A finn Children Of Bodom egy megállíthatatlan gépezet, lehet őket utálni és lehet szeretni, de az tény, hogy ma már nemcsak Alexi Laiho partizásai hagytak tartós nyomot maguk után a metalvilágban. A Szigeten szerencsénk volt, az öt perces villáminterjú helyett duplaannyi időre megkaptuk a zenekar szócsövét, Henkka Seppälä-t.
Az új lemez felvételeinek közepén ugrottatok ki néhány fesztiválra koncertezni. Megtudhatunk már valamit az új dalokról? A keményebb részek például még keményebbek lesznek?
(vigyorog) Nagyon változatos és sokkal dallamosabb lesz az új lemez, mint a Blooddrunk volt. Mindamellett lesz rajta jó pár gyors téma is. Nehéz ezt most így körülírni, de az már elmondható, hogy elég sokszínű a végeredmény.
Ha visszagondolsz, milyennek találod az első két Bodom lemezt mai fejjel?
13 és 11 éves az a két anyag, a jó ég tudja. Igazából a hangzás az, amit ma már nem nagyon szeretek. Persze annak idején jól szóltak, pont úgy, ahogy akkor akartuk, de mai fejjel azért mást képzelnék el. Büszke vagyok rájuk, de ma már nem igazán rakom fel meghallgatni a régi lemezeket.
Van kifejezetten kedvenc Bodom lemezed?
A Hate Crew Deathroll, arról a legtöbb dal élőben nagyon üt. Persze az utolsó mindig fontos, mert az még friss, meg az az új.
Mi a legelső emlék, ami eszedbe jut a zenekarról?
A legelső koncert, amikor Children Of Bodomként léptünk fel. Finnország északi részén egy nagyon pici klubban játszottunk néhány más finn csapattal együtt. Ez volt az első alkalom, amikor már ezt a zenekarnevet használtuk, 1997-ben.
Jártál egyébként a Bodom-tónál?
Igen, nagyon gyönyörű. Főleg nyáron, akkor kifejezetten csodaszép. Maga a tó elég hideg, de azért úsznak benne sokan, meg gyerekek is játszanak a partján. Télen viszont kifejezetten kísérteties, minden fagyott és teljesen sötét a környék. Halálra rémíti az embert. (vigyorog)
Készítettetek egy feldolgozáslemezt is, amin Alice Cooper és a The Ramones között még egy Britney Spears dal is szerepel. Milyen szempontok alapján válogattátok ki a dalokat?
Mindig felvettünk néhány feldolgozást amikor épp stúdióztunk, egészen a kezdetektől, ’97-től, és ezek a dalok meg csak úgy hevertek mindenfelé. Igazából csak kitaláltuk, hogy egy lemezre rakjuk az összeset. Van amelyik régi, meg van pár új feldolgozás is köztük. Amikor felvettük csak annyi volt a cél, hogy élvezzük játszani ezeket a dalokat, meg talán némelyik legyen meglepő is, mint pl. az említett Britney Spears feldolgozás. Egyébként volt ami már korábban tribute lemezeken szerepelt: a Slayer, Sepultura, King Diamond és a Scorpions.
Melyik dalt volt a legnagyobb kihívás átdolgozni?
Hm… talán a Slayert. (Silent Scream – V.Sz.) Meg általában a súlyosabb dalokat macerásabb volt átdolgozni, azok már annyira beleivódtak mindenki fejébe, nehéz volt elvonatkoztatni és nem csak eljátszani ugyanúgy, hanem valami mást belevinni.
Koncerteken szoktatok játszani ezek közül bármit?
Nem.
Miért?
Fogalmam sincs. (nevet) Van hat lemezünk, saját dalokkal, nincs igazán helye a feldolgozásoknak a koncertprogramban.
Melyik volt egyébként a legsikeresebb lemezetek?
A Blooddrunk.
Az új lemezzel szerinted túl tudjátok szárnyalni majd ezt a sikert ebben a letöltős korszakban?
Remélem. Nehéz ezt megmondani. A zene lehet sikeres. De sosem lehet tudni, hogy fog tetszeni a rajongóknak, és a lemezeladások is lehet, hogy a béka segge alá mennek.
