Shock!

Elég rendesen felforgatta az utóbbi hónapokban a tradicionális hard rock és heavy metal hívek lelkivilágát a svéd Civil War és első nagylemeze, a The Killer Angels. Mindez persze nem csoda, hiszen a név valóban új, de akiket takar, korántsem nyeretlen kétévesek: a zenekar hangszeres szekcióját Rikard Sundén és Oskar Montelius gitárduója, Daniel Mullback dobos és Daniel Mÿhr billentyűs, azaz a Sabaton tavaly lelécelt négy tagja alkotja, kiegészülve Stefan Eriksson basszerrel, a fronton pedig az utóbbi tíz év egyik legátütőbb erejű európai rock/metal hangja, Nils Patrik Johansson (Astral Doors, Wuthering Heights, Lion's Share) áll. Ha mindez nem lenne elegendő, a csapat a budapesti MetalWar Festen adja majd karrierjének első egész estés koncertjét is. A formáció körüli aktualitásokról az aranytorkú Nils Patrikkal beszélgettünk.

Hogyan jellemeznéd a Civil War zenéjét annak, aki ismeri a többi zenekarodat, ezt az újat azonban még soha nem hallotta?

Csakis nagyszerű heavy metalként. Azt hiszem, ez a lehető legjobb jellemzés. A Civil War gyakorlatilag az összesűrítése mindannak, amit a többi zenekarunkkal csinálunk vagy csináltunk: mintha összekevernénk az Astral Doorst a Wuthering Heightsszel és a Sabatonnal.

Ismerted korábban az ex-sabatonos srácokat?

Nagyjából húsz kilométerre laktunk egymástól, vagyis nem túl messze, de az a furcsa, hogy nem. A szomszédom viszont Daniel Mullback dobtechnikusaként dolgozott, tőle értesültem a Sabatonban történt személyi változásokról, és arról, hogy továbbra is zenélni szeretnének, méghozzá együtt. Innen már eléggé természetesen adta magát a dolog: megkérdezték, nem akarnám-e kipróbálni, mire mehetnénk együtt. Elég gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy zeneileg és emberileg is egy hullámhosszon vagyunk. Nagyszerű arcok, remekül összebarátkoztunk.

Szeretted előtte a Sabatont?

Nem mondanám, hogy fanatikus rajongó voltam, de természetesen ismertem őket, és tetszett a hozzáállásuk, tetszettek a dalaik. Marha jó zenészekről beszélünk, már csak emiatt sem volt kérdéses, hogy érdemes közösen próbálkoznunk.

Ének szempontjából mennyire igényelt tőled más megközelítést ez a csapat, mint a többi bandád?

Nagyjából erről a témáról is azt tudom mondani, amit magáról a zenéről: tulajdonképpen kombinálnom kellett a többi zenekaromban jellemző énekstílusokat. Az Astral Doorsban a nyers, direkt témák dominálnak, a Wuthering Heightsben pedig más karaktert igényelnek a dalok. Itt pedig minden belefér, a hangom több oldalát villanthatom fel. Úgy gondolom, egy olyan arcom is megjelenik a Civil War lemezen, amelyet korábban nem vagy csak nagyon ritkán láthattak a rajongók.

Nagyon másként íródtak a dalok, mint mondjuk az Astral Doorsban?

Eléggé. Tudod, az Astral Doorsban amolyan igazi, klasszikus csapatmunka folyik: közös jammelésekből megszületnek a gitár- és dobtémák, mindenki hozza a riffeket, ötleteket, akár komplett dalokat is, és ez rám is áll. Mindenki részt vesz a munkában, de a dalok végső formába öntésének oroszlánrésze Joachim Nordlundra, Johan Lindstedtre és rám hárul, baromi keményen dolgozunk a nótákon, méghozzá többnyire együtt. A Civil Warban ezzel szemben most úgy alakult, hogy inkább külön dolgoztunk. A többieknek rengeteg ötletük van, amiben az is közrejátszik, hogy a Sabatonban nem kaptak ekkora teret, kibontakozási lehetőséget a számokban. Ha jól emlékszem, Daniel Mÿhr négy dalt hozott önállóan, hat nóta alapjai tőlem származtak, de végül mindegyiket együtt dolgoztuk ki véglegesen, méghozzá teljesen demokratikus módon. Ezt úgy kell elképzelni, hogy felvettem az ötleteimet otthon, a házistúdiómban, aztán együtt meghangszereltük, befejeztük őket. A szövegeket pedig én írtam, méghozzá mindet.

És ennek ellenére is fokozott súlyt kap bennük a háborúk témaköre, amely ugyebár eléggé jellemző egy bizonyos másik zenekarra is...

