Shock!

The Eye Of Time címmel került nemrég a boltokba a Chronology nevű magyar csapat debütáló albuma. Sokan talán egy teljesen új bandát várnak a még kevésbé bejáratott név alapján, pedig a zenekar sokat próbált veteránokból áll, akik – egy kicsit más leosztásban – a világ egyik legprofibb Iron Maiden tribute formációjában, az Iron Maidnemben is együtt muzsikálnak. Cserfalvi „Töfi" Zoltán gitáros segítségével mélyedtünk el egy kicsit a Chronology sztorijában.

Elég régóta szó van arról, hogy az Iron Maidnem tagjainak saját dalokat is érdemes lenne írniuk. Mikor kezdtetek el gondolkodni ezen, és mennyi idő alatt állt össze a Chronology? Milyen lépcsőfokokon keresztül jutottatok el a mostani állapotokig?

Igen, ez régi téma szinte minden interjúban és a közönség is gyakran kérdezte tőlünk az évek során. Most, hogy végre elkészültünk, már nagyon bánom, hogy nem kezdtünk neki jóval hamarabb. Hosszú ideig nem írtam saját dalokat, és amikor 2006-2007-ben elkezdtem összerakni az első Chronology nótákat, akkor jöttem rá, hogy mennyire hiányzott már! Aztán Béla (Boros Béla basszusgitáros) is belelendült, és ebben az időszakban írtuk meg az első három-négy dalt, ami demó formájában is napvilágot látott 2008-ban. A lemez legnagyobb része 2009 nyarán született meg és ősszel el is kezdtük a felvételeket. Nem mondhatom, hogy túl gyorsan haladtunk volna, mert idén már 5 éves lesz a Chronology, de a lényeg, hogy végre megjelent a lemez.

Miért nem vesz részt Bevíz Misi ebben a projektben?

Miska azt mondta, hogy ő egészen másféle zenét szeretne játszani, ha saját dalok írásába kezdene, így aztán négyen készítettük el a lemezt. Közben aztán csatlakozott hozzánk Ádám (Makra Ádám gitáros), hogy élőben is elő lehessen adni a dalokat. Ettől függetlenül Miska nagyon sokat segített nekünk, mert például ő lektorálta Zoli (Kiss Zoltán énekes) angol szövegeit, mivel ez a szakmája. Sőt, a kérésünkre még két dalt is megtanult, hogy a Maidnem bulikon is tudjunk játszani egy kis Chronologyt.

Mikor születtek meg az első olyan dalok, amik már felkerültek az albumra, és mennyit változtak az eredeti formájukhoz képest?

2007 elején írtuk az első nótákat, amikből ezután demóverziók készültek. A lemezre csupán apróbb változtatásokkal kerültek fel ezek a dalok. Ugyanakkor olyan témák is előkerültek, amiket 15-20 évvel ezelőtt írtam, de még sehol sem használtam fel. Megrögzött témagyűjtögető vagyok egyébként. (mosolyog) 20-25 évre visszamenőleg megvan szinte minden ötlet, ami eszembe jutott, és időnként belehallgatok ezekbe, hátha valamelyikre beindul az agyam, és folytatni tudom. Meg hát akkor is jól jönnek ezek, ha elakadok egy dallal és valami új témára van szükség. A Guardians Of The Eternity nyitótémája is ilyen ősrégi ötlet, amikor elindul a dobbal együtt a dal. Az a riff 1994 környékéről származik, de mondhatnám a Benedictiót is, ami 1991-es. A The Way Leads To Nowhere nyitótémája is nagyon régóta megvan, a Coldest Dayt pedig egy 1997 körüli magnókazettáról ástam elő.

A lemezben hallhatóan zenei és produkciós szempontból is rengeteg munka fekszik. Összesen mennyit melóztatok rajta, és milyen menetrendben?

Körülbelül 5-600 óra stúdiómunka van benne, ami a szokásos magyar keret három-négyszerese, viszont pont annyi, mint amit nyugaton egy-egy komolyabb produkcióba minimálisan beleraknak. A munka nagyjából a szokásos menetrendben zajlott. Először a dobot vettük fel, majd jött a basszus, a gitárok, és végül az ének, a szintik, a szólók. Ami különlegesnek számít, hogy a szintik nagy részét gitárszintin játszottam fel, mivel zongorázni csak nagyon keveset tudok. Persze be is lehet ezeket programozni, így viszont gyorsan ki tudtam próbálni az ötleteimet. Ezáltal rengeteg olyan szintiszólam született, amit programozva nehéz lett volna kikísérletezni. Például volt a fejemben jó néhány szimfonikus zenekari rész, amit így pillanatok alatt fel tudtam játszani a hosszas programozgatás helyett.

