A hazai extrém metal egyik legtöbbet elért formációjára, az Ektomorfra már nem tudjuk 100%-osan azt mondani, hogy hazaiak. Ugyanis egy ideje kiköltöztek Németországba, mivel szerződtette őket egy olyan kiadó, amelyik mindent meg is tesz a zenekarért a keretein belül.
Azért mi sem szomorkodhatunk, nyárra hazajöttek a srácok a Szigetre és ősszel is lesz néhány koncertjük (az interjúban elhangzottak ellenére). De lássuk a kendőzetlen beszélgetést Farkas Zotyával, ami még igencsak a nyár elején zajlott le.
Megvan már az új lemezetek, nekem jobban is tetszik, mint az előző...
De te írtál a múltkor egy kritikát a lemezünkre, nem?
Igen. Arról volt kettő is, egy nagyon dicsérő és egy kevésbé dicsérő...
Az egy kontra volt, nem? A Kolozsvárival vitatkoztál.
Igen, vele.
Aha. Szóval ez tetszik neked.
Szerintem ez most sokkal összeszedettebb. Az előző lemeznél nem igazán tetszettek a roma dolgok, nem állt össze az egész. Viszont most ezek a női énekes dolgok néhány dalban tényleg nagyon jók.
Örülök neki. Ezek nagyon régi témák. Lementem Kovácsházára és ott elmentem egy öreg cigányasszonyhoz, aki az An Les Devla szövegét átültette nekem cigányra. Tőle kaptam egy kazettát, amin ezek a "hangok" vannak. Ezeket 1960-ban vették fel, és olyanok énekelnek rajta, akik már régen meghaltak. Először zajokat akartunk feltenni a lemezre, pont a roma témák miatt, mert mindenki fikázta, én meg nem eredeti témákat nem akartam feltenni, amik az előző lemezen vannak, hanem inkább élő témákat, ami a valóság. Tehát ilyen ős-témákat, ami ezen rajta volt. Aztán a Max mondta (Scheer "Max" Viktor – hangmérnök), hogy tegyük bele. És beletettük. Örülök, hogy tetszik. Nekünk is tetszett. (nevet)
Az An Les Devla mit jelent?
Hozd el Istent.
Az első szám előtt és az utolsó után is van egy ilyen kis betét. Azok is erről a szalagról származnak?
Igen. Az nagyon súlyos, hogy apám ismerte mind a kettőt, tehát az öreg faszit is, aki énekel az elején, meg a nőt is. Végül is a nő az nem is volt olyan öreg, mert olyan 35-36 éves lehetett, csak elég korán meghalt. Az öreg faszi meg nem tudom, hogy ki, esküszöm én nem tudom, de apám az tudja. De ugyanarról a kazettáról származik ez is.
De ezek nem olyan tipikus roma dalok, nem azok amiket lehet hallani mindenhol...
Nem, ezek igazi gyökerekből jöttek. Otthon énekelték őket egy szobában. Egyébként ezek tényleg olyan dalok, amiket nem hallasz mindenhol, mert Békés megyének azon a részén, ahol mi lakunk – Mezőkovácsháza, Békéscsaba – voltak csak elterjedve ezek. De igazándiból csak Kovácsházán, meg Végegyházán, ahonnan én hoztam ezt. Végegyháza ez egy iszonyatos nagy cigánytelep. (nevet) Kurvára nagy, brutális! Ott csak romák vannak, de olyanok, hogy én hiába vagyok így félroma meg úgy félroma, engem megölnének, ha én oda bemennék szerintem. (nevet) Nekem nagyon tetszettek ezek az énekek, azért tettük rá.
Ti most kint vagytok Németországban?
Igen, kint élünk Berlinben a menedzserünknél, Jebonál. Elég punk-életet élünk (nevet), nagyon keményen. Nagyon. Öten élünk egy lakásban, négyen alszunk egy szobában, nincsenek ágyak, meg ilyen, érted? (nevet) De bírjuk. Egyelőre még bírjuk, meg jó. Most itt vagyunk a kiadónál, lejöttünk 600 km-t vagy mennyit, nemrég érkeztünk az interjúk miatt és pont most van itt előttünk a lemez. Most jött ki.