(nevet) Igen, de ne feledd, hogy nálam sem újkeletű az érdeklődés a háborús témák iránt. Példának okáért az Astral Doorsban is háborús, illetve történelmi vonalon mozgunk már az első lemez óta.

Nem tartotok attól, hogy esetleg visszatetszést kelthettek? Hiszen már a banda nevében is szerepel a war szó...

Igazából nem voltak ezek annyira tudatos dolgok, mint azt az emberek gondolni szeretik ilyen esetekben. A névre mindenki összeírt pár javaslatot, ez pedig az egész csapatnak tetszett: jól hangzik, erőteljes, könnyen megjegyezhető, ráadásul remekül lehetett kötni hozzá a lemez borítókoncepcióját is. Pár dal pedig eleve kapcsolódik az amerikai polgárháború témaköréhez. Egyébként nem akarok úgy tenni, mintha nem beszéltünk volna erről a témáról, mert felmerült, hogy jó ötlet-e háborús szövegötletekhez nyúlni. De némi tanakodás után úgy döntöttünk, teljesen értelmetlen és felesleges lenne eljátszani, hogy ez az egész nem jelenti a részünket, hogy minket nem érdekel ez a vonal. Vagyis nem kell magunknak új identitást találni csak azért, mert a Sabaton többek között a háborús tematikáról ismert.

Szerinted kinek tetszik majd jobban ez a lemez: a Sabaton felől érkezőknek, vagy azoknak, akik miattad hallgatják meg?

Szerintem mindkét tábornak bejöhet a zene, és tudod, miért? Mert pontosan olyan hard rockot vagy heavy metalt rejt, amilyenen annak idején mi is felnőttünk. Pontosan ez volt a célunk: hogy olyan zenét játsszunk, amit mi is imádtunk volna, amikor tizenöt évesen elkezdtük hallgatni a súlyosabb zenéket, az Iron Maident, a Black Sabbathot, a Scorpionst, az Acceptet. Eleve éppen ezért érzek igen komoly potenciált ebben a csapatban, meggyőződésem, hogy roppant jó esélyekkel indulunk. Az csak egy dolog, hogy a Sabaton miatt érezhető egy bizonyos extra érdeklődés, de maga a zene is alkalmas arra, hogy szélesebb közönségrétegekhez is eljuttasson minket. A turnéajánlatok, fesztiválmeghívások egyébként egyelőre igazolni is látszanak ezeket a pozitív várakozásokat.

Melyek a kedvenc dalaid a lemezről?

Sok kedvenc van: Rome Is Falling, Gettysburg, First To Fight... Ha csak egyet szabad mondanom, az viszont alighanem az I Will Rule The Universe lenne.

Tetszik, hogy a Black Sabbathtól pont a Children Of The Grave-et dolgoztátok fel, miközben a hangod és a stílusod kapcsán állandóan mindenki Ronnie James Diót emlegeti.

(nevet) Ez az ötlet igazából a Sweden Rock magazin felkérése alapján született, és először természetesen valamelyik Heaven And Hell lemezes nótában gondolkodtunk mi is. Utána viszont azt mondtuk: miért nem választunk inkább valami ozzys Black Sabbathot? Úgyis mindenki diósat várna miattam... A Children Of The Grave pedig minden szempontból óriási dal: húzós, erőteljes, klasszikus. Számomra biztosan ott van minden idők öt legjobb Sabbath szerzeménye között.

Prioritást élvez a Civil War a többi csapatoddal szemben?

Fogalmazzunk inkább úgy, hogy idén a Civil Warra koncentrálok, a többit meg majd meglátjuk, a következő évet egyelőre még nem látom át annyira. Az mindenesetre biztos, hogy sokat akarunk mozogni a zenekarral, hiszen nem csak én dolgozom folyamatosan, de a többiek is a kemény, pörgős munkatempóhoz szoktak a Sabatonban. A többi csapat egyébként eleve másképp működik, hiszen a Wuthering Heights alapvetően Erik Ravn bandája, neki pedig elég sok problémája akadt az utóbbi időkben a hátával, át kellett esnie néhány műtéten is, szóval nem tudom pontosan, mi most ott a helyzet. Többé-kevésbé létezik a csapat, de nem vagyok biztos benne, hogy mostanában különösebben aktívvá válna... Az Astral Doorsnál pedig szükség volt némi szünetre, mert rengeteget szenvedtünk a zenekarral az utóbbi években, amibe egy kicsit mindannyian belefáradtunk. Szóval most kicsit az Astral Doors is pihen, de jövőre azért mindenképpen össze akarunk jönni megint.

És a Lion's Share?

