Ha azt mondom magyar progmetal, elsőre mindenki sóhajt egyet és a „régi szép időkre” gondolva elmélkedik egy sort. Ám egy ideje friss élet pumpálódott a műfajba, melynek egyik jeles képviselője az Everwood, akiket második lemezük megjelenése előtt kerestünk meg néhány kérdéssel.
Pár éve, az első lemezetekhez máris sikerült egy görög kiadót megcsípnetek, a kanyarban már itt a második album, ami szintén az ő gondozásukban fog megjelenni. Ezek szerint gyümölcsöző volt a kapcsolat? Miben tudtak segíteni nektek az új cd-nél?
Balu (Koncz Balázs – ének): Amikor aláírtuk a görög Burning Starral a szerződést, a cél az volt, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet külföldön is. Sikerült. A kiadványaink több mint 20 országban kaphatóak, és minden fontosabb fórumon megtalálhatóak a lemezismertetők, kritikák, különböző promóciós cuccok, interjúk, így minden fanhoz eljut az infó. Már most elég sok megkeresésünk van a világ minden tájáról az új lemez kapcsán.
Feri (Farkas Ferenc – gitár): Ugyan akadtak néha kommunikációs problémák, de a legfontosabb kérdésekben mindig megtaláltuk a közös hangot. Az új lemez felvételének teljes költségét ők finanszírozták és a megjelenés körüli promóciós munkálatok során is komoly erőfeszítéseket tesznek.
Úgy hallottam, jó eladási számokat produkáltok külföldön. Ez pontosan mit jelent?
Balu: A kiadónk bestseller listáján a Mind Games-szel még mindig dobogós helyen (harmadik helyen) állunk, ami nagyon jó eredmény, hiszen 2005. februárjában adták ki a lemezt, és azóta 16 kiadványa jelent meg a kiadónak! Tudtommal az USA-ban, Japánban, Németországban, és Olaszországban fogynak leginkább a lemezek. Persze egy Dream Theaterhez képest sehol sem vagyunk, de annyit elárulhatok, hogy a hazai eladások sokszorosát produkáljuk külföldön. Egyre több külföldről a visszajelzés, ami szintén alátámasztja, hogy érdemes volt kipróbálnunk egy külföldi kiadót!
A doboscserével történt annak idején egy minőségi lépés, úgy tűnik bevált a srác nálatok. Bemutatnátok őt röviden, honnan érkezett, milyen zenei világot hozott magával?
Vik (Erdős Viktor – basszusgitár): A – már nem is annyira – új dobosunk Szabó „Toi” Tamás, aki korábban a Shortime nevű jazz-rock csapatban zenélt. Meglehetősen nehéz helyzetbe kerültünk, amikor meg kellett válnunk a korábbi ütősünktől, mert ehhez a zenéhez nem elég egyszerűen jól kalapálni a cuccot, nekünk egy olyan dobosra volt szükségünk, aki érti és szereti a bonyolultabb ritmusképleteket, és ezeket szívesen is alkalmazza, ezáltal még tovább fűszerezve a nótákat. Toi személyében azonban mindezeken túl egy nagyszerű partnerre akadtunk, tökéletesen beilleszkedett a csapatba és remekül ki tudunk vele jönni emberileg is! Végtelenül nyugodt, kiegyensúlyozott, empatikus, kompromisszumképes, nem is kívánhatnánk megfelelőbb embert, és úgy érzem, az ő csatlakozása óta beszélhetünk igazán egységről. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy a sorainkban tudhatjuk! (nevet)
Balu: Toi céltudatos, komoly ember. Csak akkor lehet valaki sikeres, ha tesz is valamit a dologért, és pontosan tudja, hogy ehhez mit kell tennie! Ő ilyen! Nagyon jó partner a zenélésben és a filozofikus eszmecserék terén egyaránt. Azt hiszem nélküle nem tartana itt a csapat, hiszen jelleme, és játéka új színt hozott a zenekar életébe.
Ha jól tudom konceptalbumot készítettetek. Vázolnátok röviden a sztorit?...
