Két évvel később érkezett az újabb X-adag, igencsak beszigorodva, főleg a dalok, de a hangzás tekintetében is (direktebb, de sajnos jóval tompább is lett az összkép). A nóták hossza is rövidült (bár azért van egy 12 perces, Feri vélhetően bele is halna, ha nem terjenghetne), így értelemszerűen sokkal dalszerűbbek a szerzemények.
|
megjelenés:
2009 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
- /10 Szerinted hány pont?
|
Továbbra is instrumentális a lemez (noha a billentyűk száműzésre kerültek), viszont a szigorodás és rövidülés magával hozta, hogy némelyik nóta üvölt egy jófajta énekdallamért - és persze egy megfelelő torkú énekesért. És ha már énekesért, akkor zenekarért is. Az is rejtély számomra, hogy ilyen ötletekkel és tehetséggel miért maradt Cseke Feri „tréningnadrágos-szobagitáros", bár van, akit nem motivál a színpad varázsa.
Természetesen még mindig bőven szerethető, és rengeteg finomságot, izgalmat rejt a továbbra is instrumentális, ám a korábbiaknál sokkal egyszerűbb és metalosabb X. Noha a 9 dal közé belefért néhány szürkébb szerzemény, a műfaj kedvelői barátkozzanak meg bátran az X nótákkal.
Mivel mindkét lemez (és az összes eddigi demó) ingyenesen letölthető, így az instrumentális zenék kedvelőit egyöntetűen felszólítanám, hogy használják a jobb egérgomb, Save as funkciót.