Csak nyárra költöztetek ki vagy véglegesnek gondoljátok? Vagy hogy lesz?
Mi igazándiból azért jöttünk ki, hogy hosszabb ideig itt maradjunk, tehát több lesz, mint a nyár, jóval több lesz. De haza fogunk menni a Szigetre, az már biztos. Kijöttünk, mert ha valamit akarunk magunkkal kezdeni, akkor ki kell, hogy jöjjünk. Nem azért, mert otthon nem lehet semmit csinálni, de mi úgy gondoljuk, hogy amit otthon el lehetett érni ebben a zenében maximálisan, azt nem teljesen azért, de elértük. És itt volt a lehetőség, hogy kijöjjünk és kijöttünk.
Most már angolul mennek a dalszövegek végleg. Hogy ment a dolog?
Az angol ment, nagyon faszán, mert már a Kalyi Jagot is felénekeltem angolul. Igazából én megírtam a szövegeket magyarul, ezt kiküldtem ide Jebonak, ők lefordították a barátnőjével és visszaküldték nekem. Meg hát gyakoroltam folyamatosan. Maga az angol beszéd az egyre jobban halad. De nem egyszerű, ja. Magyarul egyszerűbb volt. De úgy gondolom, hogy énekelni sokkal könnyebb angolul. Nem azért mondom, mert a magyar nyelv nem jó, mert nagyon jó, de az angol nyelvű verzió sokkal jobban hangzik, mint a magyar. Ezt a zenét könnyebb énekelni angolul. Nekem is jobban tetszik az angol verzió.
Azért van egy magyar nyelvű dal elrejtve a lemez végén.
A Töredék, amit a Csató Petivel (Replika énekes, gitáros) már '98-ban megcsináltunk. Aztán most felvettük még egyszer. A Csató Peti meg énekel még egy számot a lemezen, a Fájdalom könnyeit, amire kint itt olyanokat, mondanak, hogy az kész... hihetetlen. (nevet) Olyanokat mondtak, hogy az egy polka... Meg, hogy egy magyar népdal. (nevet) Egyikhez sincs köze. Ez egy magyar nyelvű reggae, csak tudod nem értik a szöveget és azt hiszik, hogy népdal. Mivel a Csató Petinek tényleg olyan egy kicsit a hangja, mint egy öreg romának és sokan azt hiszik, hogy ez egy népdal. Vasárnap este szokott itt lenni egy ilyen metalműsor, nem tudom mi a címe, és képzeld, vasárnap lenyomták a Fájdalom könnyeit. Ülünk – mert minden vasárnap hallgatjuk ezt a műsort –, mert tévénk az nincs (nevet), úgyhogy csak rádiót tudunk hallgatni, és megszólalt a Fájdalom könnyei, aztán mondta a faszi – fordította a Jebo –, hogy nemsokára hallunk ettől a zenekartól még többet, és a Vader után a következő az Ektomorftól az An Les Devla volt. K...a súlyos. Azt mondta a faszi, hogy erről még fogunk hallani a következő műsorban is, és tök sokat dumált rólunk. Ahhoz képest, amennyit szokott a többi zenekarról. Tök jólesett nekünk. Úgy vesszük észre, hogy kezd itt tetszeni az embereknek ez a zene, amit mi csinálunk.
A Beatles feldolgozást hogy találtátok ki?
Én nagyon szeretem a Beatlest, és ezt a számot, az A Hard Day's Nightot mindig is szerettem. Éppen hallgattam és rájöttem, hogy mennyire benne vannak annak a zenének az alapjai, amit mi csinálunk. Ez az egy-két hang. Mert a mi zenénk is egy-két hangon alapszik. Aztán elmentem a próbaterembe és mondtam a srácoknak, hogy mi lenne, ha megcsinálnánk az A Hard Day's Nightot. Jó, próbáljuk meg eljammelni és aztán igazándiból többet nem nagyon foglalkoztunk vele. Amikor bementem a stúdióba, akkor mondtam a Maxnek, hogy ezt k...a jó lenne megcsinálni, mit szólsz hozzá. Eljátszottuk és azt mondta, hogy ezt fel kell venni.
