Shock!

Nehéz feladat itthon a heavy metal zenekarok számára, hogy kitűnjenek valamiképp a tömegből. A kaposvári Morpheus jó úton kezdett tapogatózni, várhatóan egyre többen megszeretik majd zenéjüket.

Bemutatnád néhány szóval a zenekart?

1998 októberében alakultunk, akkorra sikerült felcserélni a kartondobozokat, lábosokat és a pár húros akusztikus gitárokat normális hangszerekre, és ekkor találtuk meg énekesünket Nachladal István személyében. 1999. márciusában léptünk fel először Balatonbogláron egy tehetségkutató fesztivál keretében, ahol rögtön III. helyezést értünk el. A tehetségkutató fesztiválokon való sikeres fellépések mellett természetesen koncerteztünk szerte az országban, és felvettünk egy Látomás c. 4 számos EP-t is még a régebbi énekesünkkel.
A 2001-es Freeport Rock Klubban megrendezett Heavy Metal Fesztivál után Könnyű Tamás lépett az énekesi posztra, így már a Szigeten is vele léptünk fel. Még ugyanebben az évben felvettük vele a Gyötrelem c. 3 számos demót. Tavaly tavasszal pedig sor került az első nagylemezünk kiadására, melyet a 2003-as őszi Ossian turné vendégeként és a november 15-i Pecsás bulin mutattunk be a közönségnek. Úgy érezzük - és a visszajelzések is ezt mutatták -, nagy sikerrel.
A stílusunk nem illik a tipikus magyar heavy metal vonalba, de nincs is értelme kategorizálni. Szerintem a lemez is változatos lett mind a zene, mind a szövegek szempontjából. Úgy gondolom közérthető, szélsőségektől mentes, emberi rockzenét játszunk, melyben nagy jelentősége van a szövegeknek. Ha valaki elolvassa őket, sok dolog visszaköszön neki a saját életéből. Ez egy jó dolog, hiszen ez tartja össze a zenészt és a hallgatót.
A zenekar tagjai egyébként nagyon fiatalok még: a zenei mag 22 éves kivétel nélkül, egyedül az énekesünk, Tamás az, aki idősebb, ő 30 fölött jár már, de lélekben még ő sincs 20 sem, csakúgy, mint mi. Tamás igazi rock-arc, egy ősmetalos, akinek élete a rockzene, és az éneklés. Egy zseniális szövegíró, akinek mindennél fontosabb, hogy ez a zenekar sikeres legyen. Pozsi, a csapat legcsendesebb tagja, és minden elfogultság nélkül a jelenlegi fiatal metal mezőny egyik legjobb szólógitárosa, akiből azért koncerten ki lehet ugrasztani a vadállatot. Toma, a dobos az örök elégedetlenkedő, akinek mindig mindennel tele van a … Bazsó, az ikertestvére nyugodtabb, higgadtabb típus, és az énekesünk mellett ő segít a legtöbbet a zenekar körüli teendőket illetően. Magamról csak annyit, hogy az életem ez a zenekar. Mint fő dalszerző és szervező, intéző sok időmet elveszi a Morpheus, de mindez abszolút nem számít, mert amikor fent van az ember a színpadon, és a közönség üvölti a szövegeket és megőrül a zenére, az mindennél többet ér. Aki nem volt még színpadon, és nem volt része ilyesfajta sikerben, az talán nem is tudja, miről beszélek.

Korábban Nachladal István énekelt nálatok. Mi volt az énekescsere oka?

Sajnos Nahi hozzáállása, és állandó (tudtunk nélküli) “projectezgetése” nem aratott osztatlan sikert a zenekaron belül, jó néhány kellemetlen szituáció után jobbnak láttuk megválni tőle. Sajnos nem alkalmas csapatmunkára, de mindezekkel együtt nagy tehetségnek tartjuk, és sajnáljuk, hogy nem tud egy bandára összpontosítani, ahol végre bizonyítani tudna nagy közönségnek is. Tamás személyében egy precíz, jó hangú, megbízható embert találtunk, akinek személye és szövegei nélkül nincs Morpheus.

Játszik egy testvérpár is a zenekarban. Könnyebb vagy nehezebb így a zenekari munka nektek/nekik, hogy testvérek?