Atesz (Tanczer Attila – billentyű): Valóban így van, bár valamelyest eltértünk a klasszikus konceptalbum formulától, amikor is egy darab történet köré épülnek az adott lemezen található számok. Nos, a mi esetünkben három különböző sztoriról beszélhetünk, melyek mondanivalójukban azonban mégis összefüggnek. Az album különlegessége, hogy nem csak a zene, a dalszövegek valamint a borítóban lévő képek segítségével lehet a történeteket nyomon követni, hanem három, magyar, illetve angol nyelven is olvasható novella is rendelkezésre áll a sztorik megismeréséhez. A történetek középpontjában álló szereplőkben az a közös, hogy mindnyájan elérkeztek életük egy olyan pontjához, ahonnan már nagyon nehéz újra talpraállni, azonban ahogy a cselekmény halad a végkifejlet felé, egyre több morális és erkölcsi kérdés kerül új megvilágításba, ami aztán az egész addigi életüket megváltoztatja, egy jobb és fényesebb jövő reményében. Legyen szó krimiről, vagy misztikus szerelmi történetről, biztos vagyok benne, hogy maradandó élményt szerez majd a rajongóknak a zene és a szavak különleges elegye.
Ismét a Bakeryben rögzítettétek a lemezt. Kemény munka volt, vagy gördülékenyen mentek a dolgok? Kellett bármiféle kompromisszumot kötni magatokkal a jobb végeredmény érdekében?
Toi (Szabó Tamás – dob): Kompromisszumokat csak és kizárólag a stúdión kívül kötöttünk. Nagyon komolyan készültünk a felvételekre! A kemény munka meghozta gyümölcsét, a stúdióban minden akaratunk teljesült, és a lemez úgy szól, ahogy azt megálmodtuk. Szeretném kiemelni Varga Zoltán hangmérnök munkásságát, aki minden rezdülésünkre figyelt, és megvalósította az elképzeléseinket.
Vik: Annak ellenére, hogy rengeteget fejlődtünk, úgy érzem, lényegesen keményebb volt most a munka, mint az előző album felvételekor. Akkor még olyan számokat rögzítettünk, melyek legnagyobb részét már hosszú hónapok, sőt évek óta megírtuk és játszottuk. Most azonban már lemezszerződéssel rendelkező zenekarként nem volt ennyi időnk, az új nóták csaknem fele a felvételeket megelőző két hónap termése. A tökéletességre törekedtünk most is, ez sem könnyítette meg a munkákat, de végig hittünk abban, hogy jó úton járunk és ez erőt adott ahhoz, hogy elvégezzük az összes feladatot.
A lemez külcsínére is ügyeltek. Most is digipackot várhatunk tőletek?
Feri: Igen, fontos a külső megjelenés számunkra, mert sokaknak ez lesz az első benyomás a lemezről, meghallgatni csak azután fogják, hogy kézbe vették a lemezt és elnyerte a tetszésüket/felkeltette az érdeklődésüket. A grafikai munkára is nagy hangsúlyt fektettünk. Ugyanakkor a kiadó által preferált formátum a digipack, így mindenképp marad ez a vonal.
Egyébként miért tartott olyan sokáig behozni az országba az első lemezt egy terjesztőhöz?
Balu: Jó magyar szokáshoz híven ment a huza-vona… Olyan feltételekhez ragaszkodott az akkoriban jelentkező magyar disztribútor a görög kiadónktól, amiket szinte lehetetlen lett volna teljesíteni. Többek közt azért is érthetetlenül álltunk a dolog előtt, mert így mi kerültünk ki vesztesként az egészből, kvázi tehát nem segítettek itthon, hanem éppen ellenkezőleg, inkább hátráltatták a csapatot… Több hónapon át ment az egyezkedés, és a görögök végül – megjegyzem joggal – nem mentek bele a magyar féltől kapott „kecsegtető” ajánlatba. Elég kellemetlen volt átélni ezt a szitut, nem kívánom senkinek! Aztán a Bridge To Solace-ből Jakab Zoli ajánlotta a CLS Records-ot. És bejött! Nem sokat szaroztak, meghallgatták az albumot, leesett az álluk, kapásból aláírták a terjesztői szerződést, és rögtön leadták a rendelést! (nevet) Köszönjük nekik a bizalmat ezúton is, a kiadványaink minden fontos helyen megvásárolhatóak országszerte, és sokat segítenek, amiben csak tudnak!
Az előzetesek alapján érezhető egyfajta zenei súlyosodás, komolyodás. Tudatos volt az irányváltás?