Megvolt már a Bodomnak a legsúlyosabb periódusa?
(gondolkodik) Nem is tudom. Annyira súlyos dolgok nem történtek, inkább csak az volt rossz, ha valaki beteg volt vagy eltörte a karját, ilyesmi. Kimondottan rossz periódusunk nem volt.
Mi a te szereped a zenekarban?
Én amolyan mindenes vagyok, aki mindenre ügyel. A honlapos dolgokat is én intézem, meg egy csomó minden hasonló dolgot a zenekar körül.
És a többieké?
Janne intézi a pénzügyeket, Alexi írja a zenét, Jaska meg csak leül a dob mögé és játszik. (vigyorog)
Gyerekként zenészkarrierről álmodoztál?
Egyáltalán nem. (nevet) Inkább focista szerettem volna lenni. A zenélés csak hobbinak indult, de sosem álmodoztam arról, hogy zenész leszek.
Emlékszel, melyik dalt tanultad meg először?
(gondolkodik) Az első dalra konkrétan nem emlékszem, de az biztos, hogy az első lemez amit megtanultam az a Rust In Peace volt Megadeth-től. Nem volt túl könnyű feladat, a Hangar 18 alaposan megizzasztott.
Az új lemezük hogy tetszik?
Nem hallottam az egészet, csak egy dalt, de az rendben van.
Ki a kedvenc basszusgitárosod?
Flea a Red Hot Chili Peppers-ből. A legjobbak egyike és van stílusa.
Ő volt a kedvenced fiatalon is?
Ezt nem mondanám, később kezdtem Chilit hallgatni. Akkoriban inkább csak metalt hallgattam.
Ha felcsendül az utolsó dal koncerten, mi jár a fejedben?
Az adott koncerttől függ. Általában az, hogy a francba, de jó lenne még játszani. Néha ha éppen szar napom van, akkor örülök, hogy vége van. De inkább az előző.
Elég nagy nevekkel koncerteztetek már együtt, mint a Slayer, Lamb Of God, stb. Van valami személyes élményed velük kapcsolatban?
A Slayer volt az egyik legnagyobb kedvencem ezer éve és óriási dolog volt, hogy előttük játszhattunk. Annak meg rettentően örültem, hogy Kerry King mennyire jó arc. Nagyon kedves volt és barátságos. Előfordul, hogy egy kedvenced seggfejként viselkedik, ami rettentő kiábrándító tud lenni. Slayerék viszont remek arcok mind, Kerry King meg tényleg jó ember. Még mindig a kedvencem, de ma már a barátomnak is mondhatom, aminek hihetetlenül örülök.
Ki a kedvenc dalszerződ?
Gőzöm sincs. Sosem érdekelt, hogy ki írja a dalokat, mindig a zenekarral foglalkoztam. Most épp a Katatoniára vagyok rákattanva. Pár hete láttam őket Finnországban, nagyon tetszettek. Egy nagy, sötét sátorban játszottak. Igazából nem tudtam, mire számítsak, de pozitív csalódás volt a koncertjük.
Mi volt életed első koncertje?
1994-ben a Pantera. Bár ha jobban belegondolok, a Helloweent még korábban láttam.
Megbántál bármit is az életedben?
Semmi extrát. (nevet) Inkább próbálok úgy élni, hogy ne kelljen semmit megbánnom. Ha épp úgy jön ki, hogy választanom kell két dolog között, próbálok úgy dönteni, hogy később ne legyen gond belőle. Az utólagos sajnálkozás a legrosszabb érzések egyike, nincs annál rosszabb, ha szarul érzed valami miatt magad és nem tudsz semmit tenni ellene.
Hogy látod most a zenekar jövőjét? Végeláthatatlan turnék és rengeteg lemez?
Remélem! Az új lemez után biztos turnézunk, aztán pár év múlva ismét írunk egy lemezt…
Mi életed három legmeghatározóbb albuma?
A Rust In Peace a Megadeth-től, a Seasons In The Abyss a Slayertől és az Individual Thought Patterns a Death-től.
Mi az élet értelme?
Talán hülyén hangzik, de az, hogy boldogok legyünk.
(Az interjú nyomtatásban a Rockinform 176. számában olvasható.)
