Angolok. És nagyon jó zenét játszanak. Európai intelligenciával vegyített érzelemdús muzsika, amit nem ismernek annyian, mint azt megérdemelnék. Lássuk őket közelebbről, miben a zenekar bőgőse, Jase Birnie volt segítségemre.
Annak idején a csapat indulásakor könnyű volt kiadót találnotok?
Igen. Glynn előző zenekara, a Threshold InsideOutos, így mikor Glynn és Jay otthagyta azt a zenekart és elkezdtek dolgozni az első Mindfeed albumon, az InsideOut-tól kaptunk is egy ajánlatot. Nagyon hittek Glynnben és a dalaiban, lelkesen támogattak minket.
Elégedettek vagytok a kiadó munkájával?
Szerintem az egész zeneiparban igen ritka jelenség az, hogy az ember teljes mértékben elégedett legyen a dolgok "üzleti" részével. Az InsideOut elég kis kiadó, ráadásul a progresszív metalra specializálódott, így talán nem pont ők az ideális megoldás arra, ami egy lemeztársaságtól elvárható. Nagyon jó munkát végeznek azzal, ahogy a lemezeinket terjesztik világszerte, de úgy érzem egyszer eljön az idő, amikor egy nagyobb és jobb kiadóhoz igazolhatunk át.
Az első album előtt (Perfect Life?) vettetek fel demókat?
Glynn írta a Perfect Life? legtöbb dalát, amíg még a Thresholdnál zenélt. Megírta a nóták alapját és egyedül rögzítette az otthoni stúdiójában. Ezután küldte el nekünk a felvételt az új számokkal, mi pedig megtanultuk. Amikor pedig találkoztunk, mindegyiken végigmentünk egyenként. A befejezett dalokból vettünk fel egy demót Glynn stúdiójában, de csak saját magunknak, meg persze a kiadónak küldtünk belőle, hogy képben legyenek velünk kapcsolatban. Szóval felvettük az összes nótát, de inkább csak azért, hogy el ne felejtsük, hogy is vannak!
Volt valami különbség a két lemezre érkezett visszajelzések között a rajongók és a magazinok részéről?
Igen, volt. Nagyon jó kritikákat és sok dicséretet kaptunk a sajtótól és a rajongóktól mindkét albumra, de általában a Ten Miles Highra sokkal többet és jobbakat, mint a Perfect Life?-ra. A legtöbben a Ten Miles High-t szeretik. Ami engem illet, én inkább a Perfect Life?-ot kedvelem a kettő közül.
Nem igazán találtam kategóriát a zenétekre, inkább különböző érzések, hangulatok szállnak meg, ha a Mindfeedet hallgatom. Számodra mit jelentenek a zenétek és a dalszövegek?
Ha körül kell írni, legtöbbször power metalként vagy modern metalként aposztrofáljuk a zenét, de ha őszinte akarok lenni, nem hiszem, hogy egyetlen kategóriába bele lehetne helyezni. Manapság annyi zenei műfaj létezik, én meg nem igazán szeretek egyetlenbe beskatulyázni bármely zenekart. Mi megpróbáltuk a 80-as évek metaljának dallamosságát visszacsempészni a súlyos zenékbe. Mostanában rengeteg nagyon kemény banda választja inkább a nyers, durva énekstílust, dallamok nélkül, így mi inkább megkíséreljük a súlyosságot dallamokkal vegyíteni. Aztán végül most azt csinálunk, amit mindig is szerettünk volna. Nem parancsol nekünk sem egy management, sem a kiadó, azt írunk, amit akarunk, teljesen szabad kezünk van mindenben. Az, hogy ez rajtunk kívül másoknak is tetszik, külön öröm. A legtöbb dal nagyon személyes jellegű és Glynntől származik, mivel ő a fő dalszerző. A Perfect Life? majdnem koncept album lett, ahogy Glynn tinédzseréveit meséli el. Sokan nem is tudjak ezt, és azt hiszik, hogy mi is amolyan szokásos depressziós szövegeket írtunk, mint általában a metal zenekarok. Az összes Mindfeed nóta a való életből merítkezik, ahogy azt megéltük.
Számomra 98-ban a Ten Miles High az év legjobb lemezei közé tartozott. A kedvenc dalaim pedig a Ten Miles High, We Stand/We Fall, Cold Smile and Waiting. Melyek a te kedvenceid a korongról? Ennek az albumnak a szövegei miről szólnak?
Köszönöm! Nagyon örülök, hogy tetszett. Az én kedvenceim a Ten Miles High-ról a Waiting, I Bleed és a Words. A Perfect Life?-ról pedig az Unreal World, Fear, If Like Me és az Open Your Eyes. Ahogy korábban említettem, a szövegek Glynn személyes tapasztalatai, de szerintem sokan bizonyos tekintetben magukénak érezhetik. Sokunknak van olyan ismerőse, aki belekeveredett a drogozásba és így látta a társadalmi problémákat, amiket ez okozott. Egy barát halálát vagy akár csak a kapcsolatok okozta gondokat. Ezek bármelyike mind Mindfeed témakör. Valljuk be, hogy manapság tündérekről és sárkányokról énekelni olyan, mintha vissza kellene térni a 80-as évekbe Dio-val. A srácok a mindennapi életről akarnak szöveget olvasni, amit átéreznek és el is hihetnek.
