Vannak akik az első lemezzel felfedezték maguknak az Engine-t, vannak akik csak a másodikkal. Én már az elsőnek behódoltam, így természetesen érdeklődve vártam merre lép tovább a kettes lemezzel a zenekar. Súlyosodtak, komorodtak. Persze ismét elvarázsoltak.
Voltam olyan szerencsés, hogy Ray Alder (ének) felhívott Los Angelesből, hogy meséljen az új lemezről, és még a titkosított dalszövegek tartalmába is beavatott.
Szeretnék gratulálni az új Engine lemezhez!
Ezek szerint tetszett...
Igen, nagyon. De az elsőt is nagyon szeretem.
Eddig elég vegyes reakciókat kapunk, de nagyrészt azért jókat.
Ez a lemez sokkal súlyosabb, direktebb, mint az első volt. Hogyan álltatok neki a dalszerzésnek?
Egy kicsit nehézkesebben ment most, mert már volt valami, amihez hasonlítania kellett, az első lemezzel szemben még nem voltak ilyen elvárások. Nem voltak nagy céljaink akkor meg ilyesmi, csak egy projekt volt, senkitől nem voltak elvárások, hogy milyen is legyen. Most pedig azon kellett lennünk, hogy megpróbáljunk jobb dalokat írni, és egy kicsit súlyosabbra akartuk venni a dolgot. Persze az első lemez is súlyos, de az énektémáim miatt valahogy nem olyan súlyos, mint amilyen lehetett volna. Ezért próbáltunk egy picit most szigorítani a zenén. Most a sarkamra álltam, hogy a szükségesnél ne legyen több dallam benne. Szerintem ez egy nagyon jó kis lemez.
Melyik volt az első dal, amelyik elkészült?
A lemezről a harmadik, az I Know volt az első, amit ehhez az albumhoz írtunk.
És az utolsó?
Az utolsó... a Save Me.
Mondhatni eléggé meglepett a feldolgozásnóta. Miért pont egy Cure dalt választottatok?
Ez csak úgy jött magától, amikor egyszer éppen ezt a dalt hallgattam. Ez a lemez (Disintegration, 1989) életem egyik legkedvesebb lemeze, ami mellett mindig kitartok. Az egész album valahogy olyan komor, iszonyatosan nyomasztó, mintha egy death metal csapaté lenne, de hát persze nem az. (nevet) Jó választás volt, úgy gondoltam miért dolgozzunk fel olyasmit, ami már eleve súlyos. Valami teljesen mást akartam csinálni, valami olyanból készíteni egy Engine dalt, ami eredetileg nem súlyos. Aztán ahogy dolgoztunk rajta, hallgatgattuk, eljátszottuk a próbákon és nagyon ütött! Hatalmas hangulata volt. Szóval remek érzés volt megcsinálni. Tudom, hogy meglepő, de remélem, hogy tetszeni fog mindenkinek.
Szerinted Amerikában ismerik a srácok a Cure-t?!
(nevet) Fogalmam sincs! Jó ideje nem vagyok képben, de talán az értelmesebb srácok még mindig kedvelik. Majd meglátjuk milyen hatása lesz ennek a dalnak. (nevet)
Azt hiszem a Cure egy hangyányit népszerűbb Európában, mint Amerikában.
Igen, ezzel teljesen egyet tudok érteni, sokkal népszerűbbek Európában. De ha jól tudom feloszlottak. Tudsz erről valamit?
Hú, fogalmam sincs mi van velük. Pár éve mintha kijött volna egy új lemez, de nem vagyok képben mostanában mit csinálhatnak.
Aha, értem. Hát más stílusú zene az biztos.
Ez igaz. De az nem baj. Egyébként miért nincsenek benne a dalszövegek a borítóban?
(nevet) Amikor a lemezt írtuk, én pedig a szövegeket, egy csomó szöveg a stúdióban készült el. Pont egy olyan részéhez értem az életemnek, amikor a dolgaim nem éppen úgy alakultak, ahogy szerettem volna, és ez a szövegeimben túlságosan érződik is, hogy miken mentem keresztül. Úgy gondoltam nem lenne túl jó ötlet kinyomtatni. Talán majd egyszer kikerülnek a honlapunkra vagy ilyesmi. Nem akartam, hogy elolvassák az emberek a szövegeimet, inkább azt remélem megértik miről is beszélek. (nevet)
Rendelkeztek honlappal ezek szerint?