Ott nagyjából hasonló a helyzet, mint a Wuthering Heightsnél. A Lion's Share-ben Lars Chriss a főnök, akinek baromira elege van a zeneipar mostani helyzetéből, és nem tudom, mikor akarja legközelebb mozgásba lendíteni a zenekart. Úgy tudom, vannak új dalok, nekem nem is okozna problémát felénekelni ezeket, mert szeretek Larsszal zenélni. Ráadásul a Lion's Share nem egy állandóan turnézó zenekar, szóval itt még az időbeosztás sem okozna különösebb nehézségeket. Konkrét terv viszont egyelőre itt sincs.

Mi a Civil War menetrendje a következő hónapokban?

Annyi koncert, amennyi csak lehetséges. Utána pedig felveszünk egy új albumot is, amelyhez már meg is született pár dalunk. Ezek közül az egyik Normandy néven fut, és még skótduda is van benne. Összességében pedig azt tudom mondani, hogy mindenképpen hosszú távra tervezünk, ki akarjuk hozni a lehetséges legtöbbet ebből a sztoriból.

Elég sok különféle lemezen énekeltél az utóbbi bő évtizedben. Melyikre vagy közülük a legbüszkébb?

Ez nehéz kérdés... Igazából mindre büszke vagyok. A Wuthering Heights Far From The Madding Crowd lemeze mindig kedves lesz számomra, hiszen teljesen véletlen módon keveredtem a történetbe. Korábban énekeltem egy Lunatic Parade nevű nagyon progresszív, egyedi metal csapatban, akikkel elküldtük a demónkat egy dán kiadónak, de aztán semmi nem történt. Viszont a kiadón keresztül valahogy eljutott a felvétel egy menedzsmenthez, akik aztán emlékeztek is rám, amikor a Wuthering Heightsnek éppen énekesre volt szüksége. Így kaptam meg végül a Far From The Madding Crowd demóit, és egyben a lehetőséget, hogy szerepelhessek az anyagon. Ez a lemez mindig különleges lesz számomra. Az Astral Doors albumok közül pedig az Evil Is Forever a kedvencem.

Sosem érezted kellemetlennek, hogy ennyire szétaprózod magad az egyes zenekarok között?

Ma már gyökeresen más időket élünk, mint a '80-as vagy a '90-es években, amikor a zenészek alapvetően egyetlen csapatban voltak érdekeltek, és legfeljebb hobbiból fogtak bele más projektekbe. Én ezt a világot már nem is ismertem, hiszen úgy 2003 környékén kerültem be komolyan a zeneiparba, vagyis már javában a letöltögetős korszakban. Így aztán számomra az elejétől fogva az volt a természetes, hogy minden szempontból több lábon kell állnom, mivel nem tudok megélni csak és kizárólag a heavy metalból.

Eszerint van rendes polgári melód is?

Persze, hogy van. Mivel ma már alig vannak lemezeladások, ebből a fajta zenéből még Svédországban is legfeljebb két zenekar él meg, és azok közül egyik sem az enyém! (nevet) Az In Flames meg a Sabaton tagjai elvannak csak a zenélésből, az ő szintjük alatt azonban ez nem működik. Így aztán értelmi fogyatékos gyerekeket tanítok énekelni egy szakosított oktatási intézményben, és őszintén mondom, hogy ez a legszebb, legfelemelőbb munka, amit csak valaha is végeztem. Hihetetlenül sokat kapok a srácoktól, ráadásul egész nap énekelhetek, ami a hangom számára is jó.

Nem terheled meg ezzel a torkodat?

Tény, hogy mivel minden nap három-négy órát énekelek, nagyon oda kell figyelnem magamra. De állítólag egy maratoni futó is rosszul érzi magát, ha nem futhat minden nap, és az én esetemben az énekléssel is ugyanez a helyzet! (nevet) Meggyőződésem, hogy ezt nem is nagyon lehet másképp csinálni. Néha beszélek más énekesekkel, akik mesélik, hogy miután hazamennek az aktuális turnéról, és leeresztenek, legalább egy hónapba telik nekik, mire ismét formába kerülnek a következő aktív periódus közeledtével. Nálam ilyen sosincs: egy nap kihagyás még belefér, több azonban nem. Olyan ez, mint az izmoknál: folyamatosan dolgoztatnod kell őket ahhoz, hogy formában maradjanak.

Mi minden idők három legjobb lemeze?

A Black Sabbathtól a Heaven And Hell, a DIO-tól a Holy Diver és a The Number Of The Beast az Iron Maidentől.

Mi az élet értelme?

Hogy kihozd belőle a lehető legtöbbet, és minden egyes napot különleges nappá varázsolj.

A Civil War szeptember 6-án Budapesten, a SzeptEmber Feszt keretében megrendezendő MetalWar Festen koncertezik.