A Babylon zenekar szimpatikus leveléből az derül ki számomra, hogy második anyagukat ők nem demónak, hanem rendes EP-nek tekintik, és ahogy utánanéztem a www.babylonmusic.hu honlapon, még épp időben emlékezünk meg erről a 4 plusz 2 dalról.
Ugyanis itt van már a kanyarban a folytatás – a késésért ezúton is elnézést kérünk, elvégre már 2007. nyarán megjelent a CD.
Persze ami késik, nem feltétlenül múlik is – én azonban mégis demóként értékelném a kiadványt, „mindketten" jobban járunk úgy. Egyfelől dicsérendő a lelkesedés, a fiatalos lendület, amellyel a kvartett a húrokba csap, másfelől viszont a gyermekbetegségek felett nem hunyhatok szemet. Ezek a szokásosak: modoros, képzetlen énekhang, időnként brutálisnak szánt, de erőtlen hörgésszerű üvöltéssel; hamiskás gitárhangok a szólóknál (némely helyen, pl. Elindulok, vájt fül és szakértelem nélkül is fejét fogja a hallgató); zenei és szövegi klisék – ez utóbbiak még nem is képeznének akkora problémát, ha előbbiek minden igényt kielégítenének.
A zene amúgy modernebb beütésekkel (egy kis power és thrash) megtűzdelt tradicionális heavy metal, de azért korántsem a kutyaütő fajtából. 4 plusz 2 nóta, mondottam volt az előbb, ez úgy jön ki, hogy a saját anyag mellé két feldolgozás is került: a Karthago két nagy slágere sajnos a fentebb leírtaknak megfelelően túl nagy falatnak bizonyul a srácok számára, pedig az Apáink Útján végének „besonataarcticásítása" jópofa ötlet – kár, hogy éppen az énekbeli hiányosságokat kívánják ezzel leplezni (a sikolyos részt hagyták ki ugyanis). A Requiem pláne necces, hiszen azt be sem súlyosították a srácok, hanem eredeti verzióban nyomják – ez egész egyszerűen gyenge.
A saját számok vázai alapvetően nem rosszak (jó kis riffeket hoztak pl. össze az Élet c. nótához); a sokak számára női nevűnek tűnő, de valójában karizmatikus fiatalember Lea sem reménytelen eset az éneklés terén (néha tiszta Pataky, például a Fal című lírai tételben; máshol „vörösistvános" felhangjai vannak, sőt, itt-ott Vértes Attila is eszembe jut róla – persze nagyon-nagyon messze van még tőlük) – ez azonban egyelőre kevés. A hangzást nem bántom, nyilván a házi körülményeknek köszönhető, hogy a gitárok inkább zsizsegnek, mint harapnak – mindenesetre nagyon-nagyon sokat kell még dolgozni azon, hogy ez egy lemezképes produkció legyen.
