Aligha lesz már idén nagyobb hír az undergroundban, mint amikor idén nyáron bejelentette sokak által repesve várt visszatérését a norvég In The Woods... A csaknem másfél évtized hallgatás után újjáalakult, kultikus bandával kapcsolatban mindig is sokkal több volt a kérdés, mint a válasz. Az előbbiek közül néhány kérdőjel kiegyenesítésére tettünk közös kísérletet a roppant lelkes, de hagyományosan titkolózó Anders Kobro dobossal.
Mindenekelőtt szívből üdvözlünk titeket újra a porondon! Végül is, mi vett rá benneteket a visszatérésre?
Helló, és köszönet, hogy ennyi év után is emlékeztek ránk! Egyszerűen azért kellett folytatnunk az ItW...-sztorit, mert tudtuk, hogy van még bennünk ebből a muzsikából, és néhányunk számára befejezetlennek is tűnt a történet, hogy úgy mondjam. 1999-ben már nagyon közel jutottunk egy kétlemezes koncepció végső befejezéséhez, ami ráadásul szerintünk a legerősebb anyagok egyike volt, amit valaha is kiadásra szántunk. Különböző személyes okok miatt azonban akkor a banda feloszlatása mellett döntöttünk, az akkori gondolkodásunk szerint helyesen. Megcsináltuk és Live At The Caledonien Hall címmel később ki is adtuk a búcsúbulinkat, ahol sikerült igazán kielégítő és érzelemgazdag módon elköszönni mindenkitől, aki addig részese volt az ItW...-nak. Anno 1991-ben én, Christian és Christopher Botteri alapítottuk meg death metal zenekarunkat Tchorttal (Emperor, Carpathian Forest stb.), Green Carnation néven. Még ugyanabban az évben aztán el is váltak az útjaink Tchorttal és az énekes Richard Olsennel, majd mi hárman egy friss projektbe kezdtünk, amiből Jan Kenneth Transeth és Oddvar Anthony Moi csatlakozásával létrejött az In The Woods... A 2000-es szétválást követően mindenki mással kezdett el foglalkozni, Jan Kenneth elindította a Karmakosmix kiadóját, Christer A. Cederberg szólóprojektbe kezdett Stille Opprør néven, valamint beindította az Animal Alphát is, jelenleg is stúdiós munkákban utazik. Én magam egy hosszú, máig tartó pokoljárásba kezdtem a Carpathian Foresttel, és készítettem három albumot a Green Carnationnel is, továbbá Chain Collector, Neongod néven több más bandában is részt vállaltam, különböző session munkák mellett. A Botteri-ikrek és Oddvar szintén indítottak pár friss projektet helyi zenészekkel itt, Kristiansandban. Mivel soha nem volt közöttünk semmilyen feszültség, ezért ma semmi okunk sem lehet rá, hogy ne folytassuk a bandát. Így aztán egy szép áprilisi estén leültünk a Botterikkel, és tíz perc után egyezségre is jutottunk arról, hogy mindannyian ugyanazt akarjuk: visszahozni a bandát, zenélni és jól érezni magunkat. Ami Jan Kenneth-et illeti, ő nagyon egyértelműen és becsületesen elmondta, hogy nem kíván többé fellépőművészként tevékenykedni. Manapság bulikat köt le otthon, és persze viszi a Karmakosmix ügyeit is. Az ő szavaival élve: „sokkal szívesebben állok az asztal másik oldalán a zeneiparban". Mi pedig teljes mértékben tiszteletben is tartjuk a döntését, és a legjobbakat kívánjuk neki azon a bizonyos „másik oldalon". (nevet)
Hogyan változott az évek során a zenéhez való hozzáállásotok?
Ahogy említettem, a Botteri-ikrek és én folyamatosan új zenéken dolgoztunk az elmúlt időben is. Azt szoktam mondani, hogy „az vagy, amit megeszel", szóval a zene iránti szeretetem nem szűnt meg soha, és ugyanez igaz a Botterikre is. Kevés olyan zenészt ismerek, akikbe annyi kreativitás szorult volna, mint beléjük. Komolyan mondom, Christian kreatívabb bármelyikünknél, és amikor mi hárman egy szobában tartózkodunk, ott különös, komplex zenék születnek, és ez így megy már 13-14 éves korunk óta. Ma is ugyanúgy közelítünk a zenéhez, ahogy akkoriban tettük, maximalistán, ami áldás és átok is egyszerre. (nevet)
Hogyan választottatok új zenészeket a bandába?