Atesz: Valamelyest tudatosnak mondható, igen. Mindenképpen még több súlyos gitár témát szerettünk volna erre az albumra összehozni, azonban akik eddig a nagyívű dallamok és monumentális refrének miatt szerették meg a zenekart, nos nekik sem fogunk csalódást okozni. Mindig is olyan zenét csináltunk ami belőlünk jön és amit mind az öten jónak tartunk. Konkrét, előre letisztázott irányvonal tehát nem volt, inkább úgy fogalmaznék, hogy a zenénk velünk együtt változott és vált érettebbé az évek során.
Vik: Én sem nevezném irányváltásnak az új albumot, egyszerűen természetes fejlődésről, egy újabb lépcsőfokról beszélhetünk. Rövidebb, kompaktabb, lényegretörőbb, ha úgy tetszik fogósabb nóták születtek ezúttal– ez némiképp tudatos lépés volt a részünkről – ugyanakkor megírtuk az eddigi leghosszabb, legösszetettebb számunkat is. Úgy igyekeztünk tehát a muzsikánk spektrumát még tovább szélesíteni, hogy közben a befogadhatóságon is könnyítsünk.
Balu: Sok dologban tudatos, ugyanakkor sok dologban nem. Maga a zene ömlött belőlünk, ezzel nem volt gond, inkább csak az eddigi tapasztalatok rendszerezése, feldolgozása, lemondások bizonyos berögzült dolgokról, maga ez a folyamat volt az ami megnehezítette a dolgunkat. A letisztultság nálunk súlyosodással is járt, valahogy jobban átláthatóbbak lettek a legapróbb részletek, minden hangszeren érezhető a különbség. Irányváltásnak én sem nevezném a második albumot - mert a szóban már benne van valamiféle tudatos cselekedet - inkább egy jóval érettebb, átgondoltabb, talán kicsit merész anyagról beszélhetünk. Erős lett. Nagyon.
Voltak olyan nóták az elmúlt időszakban amit kukába dobtatok vagy minden új ötletet kidolgoztatok?
Atesz: Előfordult már, hogy régebben néhány számötlet többszöri próbálkozás után is a feledés homályába merült, azonban ez mostanában, de még az új lemez megírása alatt sem volt nagyon jellemző. Tehát mondhatom, hogy majdnem minden ötlet megvalósult és helyet kapott a lemezen. Ennek talán az az oka, hogy csak olyan számötletek és témák kerülnek le a próbaterembe amik már otthon, a megírásuk után is hozzák az Everwood színvonalat és beleférnek a zenei stílusunk egyébként széles palettájába. Sok év együtt zenélés után az ember már ráérez, hogy mi az ami a többieknek is be fog jönni, és mi az amivel kár próbálkozni. Szóval röviden ennyi a "titok".
Mennyire vevő itthon a közönség a zenétekre? Vidéken érdemes koncertezni vagy a progvonal ott már teljesen elhalt?
Balu: Progvonal? Szerintem nemhogy vidéken, az egész országban nincs ilyen. Ha az ember kimegy egy PeCsa szabadtéri Dream Theater koncertre, vagy egy Pain of Salvation koncertre a hajóra, akkor érdekes módon ismerős arcokkal találkozik, és a hideg futkos a hátán annyira él-hal ezért a zenéért, ezekért az óriási hangulatú bulikért, másnap meg minden megy a maga útján, mindenki elbújik, az életjelek megszűnnek, és majd 1 év múlva, amikor újabb DT vagy PoS koncert lesz, a téli álom után felkelnek, nagy nehezen veszik a fáradtságot, elmennek újra erre a két koncertre… Még nem fejtettem meg, hogy miért nem látom ezeket az embereket a mi, vagy más hasonló zenekar koncertjén, pedig már töröm rajta a fejem egy ideje! Persze ennek ellenére azért folyamatosan nő a rajongótáborunk, – nyomják a klipünket a VIVA-n, egyéb televíziókban, a dalainkat pesti és vidéki rádiókban – de sajnos külföldön jóval többen ismerik a zenekart, és ez a tény azért szomorúsággal tölt el…
Szerintetek pár éven belül kialakulhat egy pezsgőbb prog-élet Magyarországon vagy egyértelműen külföld a cél?