Van egy Európában, elég nehéz megtalálni. Ha elmész a http://www.sorcerystudios.com/engine -re megtalálod, amit amúgy egy hölgy csinál egyes-egyedül a munkája mellett, ami elég mókás foglalatosság szerintem. Kellene egy saját URL, de egy kicsit lusták vagyunk.
A szövegekhez visszatérve, tudnál mesélni róluk egyenként?
Egyenként? (nevet) Nos... na jó, legyen! A Losing Ground Hollywoodról szól, hogy mit jelent számomra az, ahogy az emberek egymással versengenek. Azokról az emberekről írtam, akik nagy álmokkal vágnak neki Hollywoodnak, maguk mögött hagyva mindent, a családot, barátokat. Nagyjából erről szól, a versengésről, hogy elérjék amit akarnak, nem törődnek vele, hogy másokkal mi történik, csak azért, hogy ők legyenek az legelsők. A Suffocated egy bizonyos személyről szól, aki egyszerűen megfojt a rengeteg érzelmével, érzéseivel. Ilyenkor tovább kell lépni. Az I Know egy elég furcsa dal. Amikor ezt írtam elég rossz passzban voltam, és ki akartam kerülni belőle. Mindenkinél előfordul, hogy maga alatt van, amikor a pokolba kíván mindent és mindenkit. De az élet megy tovább. A The Perfect Star az én szerelmi vallomásom, amikor szeretkezel valakivel és ugyanazt érzitek, ismeritek egymás minden rezdülését. Egy bizonyos személy iránt érzett szerelem. A címadó tétel, a Superholic számomra egyfajta dühöngés-vezérelte dal, nagyon agresszív. Egy olyan emberről szól, akit csak a tombolás és a felfokozott izgalom éltet, olyan, mint valami gép, ami sosem áll le. Az 1 a.m. elég fura darab, a stúdióban írtuk, amikor a felvételek közepén tartottunk, és Bernie egyszer csak elkezdte játszani ezt a riffet a gitárján, amikor az nem volt kierősítve, én meg kérdeztem tőle, hogy mi ez, ő meg azt felelte, hogy csak úgy jött. Aztán akkor hazamentünk este, mármint hozzánk jött Bernie és dolgoztunk még ezen a dalon egy pár órát, aztán felvettük, pont újév napján. 
Teljesen más, mint az egész lemez, de nagyon jó, és fel akartunk tenni a lemezre valamit, ami nem olyan kemény. A Home arról szól, amikor az ember messze van az otthonától, egy turnén, és vágyik már haza. A Realize-ban arról van szó, hogy minden embernek van olyan pont az életében, amikor minden összejön, ezt a fájdalmat nem igazán lehet leírni, erről szól a dal. Amikor az ember fejébe beköltözik a fájdalom. A tizedik dal, a Save Me ismét egy fura dal, úgy látszik valami különös dolog lengett körbe minket a lemezfelvételnél. A dalban magamról írtam, arról az időszakról, amikor magam alatt voltam, és rengeteg segítségre volt szükségem ahhoz, hogy kimásszak a gödörből és folytatni tudjam a dolgaimat. A Mine-ban arról esik szó, amikor valaki a hatalmába kerít egy másik embert. Ha valaki gyenge és hagyja, hogy valaki más elnyomja és uralkodjon rajta, ennek ellenére azt hiszi, hogy egyedül áll a lábán, pedig nem így van, az a másik ember uralkodik rajta. Te meg az erőszakkal elnyomott vagy.
Köszönöm a részletes leírást! Egyébként az 1 a.m. engem egy kicsit a Led Zeppelinre emlékeztet...
Tényleg? Ennek örülök. Jólesik ha ilyen zenekarhoz hasonlítanak.
Annak idején miért választottátok zenekarnévnek az Engine-t?
Volt egy csomó ötletünk, én valami olyasmit kerestem ami igazán kifejező. Valamit, ami a gépet, a mozgást, az energiát magába foglalja, erős és kemény. Valahogy így írnám le azt, amiről a zene szól. Persze emellett óriási autó-rajongó vagyok, szóval... (nevet)
Szerinted van arra esély, hogy az Engine sikeresebb és ismertebb legyen, mint a Fates Warning vagy az Agent Steel?