Nemcsak hogy testvérpár, hanem ikrek is. A dobosunkról, és a gitárosunkról van szó. A zenekari munkát nem befolyásolja a helyzet. Annyiból nehezebb, hogy egy családot terheli a 2/5 rész zenekari költség, meg azért akadnak “torzsalkodások” a próbán “családon belül”. (nevet)

A P Stúdióban készült a lemez. Miért erre a stúdióra esett a választás? Ilyen hangzást szerettetek volna, mint ami végül sikerült?

Jókat hallottunk a stúdióról, Küronya Miklós hangmérnökről, és az onnan kijövő új Ossian anyagok is meggyőztek minket. Igazából két stúdió között vacilláltunk: ezek a “P” és a “HSB” stúdiók voltak. Talán a stílus miatt döntöttünk a “P” mellett, hiszen a “HSB” inkább a modern vonal, a zúzósabb zenék stúdiója. Persze ez nem zárja ki, hogy valamikor kipróbáljuk a “HSB”-t. Azt hiszem a hangzással Magyarországon sohasem lehet elégedett az ember, de nem lett rossz hangzású az anyag. A gitárokon utólag “vastagítottunk” volna, de arányaiban jó lett a lemez. Azért a következő ütősebb lesz, ezt megígérhetem.

Zavar titeket, hogy sok helyen a “magyar Iced Earth”-ként emlegetik a zenekart vagy inkább megkönnyíti a dolgotokat?

Egyáltalán nem zavar minket, sőt megtiszteltetés, hiszen mindannyiunk egyik kedvenc zenekaráról van szó. Talán az énekesünk kinézete is rájátszik, mivel neki is majdnem seggig érő haja és körszakálla van, csakúgy, mint Matthew Barlownak.

Hogy éreztétek magatokat a Nevermore előtt, beugró zenekarként?

Nagy megtiszteltetés volt, pláne, hogy Warrel Dane a kedvenc énekese, és a Nevermore a favorit zenekara Tominak. Szerintem nem feltétlen mi voltunk a legmegfelelőbb stílusú banda a Nevermore elé, ők egy jóval keményebb stílus képviselői és technikásabb zenét is játszanak.

Mennyit segített ez abban, hogy többen megismerjék a zenekart?

Jelentősen nem dobott az ismertségünkön ez a koncert, mivel sem a plakátokon, sem az újsághirdetéseken nem szerepeltünk. Ezért is volt nehezebb játszani, olyan közönségnek, amelyik az Arch Enemyt várta, és esetleg csalódott volt, hogy nem láthatta a kedvencét. Én azért úgy látom, helytálltunk és nem játszottunk megilletődötten. Külön öröm volt, hogy Warrel megnézett minket, és koncert után az egész Nevermore gratulált nekünk, és megköszönték, hogy beugrottunk eléjük. Egyébként hihetetlenül aranyos és kedves emberek. Furcsa volt, a zenéjük alapján az ember mást várna.

Nagyjából mennyit koncerteztetek tavaly? Volt az előbb említetten kívül különösen kiemelkedő élmény számotokra, illetve olyan, ami nagyon rosszul sült el?

Lenyomtunk egy teljes Ossian turnét, jó néhány tavaszi fesztivált, köztük a Szigetet. Ősszel nem nagyon mozgolódtunk, illetve néhány saját koncert mellett az igazi főattrakció a november 15-i Pecsás Ossian buli volt, ahol azt hiszem a legnagyobb sikert arattuk a vendégzenekarok között. Talán ez annak tudható be, hogy mi voltunk a legismertebbek, és az egyetlen nagylemezes az előzenekarok között. Ez a koncert nagy élmény volt, de mondhatnám ezt az összes turnén adott koncertre. Talán ami nem sült el túl jól, az a Szigetes koncert. Nagyon késői volt az időpont, ráadásul előttünk a Helloween Tribute Band eltöketlenkedte az időt, így a teltházas Lord és Beatrice után elpárologtak az emberek. Azért így is jó hangulat uralkodott a sátorban, de remélem jövőre sikerül jobb időpontot kifognunk.

Mit szóltok amúgy az új Iced Earth lemezhez?

