A 2001-ben alakult csapat mindenféle szokványos viszontagság után 2003-ban készítette első demóját, majd két év múlva a másodikat.
A zene amolyan lebegős, elszállt, nagyon pszichedelikus „okostojás-metal", nagyjából a The Gathering és a Tool kereszteződésében. A cd-n demóhoz képest rengeteg dalt hallhatunk, nagylemeznyi mennyiséget, amit elsőre talán nehéz befogadni, hiszen még érződnek a botladozások, viszont a lüktetés már ott figyel a zenében, ami talán a zenekar sajátossága lehet a későbbiekben.
A mikrofon mögött egy hölgy áll, és bizony neki itt még van (volt) hova fejlődnie. Nem tudom most éppen hol tart, azt tudom értékelni, amit itt hallok, és bizony itt még az a fajta éneklés hallható, amikor iskoláslányok próbálkoznak bátortalanul, sok-sok nazális felhanggal, és fogalmuk sincs a rekeszizomról. A megfejtés: tüdő, garat, száj, a levegőt megnyomjuk, és kijön a hang (már ha van). Ami még furcsává teszi az egészet az, hogy nagyon disszonáns, olykor hamis az énekdallam, ezeket is meg kellene támogatni még okosabb dolgokkal.
Ha a zenekar komolyan akarja folytatni, azonnal énektanárhoz kell küldeni a hölgyet (bár lehet azóta megtörtént ez) szerencse, hogy hátrakeverték az éneket, mert bevallom sokszor már idegesített, tán a nyolcas nótában a legjobban. (Néha bizony eszembe jutott, hogy egy karaoke verziót szívesebben hallgattam volna.)
A nóták is néha túlburjánzanak, ezeket le kellene nyesegetni, a tömörebb fogalmazás erősebb lenne, mint a vég nélküli lebegés és pszichedelia, illetve a dalok színesítésén is többet kellene dolgozni, aminek nyomai olykor már előfordulnak most is.
Mindemellett akad egy rakás jó ötlet a zenében, a hetes dalból például remek ütős, nagyon mély dolgot lehetne fabrikálni. Állítólag készül a csapat új anyaga, kíváncsi vagyok a fejlődésre, valami azt súgja, hogy nem egy helyben toporogtak azóta.
Ha valaki kíváncsi az egyébként nyomdai borítóval ellátott anyagra, az írjon a csapatnak, biztos akad még néhány cd az érdeklődőknek.