cd is nálunk, sajnos a kiadó eddigi zenekarai nem döntöttek le a lábunkról, sőt. De most nagy levegővétel és. A Valkija '99-ben alakult, olaszok és klasszikus/power metalt játszanak (nem annyira a galoppozós fajtából).
Az érdekességük, hogy egy hölgy énekel náluk, próbál karcos-férfias (jáj) lenni, ám sajna már az első dalban feltűnt, hogy kicsit el-elcsúszik a hangja. Fura módon inkább a mélyeknél, nem a magasaknál. Bár annyira denevéres egekbe nem merészkedik hála az égnek. De bizony hamis a hölgy, mint a fene.
A második dalban kicsit szelídítettek a kezdeti tempón, tipikus nyolcvanas évekbeli témákat hoztak, amitől azonnal barázdabillegni kezdtek a lámpák a szobában, ám hősnőnk továbbra is hamis, sőt, egyre hamisabb. Ha így folytatja, a végére egy árva tiszta hangja nem lesz. Erőlködik mindennel, érezhetően nem megy neki az éneklés, mégis gyűri, mint Béla bácsi a lepedőt Mari nénével. Kicsit furcsa az artikulációja is, az olaszok eleve nem nagyon tudnak angolul beszélni normálisan, de Zoraija külön kerekít minden szót, igyekszik, gyűri, mint... Talán már kukit is növesztett magának, meg szakállt-bajuszt, mert annyira férfiasan ad elő mindent. Az énekhangját el is feledte lassan, annyira szenvedés hallgatni is, mint amennyire szenvedve énekelhette fel a lemezt. Sokszor nagyon alácsúszik az eredetileg énekelni akart hangoknak, ilyenkor azért eltöprengek, hogy egy lemezt alapvetően nem egy ember készít. Van ott szakember. Meg a többi zenész is. SENKI NEM HALLOTTA, HOGY EZ BASZOTTUL HAMIS?... És, és, és... néha nem bírja ki, és: SIKÍT!!!!! Hogy lehet HAMISAN sikítani???? De van, amikor végigsikoltoz egy dalt!!!! Itt már én is sikítoztam. A röhögéstől.
A lírai dal a legizgibb, ekkora egy rakás tehéntrágyát rég hallottam. Elnézést, de erre nincs szebb hasonlat. Bár a hangszeresek is bírnak ám pontatlanok lenni. Na jó, van amikor a gitár is hamis. Egyébként a zene még annyira nem is lenne rémisztő - már azoknak, akik alapvetően kedvelik a húsz évvel ezelőtti power metalt, bár a hangzás is idejétmúltan gyenge, a gitárok hátul, erőtlenül, elöl a cinek csörögnek. Bár nyúltak ám sokmkindent, pl. a Judas Priesttől, a Maidentől és kortársaiktól. Néha annyira hasonlít, hogy énekeltem magamban az eredetit. Khm. A borító is "szép".
Még egy zenekar, amelyik többet tehetne a világért, azzal ha az afrikai hegyi gorillákat védené meg az orvvadászoktól. Vagy menjenek el kapálni a legközelebbi kukoricásba, mittomén.
