Shock!

Mostanában elárasztottak bennünket a death metal kiadványok. Nem mondom, hogy üdítő dolog folyamatosan az újabbnál-újabb vérhányós csodákat végighallgatni, sőt. Inkább belefásul az ember, főleg ha 186-ból 180 csak a középszerűségig vergődik el.

Két évvel ezelőtt jelent meg az utolsó Vomitory (a béna zenekarnevek kategóriájában győzhetne a csapat mondjuk) mű, nem is volt annyira vészes. Mertem remélni, hogy ha addig eljutottak, csak nem esnek vissza teljesítményileg. Nemtom. Gyorsak, meggyőzőek ebben a műfajban, a lemez megint csak 34 perc körüli, ami bőven elég, olykor emlékezetesebb, középtempós, gitártémailag dallamos részekkel örvendeztetnek meg. Slayereseket enyhén szólva. Ami nem csoda, alakulásukkor egyik fő hatásuk volt, ezt nem nőtték ki máig sem. Persze azért rendes "svédes" témákat is bírnak ám írni, nem tagadják meg származásukat. Egészen a nyolcadik számig nem hallottam semmi olyasmit, amire kicsit is felfigyeltem volna. Kár.

A hangzásra annyit mondanék, hogy masszív. Hallottam már rosszabbat és jobbat is a műfajukban. A hörgés a szokásos gyomros, még mindig. Hosszú távon talán kicsit túlságosan egybefolyik. Egyébként a lemezt 2003-ban vették fel a svédországi Kuling Stúdióban, amelyről nem sokat hallottunk ezidáig. A keverés és mastering a Berno Stúdióban készült. Csak a pontosság kedvéért. Viszont ügyes borítókészítőt az előző lemez óta sem találtak, a mostani is legalább olyan randa, mint az előző. Juan Castellano munkája, hogy tudjuk az elkövető nevét is.

A kompromisszumoktól mentes death kedvelőinek való lemez. De esős időben ne hallgassátok, úgy elég lehangoló. Nekem már egy kicsit unalmas és céltalan, ha ennyire fantáziátlan valami 2004-ben.