A következő albumra vannak már ötleteitek? Mikorra várható?
Már egy egész jó kis dalgyűjteményünk van az új lemezre. 1999 eleje óta dolgozunk az új anyagon, szóval van miből válogatni! Tavaly év végén felvettünk pár demóelőzetest Ian Hill-lel, a Judas Priest producerével. Különböző hangzásokat próbálgattunk ki. A végleges felvétel produceréről, illetve a stúdióról még nem döntöttünk, és még azt sem tudom, hogy mikor fog megjelenni az új lemez. Valamikor idén.
Idén lesz Európában turnétok?
Az új album megjelenése után megyünk egy teljes európai körútra. Ezen kívül itt és a kontinensen lesz néhány buli. Tervezzük, hogy nyári fesztiválokon is fellépünk. Reméljük, hogy más országokba is eljutunk legközelebb, például Magyarországra, Németországba, Görögországba és Spanyolországba is.
Úgy vettem észre, hogy Anglia egy kicsit furcsa zeneileg, túlságosan is elszeparálódott a kontinenstől, rengeteg a különbség a két földrész között. Mit gondolsz erről?
Az angliai zenei színtér egy borzalom! A metal rémálma. Ha mondjuk a dance-t vagy a hip-hopot szereted, a Boyzone-t vagy Britney Spearst, akkor remek! Itt a listák tele vannak a dance és rap csapatokkal. Semmi metal. A 12-16 éves srácok vásárolják ezeket a lemezeket ezért ilyen a lista, mert belőlük élnek, ez megy a rádióban és az MTV-n is. Egy csomó angol metalos elmegy a rave bulikra és táncolnak egész éjjel! Ne érts félre, rengeteg különböző stílusú zenét szeretek, az ír folkzenétől kezdve a death metalig, sőt, még a klasszikusokat is, de amit itt eladnak - a legtöbb popzenét -, azt nagyon nem.
Milyen a metal színtér nálatok? Nem érzed, hogy az angolok többsége sznob egy kicsit? (Bocs, ezzel nem akartalak megsérteni!)
Egyszer egy héten el szoktam menni Londonba a Marquee klubba, hogy lássak metal zenekarokat. Régen mindig volt néhány metal rendezvény vagy klub, amit hetente több éjjel meg lehetett nézni. Most minden megváltozott. A Marquee klub pár éve sportbár lett. Sőt, London legnagyobb rock klubja - az Astoria adott helyet neki minden pénteken - most egy roppant kicsit klub a Sohoban az út szélén. Nottingham-ban a Rock City, ami valószínűleg Anglia legismertebb helye, nem tart többé rockbulikat! Csak alternatív és dance megy ott is. Már vagy 3 éve nem voltam itthon rockrendezvényen! A metal majdnem halott nálunk. A Mindfeed sosem játszott Angliában! (mármint nagyobb rendezvényen – a szerk.) Pedig úgy látszik Európa többi részén majd minden városban van rock klub. Ennek itt is így kellene lennie. Legalább a Monsters Of Rockot elhozzák Donningtonba idén. Ez lesz az első igazi metal fesztivál itt már vagy 3 éve.
Egyetértek a sznob jelzővel egy bizonyos szempontból. Hihetetlenül sok angol azt hiszi, hogy mi valamiért felsőbbrendűek vagyunk a világ többi részénél. Ezek közül nagyon sokan ellenzik az Euro használatát, egyáltalán az egész európai egyetemes fizetőeszközt, mint olyat. A zenét tekintve az a véleményük, hogy amelyik zenekar nem Angliából vagy az USA-ból származik, az szar! A legtöbb európai zenekar, különösen a metal csapatok ismeretlenek nálunk.
Más téma. Úgy tudom, szereted a számítógépes játékokat. A Tomb Raider 4 például tetszett neked?
Igen, nagyon érdekel a számítógépes világ és a játékok. Rengeteg szabadidőt töltök el velük. Az igazat megvallva informatikát tanulok. A Tomb Raider 4 igencsak tetszett, Karácsony és Újév tájékán ez vette el a legtöbb időmet! Mindig is akartam egy saját játékot írni. Majd egy szép napon biztos megteszem!
Mindennapos nálatok az internet használata? Ismered ezt a site-ot: www.uproar.co.uk?
Majd minden nap használom az internetet. Kb. 4 éve van már netem, és lenyűgöző látni, hogy mekkorát fejlődött ilyen rövid idő alatt. A 90-es évek legfontosabb találmányai közé tartozik, és át fogja formálni életünk egy fontos részét. Az Uproar oldalát még nem ismerem, de meg fogom nézni!