Csak könnyebbségek származtak abból, hogy saját stúdiód van, vagy az időzítés miatt bonyolította is a helyzetet?

A saját stúdió abból a szempontból óriási könnyebbség volt, hogy képtelenek lettünk volna kifizetni ezt a munkamennyiséget egy idegen stúdióban. Így csaknem kompromisszum-mentesen dolgozhattunk, és tényleg mindenre jutott idő, amit csak meg akartunk valósítani. A helyzet attól volt bonyolult, hogy amikor jött egy másik zenekar dolgozni, természetesen azonnal le kellett állnunk, és azt kellett csinálni. Ezért meglehetősen hosszú időszakra nyúlt el a lemezkészítés folyamata, és csaknem másfél évig tartott, mire elkészültünk az albummal. A végén még így is iszonyú kapkodás volt, hogy készen legyünk a keveréssel a lemezbemutató koncertre, amelynek időpontját már korábban lekötöttük, és ezért nagyon szorított minket a határidő. A lemez sajnos így is csak a buli napjára készülhetett el, így a dalok egy részét ott hallhatta először a közönség.

Lebegett-e a szemetek előtt bármilyen mintakép, amikor a saját dalokat írtátok, akár etalon hangzáskép vagy bármi?

A zeneszerzés általában nem egy tervezhető dolog. Többnyire jön, ami jön. Persze azon már sokat lehet agyalni és kísérletezni, hogy részleteiben miként dolgozunk ki és hangszerelünk meg egy dalt. Előzetesen nekem annyi elképzelésem volt csupán, hogy a Somewhere In Time és a Seventh Son Of A Seventh Son lemezek hangulatából jó lenne valamit átmenteni a mi lemezünkbe is, de persze úgy, hogy ne legyen belőle Maiden másolat. A közönség szerint ez sikerült is, aminek nagyon örülök. Ugyanakkor a hangzásban igyekeztünk egy ránk jellemző megszólalást kialakítani. Ez nem volt egyszerű, mert nagyon sűrű hangszerelésű dalokról van szó, sok háttértémával, amiket részben a díszítő gitárok, részben a szintik, gitárszintik játszanak. Azt akartuk, hogy ne egy kivehetetlen massza legyen az egész, hanem szépen ki lehessen hallani mindent legalább fejhallgatóval. Úgy érzem, ezt sikerült elérni, és minden hallgatásnál újabb és újabb dolgokat lehet felfedezni a zenében. Ez is szerepelt az elképzeléseink között: nem egy pillanatok alatt kiismerhető lemezt akartunk készíteni, hanem olyat, ami egyre izgalmasabb lesz, ahogy minél többet hallgatja az ember. Ezzel persze könnyű csapdába esni, mert első hallgatásra nem biztos, hogy megfogja a hallgatót. Sokan írták, hogy a negyedik-ötödik meghallgatásnál kezdett el igazán bejönni nekik az album, ezért aztán bízunk benne, hogy az érdeklődők jobban is beleássák majd magukat.

Nehezítette-e a saját hang megtalálását, hogy – noha mind rutinos zenészek vagytok – a kezetekben nagyon benne vannak a Maiden témák?

Szerintem nem igazán okozott ez problémát. Az én játékomban szerintem például sok minden más dolog is benne van, nemcsak Adrian Smith és Dave Murray. Biztosan vannak maidenes pillanataim is a szólóimban, de sok olyan dolgot is játszom, amiket Adrian és Dave nem nagyon szokott. Rajtuk kívül még nagy hatással volt rám Satriani, Malmsteen, Kai Hansen vagy Marty Friedman is. A ritmusjátékomra pedig leginkább James Hetfield és Adrian Smith hatott. A többiekről is elmondható, hogy elég sok kedvencük van a Maidenen kívül, szóval más is van a kezünkben, nemcsak Maiden. (mosolyog) Egyébként Krisztián (Balogh Krisztián dobos) például teljesen másképp építette fel a dobját, mint a Maidnemben, pont azért, mert gyakran egész más témákat játszik a Chronologyban, de persze azért Nicko is befigyel helyenként! (nevet) Hiába, a hatásait senki nem tudja letagadni, de szerintem nem is kell. A basszusgitárhoz is más hangszert és hangzást használ Béla, mint amit a Maidnemben, de annyit azért megtartottunk a Maiden feelingből, hogy ő is játszik Harris-féle futamokat elég sok helyen.