Balu: Én úgy gondolom, megvan rá az esély, bár erről a kérdésről megoszlanak a vélemények a csapaton belül. A közelmúltban egyre több magyar prog zenekart ismertem meg, és van egy-két olyan csapat közöttük, akikben látok esélyt a továbblépésre! Persze azért ne felejtsük el, hogy külföldön jóval nagyobb a piac, ezáltal az esélyek is nagyobbak. A mi esetünkben külföld a prioritás, de igyekszünk itthon is jóval szélesebb réteget megfogni, és többé-kevésbé működik is a dolog. Itthon annyira telített a piac (hogy mivel azt nem mondom ki (nevet)), hogy nagyon ügyesen kell mozogni ahhoz, hogy ebbe a pici, de csordultig teletöltött piacba az ember beleférjen. Itthon ezért nehéz a nyomulás, ezért törnek félbe tehetséges zenekarok napról napra… Ha valahogy meg lehetne oldani a prog-élet (vagy az igényes rock zene) felpezsdülését, azt csak abban az esetben tudom elképzelni, ha tesznek is a dologért keményen ezek a zenekarok. Céltudatosság, Összefogás, Előrelépés!
Sikerült egy csereprogrammal Olaszországba is kijutnotok. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok mindezzel kapcsolatban?
Toi: Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Sikerült megismernünk egy másik kultúrát, más zenei közeget. Ezeket a tapasztalatokat igyekszünk továbbadni. Barátságot kötöttünk, kapcsolatokat építettünk, ami az előrelépésünkhöz elengedhetetlen. Nagyon jó érzés volt együtt lenni külföldön. Ilyenkor érzi az ember az egymásrautaltságot, hogy csak magunkra számíthatunk. Idén ősszel is lesz külföldi turnénk az előző sikereiből kiindulva.
Balu: Más világ, igen. Azt gondolom ennek ellenére a körülmények lényegében hasonlóak az itteniekhez, ott is sok a kicsi klub, ahol underground szinten lehet zenélgetni. Mi szerencsések voltunk, mert a Stazione Birra-ban is felléphettünk (ami itthon kb. a WigWam és a PeCsa között félúton helyezkedne el a ranglétrán). Annyit azért megjegyeznék, hogy ott kint nyüzsgést láttunk, érdeklődést, kíváncsiságot, a csőlátású embereknek még nyomát sem láttuk…
Az utazás egyfajta csapatépítő tréning is volt a stúdiózást félbeszakítva. Rengeteget beszélgettünk olyan dolgokról, amikről a rohanó hétköznapokban esélyünk sem lett volna. Egyszóval minden szempontból nagyon hasznos volt a kiruccanás!
Jorn Lande előtt tartjátok a lemezbemutató koncertet. Készültök valami meglepetéssel (persze az új dalokon kívül)?
Toi: Lemezbemutató koncertről van szó, ezért mindent megteszünk, hogy kielégítsük a közönség igényeit. Nem túlzás kijelenteni, hogy nagyon komoly előkészületek folynak, és meglepetéssel is készülünk. A rajongók felé az lenne a kérésünk, hogy mindenki legyen ott a kezdésre, nagy durranás lesz…
Balu: Igen-igen! Korán gyertek!!
A zenén kívül mivel foglalkoztok? Hobbi, munka...
Feri: Sorrend nélkül: rendszergazdi vagyok (IT Analyst pontosabban), építkezem, családot alapítok és tanulok (dehogyis tanulok, kinek van erre a zenekar és a felsoroltak mellett ideje?!).
Toi: Informatikus vagyok, kiadványszerkesztéssel foglalkozom. Szabadidőmben olvasok, tanulmányozom a keleti kultúrát, továbbá érdekel még a pszichológia is. Párommal sportolunk, járjuk a természetet, és macskát nevelünk. (nevet)
Balu: Sportolok a számítógép előtt, és a játszom a gyerkőccel! (nevet) Hintalökésben én vagyok a király!
Vik: Én is a klaviatúrát kalapálom napközben, a maradék időmet pedig igyekszem a párommal tölteni. Elvileg a tanulás is a listán kellene, hogy szerepeljen, de ez valahogy nekem is folyton kimarad… (nevet)
Atesz: Sok évnyi vendéglátózás után, most egy családi tulajdonban lévő szállítmányozási cégnél dolgozom. Szeretek olvasni, zenét hallgatni, teniszezni, meg régen még gyúrtam is.
Az elmaradhatatlan kérdésünk: mi az élet értelme?
Toi: Tanulni, tapasztalni, átélni, önzetlenül továbbadni.
Vik: Természetesen a zenélés! (nevet)
Balu: Nincs értelme, de azért érdemes elgondolkodni rajta! (nevet)
Atesz: "Virslit zabálni konzervből a mosogató fölött a konyhában pucéron." /Al Bundy/
Feri: Hit, Remény, Szeretet.