Szerintem igen. Az előző Engine lemezzel például nem sokat turnéztunk, nem igazán támogattak minket, lehetett kapni az albumot és más nem történt. Most nyáron megpróbáljuk a lehető legjobb Engine turnét összehozni, majd meglátjuk milyen hosszúra sikerül. Reméljük Európába is át tudunk menni néhány koncert erejéig. Jó lenne valaki elé nyitóbandának bekerülni. Mi mindent megteszünk, hogy a lemezt népszerűsítsük.
Nem probléma számotokra, hogy általában a Deftones-hoz hasonlítják a zenekart?
Problémának nem probléma. Pláne, hogy azt hiszem elég sokszor megemlítettem már itt-ott, hogy szeretem a Deftonest. (nevet) De szerintem azért egy kicsit mások vagyunk, mint a Deftones. A zene eléggé különbözik és az ének is. Egyébként nem bosszant a dolog, az alapvetően emberi tulajdonság, hogy valamit hasonlít valamihez, hogy le tudja írni milyen.
Kérdezhetlek a Fates Warningról?
Igen.
Mikor jön ki a következő lemez?
Talán 2003 nyarán, majd meglátjuk, hogy a kiadónál hogy mennek a dolgok. Télen fogunk dolgozni a lemezanyagon, jövő év elején talán.
Ezek szerint nincs még új dalotok?
Nincs. Jim (Matheos - FW gitáros) is a szólóalbumával van elfoglalva mostanság. Egy csomó haverjával egyetemben. Most mindenki a szóló-dolgaival van elfoglalva, utána állunk neki, hogy összerakjuk a következő Fates Warning lemezt.
Aha, értem. Térjünk vissza az Engine-hez. Szerinted hosszú ideig együtt tud maradni ez a formáció?
Remélem! Nagyon remélem. Szeretem a munkát a zenekar összes tagjával, jól érezzük magunkat, sok örömet nyújt az egész. És zeneileg teljesen másképp tudom itt kifejezni magam, mint a Fates Warningban. Én úgy tervezem, hogy olyan sokáig csináljuk, amíg csak lehet. (Közben valami repülőszerkezet némítja el Ray beszédét) Helikopter! (nevet)
Igen, hallom. (vigyorgok)
Ez Los Angeles. Bocs. Tíz percenként erre járnak. Engem figyelnek. (nevet)
Mit érzel általában egy-egy újabb lemez elkészültekor?
Általában minden lemeznél más jár a fejemben. Ennél a lemeznél nem voltam épp a legjobb lelkiállapotban, talán egy kicsit sötétebb is, mint amennyire terveztük, hogy legyen. De egyébként is minden albumnál más a helyzet, ennél is minden más volt, mint az előzőnél és a következőnél megint másmilyen lesz. Talán a következő még súlyosabb lesz, mint mondjuk a Pantera vagy thrash metalos lesz.
Mennyien mennek el szerinted nálatok Amerikában egy Engine klubkoncertre?
Fogalmam sincs, majd meglátjuk! (nevet) Los Angelesben eddig egyetlen koncertet adtunk, az első lemez idején, ami fantasztikus volt. A lemez épphogy csak kijött és kb. négyszáz ember eljött, ami rendkívül szép eredmény egy olyan zenekartól, amelynek még addig nem volt lemeze. (nevet) A dalokat sem ismerte senki az égvilágon, de láttam, hogy érdeklődőek. Gondoltam lesz ami lesz.
Működnek még a régi, nyolcvanas évekbeli híres Los Angeles-i klubok?
Igen, egy csomó, a Whiskey’s, a Roxy’s, a Key klub, a Palace. Millió hely van, ahol lehet játszani és képtelenség észben tartani hány zenekar játszik egy hét alatt a városban, mert annyi klub és annyi zenekar van. De reméljük megtaláljuk a helyünket. Legközelebb július 11-én játszunk a Key klubban.
Mi inspirál téged, amikor zenét írsz?
Mindenféle dolog. De leginkább a való életből merített élmények. Rengeteg dologról írok, ami életem különböző időszakaiban ért, meg olyan dolgokról, ami nem is tudom mikorra tehető, de benne maradt valahogy a fejemben. Olyanok, amik megtörténtek vagy meg kellett volna tennem. Ilyesmik.