Mikor dőlt el, hogy konceptlemezt készítetek, és mik a sztori alapvonalai?

Ez menet közben alakult ki, de igazából én mindig is szerettem volna egy konceptalbumot csinálni, mert nagyon tetszettek King Dimond lemezei, ahol mindig egy-egy történetet mesélt el. Egyfajta filmzenék voltak ezek, csak film nélkül. De már jóval King Diamond előtt is hallgattam ilyen dolgokat, csak más műfajban. Gyerekkoromban például ronggyá hallgattam az 1978-as Világok Harca lemezt. A '90-es években az Euphoria nevű csapatommal is egy konceptlemezt kezdtünk el írni, de aztán feloszlottunk, mielőtt befejeztük volna. Még a feléig sem jutottunk el! (nevet) A The Eye Of Time egy időutazással kapcsolatos történetet dolgoz fel. A sztori 1791-ben játszódik, a főszereplő egy fiatalember, aki a nagybátyjával és annak családjával él. A 21. születésnapján meglátogatja egy furcsa öregember, akit senki nem ismer a városban. Az rejtélyes öreg átad neki egy csomagot, melyben egy könyv és egy levél van. Csak annyit mond, hogy az apja kérte meg még régen, hozza el ezt neki, amikor 21 éves lesz. Az öreg ezután gyorsan eltűnik. A fiatalember semmit nem tud az apjáról, mert még kiskorában eltűnt, és az édesanyja is meghalt nem sokkal a születése után. Nagyon meg van lepődve a csomag miatt. Amikor megnézi, egy díszes, régi könyvet talál benne, amelyet számára teljesen ismeretlen nyelven írtak, tele van mindenféle érthetetlen ábrákkal és jelekkel. Van mellette egy levél az apjától, amit eltűnése napján, 1773. február 17-én írt a fiának. A levél szövege elég homályos, csupán néhány zavaros mondat és furcsa kifejezés: „Őrzők", „Az Idő Szeme"... Mindez arra készteti a fiút, hogy kiderítse, mi lett az apja sorsa. Később rájön, hogy az apja tagja volt egy titkos időutazó társaságnak, az Őrzőknek, amíg el nem tűnt, és hosszas nyomozás után végül aztán megtalálja. A részletes történet megtalálható a weblapunkon.

Milyen eredményeket vagy státuszt lehet elérni reálisan nézve ma a Chronologyval? Mik a közeljövő tervei, és mire készültök hosszabb távon?

Idén nyáron szeretnénk eljutni néhány fesztiválra, és ősztől önállóan is akarunk majd koncertezni, valamint tervben van egy közös turné is a Wisdommal. Hogy milyen eredményeket lehet ma elérni, az nehéz kérdés. Akik eddig hallották a lemezt, azok többnyire nagyon dicsérik, de ilyenkor jön az, hogy minél több emberhez el kellene juttatni a zenénket, ami nem könnyű. Ilyenkor lenne nagy szükség egy Rod Smallwoodra, aki kézbe venné a dolgokat, mint a Maidennél! (nevet)

Mennyiben erősíti a Chronology helyzetét az Iron Maidnem?

Úgy gondolom, attól még nem fog velünk csoda történni, hogy az Iron Maidnemmel valamennyire ismertnek számítunk, de annyi segítséget mindenképpen jelent, hogy legalább egy minimális figyelmet megkapunk. Ez nagyon jó, mert a mai „zajban" nagyon nehéz felkelteni az emberek érdeklődését. Nagyon sok a zenekar és közöttük sok a profi produkció, így aztán általában nem elég, ha az ember odatesz melléjük egy sokezredik jó lemezt.

Vannak-e már elképzeléseitek, milyen lesz a következő lemez? Folytatódik-e azon is a sztori?

A sztorinak van még két része a fejemben, de Zoli egyelőre hallani sem akar újabb konceptalbumról! (nevet) Ezt nem csodálom, mert szövegileg és zeneileg is valóban rengeteg munka volt elkészíteni ezt a lemezt. Így aztán elképzelhető, hogy legközelebb egy kicsit egyszerűbb irányba indulunk majd el, de még korai lenne találgatni. Jövő őszre jó lenne elkészíteni a kettes lemezt. Reméljük, jut majd rá időnk, és nem kell ilyen sokat várni rá, mint az elsőre.