Természetesen egyikünk sem örült Matt kiszállásának, de azt hiszem Ripper tökéletes választás volt a pótlására. Schaffer mester nagyon jó dalszerző, mellette pedig hatalmas ritmusgitáros, ez az új albumon is jól hallható. Ripper hangja változtatott a zene hangulatán, de egészen biztos, hogy az Iced Earth még nem érkezett el pályafutása csúcsára. Biztos vagyok benne, hogy ez a felállás új szintre juttatja el a csapatot.

Ti milyen irányba léptek tovább zeneileg?

A következő lemezen egy érettebb, letisztultabb Morpheust hallhatnak majd az emberek. Megpróbálunk egy sallangmentes, dal-, és szövegcentrikus lemezt készíteni.

Koncerten mennyire figyeltek oda, hogy legyen mozgás, illetve megfelelő színpadi előadás?

Mindig maximálisan felkészülünk a koncertekre. Azt hiszem a kiállással sincs semmi gond, igaz hármunknak egy ideje már rövid haja van, de ez a mozgást nem befolyásolja. Persze a mi hangulatunk is nagyban függ a közönségétől, és fordítva. Egy jó közönség nagyon fel tudja pörgetni az embert, akkor természetesen intenzívebb a koncert minden téren, de szerintem a mozgásunkkal, illetve az előadásmóddal soha senkinek nem volt kifogásolnivalója.

A hazai zenekarok közül kiket kedveltek, tiszteltek?

Tiszteljük az összes régi, nagy zenekar munkásságát, egészen az Omegától az Ossianig. Elég sokukkal sikerült már játszanunk, sok neves zenésszel találkoztunk már, és a kép vegyes, magánemberként, nem mindegyik olyan, mint amit a rajongók gondolnak róluk. Az Ossiannal a legjobb a kapcsolatunk, én személy szerint mint dalszerzőt is nagyra tartom Paksi Endrét, és mint embert nagyon kedvelem a többieket is. Az énekes, Könnyű Tomi nem hallgat igazán magyar zenéket, kerülve a véletlen dallam-, vagy szöveg-hasonlítgatásokat. A hazai zenekarok közül a 80-as évekbeli Pokolgép, és a mindenkori Ossian dolgait kedveljük.

Szerintetek mennyire telített a hazai piac a hagyományos heavy metalt játszó zenekarokkal? Mennyire működik az összetartás ezek között a zenekarok között? Netán inkább a széthúzás a jellemző?

Minden stílusban hihetetlen nagy a túlkínálat, mindazonáltal azt gondolom, hogy igazán jó zenét játszó csapatból nincs túl sok. Sem itthon, sem máshol. Természetesen heavy metalt is sok zenekar játszik, de mi nem nagyon tartjuk egyikükkel sem a kapcsolatot, mindig szerettük a magunk útját járni. Mi nem nyalunk sehova, senkinek. Ha valaki megkeres minket, akkor persze nagyon szívesen koncertezünk bárkivel. Az újabb csapatok közül a Haloros srácokkal vagyunk jobb kapcsolatban, most meg is hívtuk őket az 5 éves jubileumi koncertünkre, melyre március 20-án Kaposváron a Szivárvány Moziban kerül sor.

Milyen tervekkel, álmokkal, reményekkel vágtatok neki 2004-nek?

Szeretnénk befejezni a második lemez anyagának megírását, és lehetőség szerint még az idén felvenni, mert már nagyon nagy rá az érdeklődés, mindenhol kérdezik, levelet írnak, telefonon keresnek, stb. Nagyon örülnénk, ha a kiadó is látna benne rációt és támogatná egy kicsit a felvételt. Egy klipet sem ártana már készíteni, a nyersanyag a Pecsás koncert lenne. És természetesen minél több koncertet szeretnénk adni, meg egy hatalmas Szigetes bulit, valami “emberi” időpontban.

Végül a szokásos, gyűjteményes kérdésünk: mi az élet értelme?

Mi az élet értelme? Nem könnyű a kérdés… (nevet) Mindannyian fiatalok vagyunk még, talán az énekesünk tudna erre választ adni valamelyest, ő már 32 éves. Ha mégis válaszolnom kellene, akkor azt mondanám, hogy egy boldog család, és a gyermeknevelés. Ennél fontosabb nincs, és nem is lehet egy bizonyos életkor után. Ha az embernek semmi vagyona nincs, de amikor végignéz a családján a karácsonyfa mellet, az mindenért kárpótolhatja.