Nem kell ez után iszonyatos nagy jogdíjat fizetni?
Ezt az Achim (Silverdust Records tulajdonosa) meg a Jebo itt elintézte. Állítólag nem kell. Én is kérdeztem, de azt mondták, hogy semmi probléma, csak csináljuk meg. És nincs is belőle probléma.
Hallottam scratchelés is egy-két dalban...
A scratchelésnek az a története, hogy mint mondtam neked, hogy zajokat akartunk rátenni a lemezre, de nem találtunk megfelelőeket. Csináltunk mi már mindenfajta zajt, ütögettünk mindent, de k...a szar volt. És mondta az Attila, akivel a stúdióban dolgoztunk, hogy neki van egy ismerőse, aki scratchel, meg a Max is mondta, hogy miért nem rakunk ezt bele. Mondom nekem nem nagyon tetszik a scratch, de próbáljuk meg. Kijött a srác, úgy hívják, hogy DJ Pozsi, egyébként ő csinálta a Sub Bass Monsternek is egy-két dolgát, tehát elég profi ebben a témában. Igazából nem zárkóztam el tőle, mert nekem tetszik, csak nem tudtam elképzelni a mi zenénkben. A srác letette a lemezjátszóját, felrakta a lemezt és mondta, hogy hallgassuk a zenét. Láttam az arcán, hogy tök bejött neki. Elkezdte csinálni a scratchet és teljesen kész lettem, hogy ez kurva jó. Először csak egy számba akartunk, végül majdnem minden számban ott van a scratch. Olyan, mint másoknál a szóló. Mi nem igazán használunk szólókat mert én nem szeretem, és a többiek sem, csak éppen oda ami kell, egy pár hangot. Ezek a nagy tekerések... nagyon jó, amikor valaki tud tekerni, mert tényleg van olyan zene, amiben ez jó, de nálunk nem. Úgyhogy a scratchek ezek így jöttek. Összedobtuk.
Nekem a Beatles számban nem igazán tetszik a scratch.
Volt akinek ez nem tetszett, mondta, hogy ezzel meg van alázva a Beatles, meg így meg úgy. Ez a kifejezetten a Maxnek az ötlete volt a Beatlesben, én szólót akartam, de azt mondta, hogy ne, legyen ez is valami új. És akkor beletette a scratchet.
Nemrég mesélte a Vörös András (Superbutt frontember), hogy találkoztatok kint.
Olvastuk az újságban, van egy iszonyatos nagy programfüzet Berlinben, amiben meg tudod nézni, hogy mi hol van, és a Jebo mondta, hogy "figyeljetek csak, ma este Superbutt koncert lesz". Lementünk és kurva jót dumáltunk. Megittuk az összes sörüket. (nevet) Iszonyatosan berúgtunk. Jó bulit nyomtak egyébként, nagyon tetszett, ahogy csinálták, kurva jó volt. Meg jó érzés volt, hogy ott voltak. Akkor már vagy három hete nem láttunk magyar embert magunkon kívül. K.rva jó volt velük beszélgetni. Meg jól tudnak egyébként bulizni a srácok.
A HSB-ben vettétek fel a lemezt, ugye?
Igen. Öt hétig ment a felvétel és utána majdnem két hétig tartott a keverés. Elhúzódott. Mert volt egy előkeverés, amire mindenki azt mondta, hogy nagyon jó, meg mi is azt mondtuk, hogy jó, de aztán a Max mondta azt, hogy szerinte ez nem jó, és akkor megcsinálta ő még egyszer. Visszamentünk, meghallgattuk és ez lett belőle, amit most hallasz. Nem tudom neked mennyire tetszik a soundja a lemeznek.
Aha, jó... de majd még összehasonlítom az előzővel.