Mi újság mostanában az Iron Maidnem háza táján? Terveztek-e valamilyen kiemelt megmozdulást a közeljövőben?

Ősszel szeretnénk összehozni egy 15 éves szülinapi koncertet, ami egyben a Somewhere In Time lemez 25 éves ünnepi bulija is lesz. Ez alkalomból végig fogjuk játszani a teljes albumot, de most egy kis különlegességgel is kiegészítve: eljátsszuk a hozzá tartozó maxis dalokat is, ami igazi csemege lesz a magunkfajta őrülteknek! (nevet) Erre az alkalomra tervezünk kiadni egy DVD-t, amin rajta lenne egy tavalyi koncertfelvételünk. Ez egy elég komoly, hat kamerával készült anyag, amit a Wigwamban vettünk fel, valamint szeretnénk készíteni mellé egy filmet a történetünkről, amiben régi koncertrészletek, visszaemlékezések, backstage jelenetek, külföldön készült koncertvideók és hasonlók lennének. Ezen kívül készül egy szimfonikus átiratokat tartalmazó CD is, amit majd élőben is elő szeretnénk adni egy igazi szimfonikus zenekarral. Erre az anyagra viszont legkorábban jövőre kerülhet sor.

Mi a véleményed az utolsó Iron Maiden lemezről?

Nekem nagyon tetszik, különösen a második fele.

Miket hallgatsz mostanság, a régi kedvenceket vagy figyeled az új zenéket is?

Ritkán hallgatok zenét, mert szinte éjjel-nappal zenével foglalkozom a stúdióban és krónikus csendhiányban szenvedek. (nevet) A külföldi turnékon viszont néha előfordul, hogy napokon át lemezeket hallgatok. Van, hogy elviszem magammal egy-egy zenekar szinte összes lemezét, és végigmegyek rajtuk. Nemrég például vittem egy csomó King Diamondot, aztán Motörheadet, Maident... Főleg a régi kedvenceket hallgatom, de néha persze az újabb bandákba is belenézek. Most majd előveszem a Scorpions és Judas Priest lemezeket, mert készülök a búcsúturnéjukra. Sőt, a Saxon albumokat is elő kell ásni, mert őket is meg akarom nézni!

Stúdiós szakemberként kérdezlek: ha csak egy albumot emelhetnél ki, aminek a hangzása tökéletes, melyik lenne az?

Nem igazán tudok ilyet mondani. Ez nálam nyilván szakmai ártalom, de bármibe is hallgatok bele, szinte azonnal matatni kezdenék a keverőpulton, hogy valamin egy picit igazítsak! (nevet) Persze van jó néhány lemez, amit kiemelkedő hangmérnöki munkának tartok. Ilyen például régebbről a Metallica fekete lemeze és a Load, vagy későbbről az Edguytól a Rocket Ride. Ezen kívül természetesen nagyra tartom a Martin Birch által készített klasszikus Maiden lemezeket is. Ezeken ugyan nem az egetverő soundokról szól a történet, de mind az öt klasszikus albumnak nagyon egyedi hangzása van a The Number Of The Beasttől a Seventh Sonig, amihez hasonlót nem nagyon lehet találni. Birch igazán művészi szintre emelte a hangmérnöki-produceri munkát azzal, hogy sajátos hangulatot tudott adni a különböző albumoknak. A Powerslave lemeznek piramis feelingje van, a Somewhere In Time-nak űr-feelingje, nem beszélve a Seventh Son jeges világáról. Ezeknél a lemezeknél valahogy teljes összhangban van a zene, a hangzás, a borító és a téma. Igazán profi produceri munkák.

Mi minden idők három legjobb lemeze?

Hadd mondjak inkább kicsit többet! Nem akarok igazságtalan lenni egyik nagy kedvencemmel sem... Az Iron Maidentől a Somewhere In Time és a Seventh Son Of A Seventh Son, a Metallicától a Ride The Lightning, a Motörheadtől az Another Perfect Day, a Helloweentől a Keeper Of The Seven Keys I-II, a Judas Priesttől a Defenders Of The Faith, Jean Michel Jarre-tól a Chronologie és Mike Oldfieldtől a Tubular Bells II.

Mi az élet értelme?

Hogy olyan lemezt készítsünk, amit valaki egyszer majd minden idők legjobb három lemeze közé sorol! (mosolyog)