Shock!

A Voivodot nem kell nagyon bemutatni annak, aki erre téved, a kanadai őrültekből álló formációt megszámlálhatatlan éve szeretjük, és mindig gyermekien megbabonázott tekintettel bámultuk őket, ha erre jártak. Idén egy három számot tartalmazó EP-vel jelentkeztek, amely a két évvel ezelőtt megjelent, a mai napig imádnivaló The Wake lemezt öleli körbe egy kicsit, és ad számára egyfajta friss dimenziót, illetve az 1989-es Nothingface alapművet is megidézik egy dallal.

A The Wake lemez egyik ütőkártyáját, a The End Of Dormancyt öltöztették új köntösbe, az eleve hosszú, majd nyolc perces számot bővítették ki hosszban és tartalomban is: nem riffek, hanem fúvós hangszerek indítják, illetve amikor berobban az „eredeti" dal, kiegészítésképp velünk maradnak a harsona, a trombita és a szaxofon is, még experimentálisabbá téve az eredetileg is futurisztikus, különleges hangulatú dalt. Mivel nagy rajongója vagyok az említett hangszereknek, epedezve várnék egy teljes lemeznyi ilyen átdolgozást, akár a klasszikus Voivod-slágerekből, de a teljes The Wake-et is nagyon meghallgatnám így. Tökéletes, tízpontos átirat, izgalmas ízeket kapott a szám.

És hogy miért történt mindez? A második tétel megmagyarázza: ez a kilenc percesre hizlalt verzió a 2019-es Montreal Jazz Festivalon hangzott el először ebben a formában, és mivel helyenként hallani azt is, ahogy a közönség hangosan imádja, nyilvánvalóan adta magát a dolog, hogy valamilyen formában ki is kell adni. Ismételni tudom csak magam, hogy mennyire zseniális az egész, és az élő verziónál még jobban átjön az a különleges lüktetés – hívhatod mágiának –, amit valahogy most nagyon elkaptak a kanadai srácok, meg hát az élő verzióban a szaxofonszóló is magasabbra tolja a lécet. A Nothingface-ről leporolt The Unknown Knows sem lett egy szemernyivel sem rosszabb, csak ismételni tudom magam: bárcsak lenne ebből egy teljes lemeznyi verzió!