Már egy ideje volt pár név a tarsolyomban, ami mégis a legtöbbet jelenti számunkra, hogy a kiválasztott személy merjen kiállni, új utakra lépni adott esetben az általános vélekedéssel is szembe menve, és persze az is sokat segít, ha tudja, hogy miről szól ez a zenekar. Így választottuk ki énekesnek Tommy Sebastian Halsethet (Atrox, Manes, Griffin stb.), és a másodgitárosunkat is bemutatjuk majd, ha itt lesz az ideje.
Tőlük mi várható /mit vártok?
Mindössze azt szeretnénk, ha idővel az ItW... természetes részévé válnának.
Ez mindenesetre enyhít az eredeti felállás szétesése végett érzett csalódottságomon. A többiekkel mi a helyzet?
Oddvart sajnos tavaly májusban elvesztettük, de az emlékét természetesen örökre magunkkal visszük. Nagyon örülök, hogy Synne Larsen továbbra is velünk marad, mert eddig minden női ének az ő hangján szólalt meg a dalainkban. Bjørn Hårstad jelenleg ideje nagy részében külföldön dolgozik, de a stúdiómunkák idejére remélhetőleg ő is be tud majd csatlakozni a gitárjátékával. Továbbra is én és a Botteri-ikrek hozzuk majd a zenét, Tommy pedig teljes szabadságot élvez majd a dalszövegek és az énekdallamok megírásában.
Mi számotokra a zene definíciója, ha már itt tartunk?
Érzelmek, érzések, kihívások egyvelege, létrehozni valami váratlant és egyedit, ami kiállja az idő próbáját, ami kielégítő, amire büszkék lehetünk, és főleg, ami örömet okoz.
A legfontosabb zenei hatásaid közé kiket sorolnál?
A zenekar közös hatásai elsősorban a '60-as és a '70-es évek prog- és rockzenéi, és persze a metal vonal. Meg persze nagyjából mindenki a korabeli norvég színtérről, amit elsősorban a black metal-mozgalom második hullámaként ismerünk.
Léteznek már konkrét tervek a készülő anyagok kiadására?
A célunk az, hogy ha nem is sikerül kiadni az első részt 2015-ben, de a felvételekkel és a keveréssel még jövőre végezzünk.
Lesznek új témák is ezeken a lemezeken, vagy kizárólag a régi anyagokkal foglalkoztok?
Ahogy korábban, tőlünk most is a váratlanra lehet számítani. Az anyag saját magát alakítja. Természetesen nem másolunk senkit és semmit, saját hatásaink és őrültségünk keveréke hallható itt továbbra is.
Zeneileg hova helyeznéd el az új témákat?
Valahol a Heart Of The Ages és az Omnio közé, de többet egyelőre nem mondanék.
Az underground „hagyományok" megkötik a kezeteket bármilyen módon?
Dehogy, isten ments! Mindig magunknak írtunk és zenéltünk, a többit úgy fogadjuk el, ahogy jön.
Kultikus státuszotok ténye viszont tagadhatatlan. Ez hogy ízlik nektek?
Mint egy tál jó szusi! (nevet)
Koncertekre, turnéra lehet-e számítani tőletek a jövőben?
Minden lehetséges. Én biztosan nem zárkózom el...
Egy hosszabb túrára mit visztek magatokkal?
Útleveleket, rengeteg alsóneműt, iPadet, telefont, bankkártyát és jókedvet!
Mutasd be, kérlek, otthonotokat, Kristiansandot pár szóban!
Kilencvenezer ember, egymás hegyén-hátán, dél-Norvégia, rettentő drágaság, kettős erkölcsű idióták, keresztény seggfejek, kettő és egynegyed órára Dániától, három órányira Oslótól, képzett zenészek, önző hülyék, a családom és mindazok, akiknek minden különösebb ok nélkül odaköszönök az utcán.
Milyen várakozásokkal néztek az elkövetkező évek felé?
Nincsenek különösebb elvárásaink. Tudjuk, mire vagyunk képesek, és csak arra koncentráljuk az energiáinkat.
Melyek a legkedvesebb lemezeid?
Ha hármat kérdezel, a Master Of Puppetset, a Reek Of Putrifactiont és a Left Hand Pathet mondanám. Ha még kettőt hozzátehetek, az a South Of Heaven és a Dark Side Of The Moon lenne.
Mi az élet értelme?
A gyerekek, és olyan szülőnek lenni, aki megtanítja a gyermekeinek az igazságot. Az univerzum egyszerű fizikáját, a dolgok összefüggéseit, a történelmünket és hogy abból mit tanulhatunk, hogyan legyünk jók és udvariasak... Az élet értelme az kell legyen, hogy a legjobbat hozzuk ki a nekünk rendelt időből, ami egyáltalán nem annyira hosszú, az univerzum léte szempontjából csak egy jelentéktelen, múló pillanat. Csak egy dolog biztos, az idő, ami megadatik. Használjátok ki!