Hú, az ég és föld! (nevet) Azt előre mondom, hogy ég és föld a kettő közt a különbség. Már csak azért is, mert a zenekar szerintem sokkal jobban összeforrott. Elment ugye a Janó Misi annak idején, meg elment a Rudi is. Akkor két hónapja volt a Joci a zenekarban és elkezdtük csinálni így. Végül is két év alatt csináltuk meg ezt a lemezt és nagyon sokat próbáltunk. Rengeteget. Egy héten 3-4 próbánk is volt és ebből lett ez a lemez. Amikor bementünk a stúdióba, Max azt mondta, hogy a Joci kurva sokat fejlődött. Ahhoz képest amikor a Kalyi Jagot csináltuk, mert akkor szegény Joci vért izzadt. (nevet) Ez bizony így volt.
Ez a gitárhangzás szerintem valahogy mocskosabb.
Ez most egy nagyon durva gitárhangzás. Annak idején másik gitárcuccot használtam, mint most. Most megvettem azt a gitárcuccot, amiről mindig is álmodtam. De 5 vagy 6 napot kínlódtunk csak a gitárhangzással. Állítgattuk, ez nem volt jó, az nem volt jó. Ráadásul ki is kellett cserélni az előfokot amit használok, egy másikra és abból alakult ki ez a gitárhangzás, ami most van. Egyébként nekünk is tetszik, pont ma hallgattuk, és a gitártól teljesen kész vagyok, hogy hogy szól. Meg a dobtól is.
Klipetek lesz?
Nem tudom. Tervezünk egyet. Amíg otthon voltunk addig An Les Devlára akartunk csinálni, de itt Németországban már nem igazán tudunk olyan klipet csinálni, ami az An Les Devla hitelességét visszaadná. Most vagy az I'm Free-re akarunk klipet csinálni vagy az I Scream Up To The Sky-ra.
Mit gondolsz, most, hogy kiköltöztetek, vannak irigyeitek itthon?
Én nem voltam otthon azóta egyszer sem, telefonon meg igazándiból anyámékkal érintkeztem, másokkal nem nagyon. Engem sem hívtak. A Joci meg a Laci hazamentek két hét után, Lacinak volt valami a térdével, Joci meg haza akart menni. Laci mesélte, hogy nem igazán úgy beszéltek vele, mikor hazament. Hogy a zenei világban vannak-e irigyeink, arról fogalmam sincs. De ha valaki irigy arra, ahogy mi kint élünk, hát... annak azt mondom, hogy jöjjön ki és próbálja meg. Mert nem egyszerű.
A koncertjeitekre általában mindenki azt, mondja, hogy frenetikusak vagytok színpadon, még olyanoktól is hallottam, akik egyébként nem kedvelik ezt a fajta extrém metalt.
Mindenki azt mondja, hogy jók a koncertek egyébként. Valószínűleg ez azért lehet, mert ha mi felmegyünk a színpadra, akkor csak magunkat tudjuk adni. Semmi pózőrködés meg ilyenek. Ami jön belőlünk. Szerintem az emberek is azt szeretik, ha valaki őszinte. Mi mindig megpróbálunk, sőt nem próbálunk, hanem őszinték vagyunk. Ha egyszer szar kedvünk van, akkor úgy megyünk fel a színpadra, de állítólag az se jön le. Mert azért volt egy-két koncertünk, amikor szar kedvünk volt és kérdeztem, hogy milyen volt és mondták, hogy abszolút nem látszott, hogy szar kedved volt, vagy valami. Én is úgy látom a koncerteken, hogy nagyon jól össze tudunk hangolódni a közönséggel, és szerintem bármilyen közönséggel. Mert volt olyan, hogy Békéscsabán játszottunk az Ifiházban egy művészolimpián és képzeld el, ilyenek ültek ott, hogy költők meg festők és nekünk kötelező volt játszani, mert ott próbáltunk az Ifiházban és mi ezzel fizettünk. Felmentünk, elnyomtunk négy számot és vastaps volt. Teljesen kész voltam. Ott is azt mondták, hogy azért tetszett nekik, mert őszinte volt.
A Szigeten kívül játszotok máshol is, amikor hazajöttök?
