A Dystopia előző demója még nem igazán tartalmazott kiforrott zenét, nagyon érződött rajtuk az útkeresés - meg persze az igyekezet. Aztán szép lassan valamiképp összeszedték magukat, például új énekesük is lett, vagyis a gitáros srác, Vári Gábor került a mikrofon elé.
Hogy eddig miért nem ő tartózkodott ott, azt nem egészen értem, hiszen teljesen vállalható produkciót nyújt a srác. Kicsit karcos a hangszíne, és van érzéke az énektémákhoz. Természetesen még bőven van mit tanulnia, pl. erős, ösztönösebb éneklést, de nagyon bíztató, amit ebben a hat dalban előadott. Kevés helyen éreztem azt, hogy nagyon nem illik a zenéhez az éneke. (Pl. a negyedik dalban kicsit hamiskás lett a refrén, érdekes módon a mélyek nem mennek neki, nem a magasak.) Az angol kiejtése sem vészes, némi kis finomítanivaló ráférne még.
Az első dal máris megadta a választ, hogy hova tart a csapat: kicsit Megadeth-ízű a riff, amit én speciel cseppet sem bánok. A többinél is ez a fajta riffelés az alap, persze mai, modern köntösben.
Teljesen korrekt a dalszerkezet mindenhol, nagyon érződik az odafigyelés, nagyot fejlődött a csapat az előző demóhoz képest. Ügyesek a gitárszólók, a dobos srác sem rossz, sőt. Sőt, sőt! Jegyezzük meg: Hajnal Jánosnak hívják. A bőgősre is érdemes odafigyelni, rég hallottam ilyen fiatal csapatot ilyen szinten együtt zenélni.
A legígéretesebb dal számomra az ötödik, Only Perfection címet viselő elég összetett kis tétel, bár a kis leállós, bontogatós részről a régi Metallica ugrott be, ezen lehetne még picit finomítani, hogy ne legyen ennyire egyértelmű a hasonlóság.
Az utolsó dal végefelé meg néhány magasabb vokálrészt még kaphatna a refrén, sokkal nagyobb ívet kapna az egész. (A belső füleimmel hallom, majd egyszer eldúdolom nekik, mire gondolok. )
A felvétel során a dobokon kívül minden házilag oldódott meg, és nem is lett rossz a végeredmény. Kedves otthon-demót-készítő-zenekarok, tessék odafigyelni, hogy lehet ezt hallgathatóan is megcsinálni. Nyilván nem tökéletes, de bemutatkozásnak ez esetben megteszi.
Kis feszesítés ráférne a dalokra, illetve egy-két fogósabb refrén beillesztése, hogy legyen kapaszkodója a hallgatónak. Pontosítani sem árt még a gitárszólókat, és jobban összepasszintani a dobtémákat a riffekkel, aztán akkor azt mondhatjuk, egy újabb odafigyelésre érdemes hazai zenekart üdvözölhetünk a szcénában.
Koncertezés, sok próba, rutin, igazából már csak össze kell érnie 100%-ig ennek a formációnak, nagyon jók az alapok, hajrá, sok sikert ésatöbbi. Várom a következő felvételt, ami megérdemelne valami húsos hangzást.
Csak gratulálni tudok, rég hallottam ennyire ígéretes demót.
A honlapjukról letölthető egy új dal részlete, hááát... megint csak fejlődtek egy nagyot... Közeledik az az előző demónál emlegetett "állkapocs földig csattintása", úgy érzem.