Mi volt az utolsó film, amit láttál?
Hmm... az utolsó film... a Blade volt. (nevet) Egy ismerősömnél láttam. Wesley Snipes játszik benne. De jó film volt.
Mikor fedezted fel, hogy jó a hangod?
Atyám... Még nem jöttem rá, hogy az van. Fogalmam sincs. (nevet) Nem hiszem, hogy felfedeztem volna. (nevet)
Fontos számodra, hogy a dalaidnak üzenete legyen a hallgatósághoz?
Nem, nem igazán. Én inkább magamnak írogatok, és csak remélem, hogy majd tetszeni fog az embereknek.
Milyen hobbijaid vannak?
Hát, van egy csomó barátom. (nevet) Egyszerűen szeretem másokkal eltölteni az időt, szeretek kimozdulni. Az a fajta ember vagyok aki nem igazán szeret otthon ülni. (nevet) Mindent meg is teszek a cél érdekében, van egy rakás barátom, akikkel megnézünk egy csomó filmet, mindig megyünk valahova. Holnap valószínűleg megnézzük a Magic Mountaint (Los Angeles-i vidámpark - V.Sz.). A hullámvasutakat. Aztán - bár egy kicsit viccesnek tűnhet -, de van egy pár RC autóm. Ismered ezeket?
Hmm... (Hümmögtem bizonytalanul, de mint utóbb kiderült ilyen távvezérelt kis benzines modellekről beszélt.)
Távirányításos, benzines kis kocsik. Van egy pár haverom, velük szoktam ezekkel szórakozni. Ilyen kis játékok.
Ki a kedvenc énekesed?
Hú, ember, ez húzós kérdés, annyi van... Az, akit először hallgattam és akinek a zenéjén felnőttem, az Rob Halford. Rob Halford és Steve Perry a két legfőbb hatásom, ez a két fickó a két legnagyobb kedvencem.
Tetszett neked Halford Resurrection lemeze?
Igen, meg is van természetesen. Pete, a dobosunk játszott egy számban azon a lemezen. Láttam már koncerten is itt, nagyon jó volt. Vagyis még mindig fantasztikus.
Az Alder az eredeti neved? Milyen név ez?!?
Normális név szerintem. (nevet) Egyébként megváltoztattam a nevemet, az eredeti nevem Balderama. Spanyol név. Réges-régen, még gyerekkoromban versenyszerűen kerékpároztam és tök vicces volt, amikor a rajtvonalnál várakoztam a srác aki felkonferált mindenkit, általában így mondta: “A 32-es számmal Raaaaay.... Balderamas” (imitálja, majd nevet) Senki nem tudta kimondani a nevemet! Fogalmam sincs miért. Amikor 18 éves lettem megvolt a lehetőségem, hogy megváltoztassam a nevemet, hogy ki tudják mondani. Aztán sosem cseréltem vissza az eredetire.
Beszélsz spanyolul?
Nem. Vagyis nem sokat. A családomban egyébként mindenki tud spanyolul, én vagyok az egyetlen, aki nem.
Térjünk vissza a zenéhez. Milyen terveitek vannak az Engine-nel?
Turné minden mennyiségben. És ha sikeres lesz, az nem lenne baj, mert akkor a jövőben tudnánk még egy turnét csinálni.
Nem lenne rossz ebből Európában is látni valamit...
Igen, jó lenne. Tegnap beszélgettem a kiadónk tulajdonosával Brian Slagellel és szerintem is mindenképpen el kell jutnunk Európába ezzel a lemezzel.
Nyári fesztiválokról volt szó vagy turnéról?
Inkább turnéról. A nyári fesztiválok most már nagyon a nyakunkon vannak, nem igazán tudunk azokból elcsípni semmit, de tényleg jó lenne arrafelé játszani.
Tudsz valamit esetleg az új Armored Saint és Agent Steel lemezekről?
Nem. Annyit tudok, hogy az Agent Steel az új lemezén dolgozik, de az Armored Saintről nem igazán tudok semmit.
(Búcsúzkodtunk, majd Ray biztosított róla, hogy nagyon szeretne újra Budapesten játszani, ezer éve nem járt már itt. Ez tényleg jó lenne, de egyelőre berakjuk az álom-fiókba.)