Csak a Szigeten. Mert az a fesztivál az, ami szerintem anyagilag is úgy áll, hogy ki tud fizetni egy olyan összeget egy zenekarnak, amelyik kint van, hogy haza tudjon menni. Mert ez a hazaút ez valami iszonyat, hogy milyen drága. Még annak is drága, aki itt lakik kint. Vagyis annak nem, aki keres. De mi nem dolgozunk itt se semmit, otthon sem dolgoztunk, az égvilágon semmi mást nem csinálunk, csak zenélünk. Nincs is pénzünk mondjuk, ezt meg kell, hogy mondjam neked, abszolút nincs semmink. A lényeg, hogy nagyon drága a hazaút és a Szigetesekkel meg tudtunk egyezni, hogy haza tudunk menni.
Akkor miből éltek?!
Miből élünk? Amiket leadunk koncerteket, tényleg. Mert végül is elég gyakran vannak koncertjeink, kéthetenként becsúszik. Ha becsúszik, akkor bejön három vagy négy. Volt egy olyan, hogy elmentünk egy helyre, az a neve, hogy Walderstadt (ha jól értettem - V.Sz.), iszonyú kicsi hely volt. Bementünk, lenyomtuk a bulit, nem voltak sokan, nyolcvanan lehettek körülbelül, de iszonyatos mennyiségű pólót meg cédét eladtunk a helyhez képest, amiből lett pénzünk és abból beosztogatva, de meg tudtunk élni. Eléldegéltünk, meg volt kajára pénzünk. De extrák nincsenek. Senki nem vesz most gitárt meg erősítőt. Senki nem vesz semmit. Sőt, nincs kocsink. Autót is úgy bérlünk. Most a kiadótól kellett pénzt kérni, hogy le tudjunk ide jönni. Holnap lesz a lemezbemutató party és csak úgy tudtunk lejönni, hogy az Achim küldött nekünk pénzt, mert nincs pénzünk. (nevetgél) Berlinben túl sok pénz egyébként nem kell. Ha 20-30 euród már van... Ja, egyébként az öcsém – nem tudom, hogy tudod-e – jár így utcazenélni. (nevet) Ez a legsúlyosabb. (nevet) Spanyol témákat, Gypsy King meg ilyeneket játszik, megy bőrkabátban meg ilyen fasza nadrágban, és a gitárjával megy az emberek közt, meg bárokba, éttermekbe bemegy és akkor egy pohárral megy körbe, ahogy lejátszotta a számot. És mindenki kész van tőle és adja neki. Egy este, két óra alatt megkeres 30 eurót, amiből mi 2-3 napig faszául tudunk kajálni. (nevet) De tényleg. Otthon nem biztos, hogy tudnánk ennyi pénzből kajálni. (nevet) Na jó, azért ehhez hozzá kell tenni azt, hogy nem egy fényes élet, de hát mi választottuk ezt. Szeretnénk mi is, hogy ez változzon, aztán vagy változik vagy nem. Ez van.
Lesz egy jó kis turnétok a Nile-lal...
A Nile-lal, a No Future-rel és a Hate Eternallel (azóta ez módosult, Hate Eternal nem lesz, de Sinister igen és Myrkskog is - V.Sz.) fogunk turnézni októberben, ami egy Európa turné és aminek mi b...ottul örülünk, tényleg, kész vagyunk tőle. Azt hiszem október 8-án indul és 29-ig 18 koncert lesz 10 országban. És ilyen nagy freightlinerrel (szép nagy kamion - V.Sz.) fogunk menni, amiről mindig is álmodtunk. Igaz, hogy én nem ismerem egyik bandát sem esküszöm, ezek ilyen death metal bandák asszem.
A No Return pl. az thrash. Ilyen komplexebb fajta.
Ja tényleg, No Returnt azt hallottam. De a mi stílusunk az teljesen más. Ránk azt írják itt kint, hogy modern metal, de szerintem nem játszunk modern metalt. Mostanában azt írják, hogy new thrash. Hát, nem tudom mi az a new thrash... (nevet) Inkább extrém metal. Szóval megyünk erre a nagy turnéra, ennek nagyon örülünk. Már kurvára várjuk.
