Shock!

A svéd Vomitory sem éppen ma kezdte - hanem 1989-ben! -, viszont hozzám most jutottak el először, és gyanítom, tökmindegy, melyik lemezük lenne soron, nagyjából ugyanazokat a jelzőket írhatnám róluk.

A csavar a történetben az, hogy hiába zenélnek tizenakárhány éve, ez csupán a harmadik albumuk, úgy tűnik nem aprózták el a srácok, inkább a koncertezést tartották fontosabbnak - avagy inkább arra volt lehetőségük - esetleg a death metal minden csínját-bínját kitanulni volt az elsődleges számukra, hogy ebből aztán egy szép tömény eszenciát zúdíthassanak ránk. Hiába svédek, amerikai death-et játszanak, Cannibal Corpse-félét, bár náluk azért valamivel dallamosabbak a riffek. Na jó, sokkal dallamosabbak. A hörgés viszont színtiszta vérhányás, akárcsak CC-éknál.

Habár a CD borítója roppant gyenge, a zene egyáltalán nem az, profi, fogós, lehengerlő, az a fajta death metal, amiből fél óra bőven elég, viszont ennyi idő alatt tökéletes agyleszívást hajtanak végre. Jelzem jelen korong is bő 32 perces, pont jó ahhoz, hogy végig megmaradjon a pörgés, ne üljön le a hangulat egy percre sem. 9 dal került fel erre a lemezre, és mindegyikben van olyan momentum, ami miatt az ember szívesen mozogna rá koncerten, a gyorsabb daloktól kezdve - természetesen - a lassultabb, Morbid Angeles súlyosságokig minden megtalálható. (Én inkább ezeket favorizálom, de ez teljes mértékben ízlés dolga.)

Most, hogy egy komoly kiadó áll a hátuk mögött, és a lendületük sem törik meg, nagyobb sikereket is elérhetnek a death kedvelők táborában. És még csak nem is szól rosszul a lemez. Death-eseknek erősen ajánlott hallgatnivaló, ha esetleg eddig kihagytátok volna őket.