A CD-t kísérő infólap elég erősen arról szól, hogy rasszizmus van nálunk...
Ezt néztem én is, ez gáz. Meg jött vagy tíz interjú és mindegyikben megkérdezik, hogy tényleg el vagyunk-e nyomva meg ilyesmi és én mindenkit biztosítok arról, hogy ez nem így van. Az emberek azt vették ki a Kalyi Jagból, hogy ez egy olyan lemez, ami arról szól, hogy mi otthon el vagyunk nyomva, mint cigányok meg mint félcigányok. Ez persze nem így van. Én azt mondtam, hogy van egy dal, ami erről szól, hogy mit éltem én át az elmúlt 26 évem során, amit én tapasztaltam. Ezt én leírtam a Sunto Del Mulóban, de abszolút nem azt írtam, hogy Magyarországon engem megölnek meg ilyesmi. De az emberek itt kint úgy veszik. Mittudomén látták biztos a tévében, hogy a romák mennek Strassbourgba vagy hova, én magam nem is figyeltem, és akkor mindenki arra volt rákattanva. Én mindenkinek elmondom, aki itt kint kérdezi, hogy ez nem így van és nem erről szól. Az új lemez meg végképp nem erről szól.
Nektek sértő az, ha valaki azt mondja rátok, hogy cigány?
Nem. Abszolút nem. Sőt, én a mai napig elmondom mindenkinek, hogy én büszke vagyok apámra és büszke vagyok anyámra, a Vér a vérben például erről szól. Tehát én büszke vagyok rájuk, nagyon is, mindig is. Arra is, hogy ilyen színű a bőröm, hogy végül is azt mondják rám, hogy cigány. Ilyennek születtem, le se tudnám tagadni, de nem is akarom. Aki letagadja magát, hogy milyennek született, az az én szememben egy senki.
Melyik szülőd cigány egyébként?
Apám. Faterom full cigány, nyolc testvére volt és ilyen iszonyatos putriban laktak, és apám nagyon felépítette az életét és engem is kurva jól felnevelt. Anyám az meg teljesen magyar. Összeházasodtak és ebből lettem én, a mix.
Mondjuk nekik sem lehetett könnyű elfogadtatni ezt a házasságot.
Nem, nekik kurva nehéz volt. Kibaszott nehéz volt. Mint ahogy nekem is, akárhány párkapcsolatom volt, ha engem megismertek a szülők, akkor ott mindennek vége volt, pillanatok alatt. Nekem oda többet nem kellett menni. Egy kivétel volt talán.
Te nehéz természetű ember vagy egyébként?
Hát igen, ja. Igazándiból nem nagyon szeretem azt elviselni, ha nem az van, amit én akarok, bár erre rájöttem, hogy ez nem egy jó dolog. Én tudom, hogy ez így van, hogy ez kurva szar, de egyszerűen bennem van és ezzel nem tudok mit csinálni. A magánéletemben is elég sok problémám volt ezzel kapcsolatban. Meg még szerintem lesz is. De egyszerűen ilyen vagyok.
Janó Misivel abszolút megszakadt a kapcsolatotok?
Nem, mielőtt eljöttünk beszéltem a Janó Misivel, sőt a Rudival is, akivel három éve nem beszéltem. Egyszer találkoztunk és mondtam, hogy beszéljünk és beszéltünk. Semmi problémánk nincs már. Volt, persze, hogy volt, mert nekem kurva szarul esett, hogy mind a ketten kiszálltak a zenekarból. Az, hogy mi volt az ő okuk arra, hogy kiszálljanak, az engem akkor kurvára nem érdekelt. Nekem csak az esett szarul, hogy felépítettünk valamit és hirtelen akkor, amikor az egészből kezd valami lenni, kiszállnak belőle. De most nagyon jóban vagyok velük. Mind a kettővel beszélek, ha otthon vagyok akkor mind a kettőjüket meg fogom keresni, ebben biztos vagyok. Mert végül is mi nagyon sok éven keresztül nagyon jóban voltunk egymással. De most nagyon elégedett vagyok ezzel a csapattal.
