Shock!

Még tavaly év végén került a boltokba a debreceni Neokhrome e formában és e név alatt első, ha a Neochrome-ként produkált előzményeket is tekintetbe vesszük, harmadik nagylemeze, a Perihelion, amely azóta mind itthon, mind külföldön igen kedvező fogadtatásra talált. A zeneileg a korábbi iránytól némiképp elkanyarodott, brutális, ám atmoszférikus, egyedi black metalban utazó formáció azóta dobogós helyezést ért el a Wacken Metal Battle tehetségkutató magyarországi fordulójában, és ugyan nem koncerteznek orrba-szájba, nevüket vélhetően igen sokan ismerték meg az utóbbi hónapokban. A figyelemre méltó zenekarból Vasvári Gyula énekes/gitárossal beszélgettünk.

Tavasszal bekerültetek a Wacken Metal Battle magyarországi döntőjébe és harmadik helyezést értetek el. Milyen reményekkel jelentkeztetek a tehetségkutatóra, és mit reméltetek tőle?

Jól jellemzi az elvárásainkat, hogy majdnem lecsúsztunk az egészről, mert az utolsó nap éjszakáján regisztráltunk az oldalra. Korábban olvastunk róla, szóba is került közöttünk, hogy talán jelentkezni kellene, de aztán végül nem foglalkoztunk a dologgal. Amikor végül felhívtak, hogy bekerültünk a helyi döntőbe, hirtelen nem is emlékeztem, hogy miről van szó. Egyébként fent van az esemény weboldalán, de talán nem mindenki tudja, hogy a résztvevő zenekaroknak negyven darab jegyet meg kellett vásárolni. Mivel ódzkodunk ettől a mostanában gyakran alkalmazott módszertől, egy darabig hezitáltunk, hogy a jó hír ellenére elvállaljuk-e, de végül úgy döntöttünk, nem hagyjuk ki a dolgot. Természetesen semmilyen szinten nem gondoltuk, hogy esetleg megnyerhetjük a versenyt, számunkra már az is komoly eredmény, hogy egy nem különösebben divatos stílussal bekerültünk hatvan banda közül az első tízbe. Mikor aztán a versenyen dobogós helyezést értünk el, nagyon megörültünk, hiszen különösen erős volt a mezőny, és sok banda olyan zenei stílust képviselt, amely a mienknél azért sokkal jobban a felszínen van jelenleg. Ami viszont mégis a legfontosabb számunkra, hogy közel nyolcvan szavazatot gyűjtöttünk be olyan debreceni zenekarként, amely az utóbbi években nagyon ritkán fordult meg fővárosi színpadokon, és komolyabb bázisa ennek megfelelően nincs is. Ez pedig szintén elég komoly eredmény.

Mennyire látod hasznosnak a tehetségkutatókat ma Magyarországon? Itt most nem kizárólag az underground, illetve metal berkeken belüli versenyekre gondolok, hanem a milliók által nézett tévés produkciókra is. Milyen hatása van szerinted a hazai szakmára, zeneiparra ezeknek a megmérettetéseknek?

Az underground jellegű, élőzenei, zenekaros tehetségkutatók annyiból mindenképp hasznosak, hogy a jelentkező zenekarok készülnek a megmérettetésre, próbálnak minél jobbak lenni, csiszolgatják a produkciójukat, tehát összességében az egész „versenyből" már alapból nyertesen jönnek ki, függetlenül a végeredménytől. Maga az esemény lebonyolítása és az értékelés viszont már egészen más kérdés. Valamilyen ponton, vagy valamelyik fordulóban mindig sántít a dolog, legyen ez a bekerülés menete, vagy a zsűri értékelése, ezt szerintem bárki el tudja képzelni. A tévés tehetségkutatók egyáltalán nem vonzanak, de látom, hogy mennyi embert odaláncolnak a képernyő elé estéről estére, ez pedig sokkal lényegesebb tényező vagy akár probléma ebben a kérdésben, mint maga a tehetségkutató.

Elég sok minden változott nálatok a legutóbbi lemez óta. Részleteznéd a felállásban történt módosulásokat, illetve a név módosításának hátterét?

2007-ben kiszállt az alapítótag-énekes Mányák Péter. Ekkor pár hétig nem is igazán tudtuk, hogy folytassuk-e a bandát, mivel én egyáltalán nem gondolkodtam azon a verzión, hogy énekeljek, új énekest pedig nagyon rizikósnak tartottunk bevenni. De aztán vettünk egy nagy levegőt, és elkezdtük csinálni azt, ami a tavaly megjelent új anyagunkkal tetőzött. Közben többen megfordultak gitáros és basszusgitáros poszton a bandában, részben ennek is az eredménye, hogy a zeneírást teljes mértékben átvállaltam. A K-ra cserélt C alapvető oka egyébként az, hogy már létezik egy külföldi, viszonylag híres Neochrome nevű formáció, de később már úgy láttuk, hogy a zenekar stílusának viszonylag nagymértékű módosulását is kifejezi ez a változtatás, ezért akár így is lehet értelmezni.

Megítélésed szerint mennyiben érintették a változások a csapat zenéjét? Miben tér el a Perihelion zeneileg a korábbi produkcióitoktól, és mi képviseli rajta a folytonosságot?

Nem maga a felállásbeli változás volt hatással a zenénkre, hanem ez a már régen kitörni akaró zenei megújulás kényszerítette ki a fentebb részletezett változást. Ha valakiben gyökeret ver a gondolat valami egészen újra, merőben másra és sokkal komolyabb dologra az életében, az szinte minden esetben az addigi körülmények lerombolásával, de legalább drasztikus átalakulásával kezdődik. Százból kilencvenkilenc esetben végül azért nem érik el az áhított célt, mert a megszokott körülmények megváltozásának első jelére összerezzennek és minden erejükkel azon vannak, hogy visszatereljék a dolgokat a régi mederbe. 2007-ben mi is megpróbálkoztunk ezzel, mert megijedtünk az énekes távozásával hirtelen bizonytalanná váló zenekari jövőképtől. Az élet azonban erősebb volt nálunk, és hamarosan rájöttünk, hogy ez a változás szükséges és kötelező volt, ha életben akarjuk tartani a zenekart és meg akarjuk valósítani az elképzeléseinket. Annak ellenére, hogy az előző lemez 70-80 százalékát is én írtam, annyit változott a zenei világlátásom, és annyira időszerű volt ez az irányváltás a zenekaron belül, hogy viszonylag kevés kapocs van a két anyag között. Talán úgy mondanám, hogy akad néhány téma, rész, vagy hangulat, amely már kitekint a Perihelionra, de akkoriban már ezek is konfliktusokat szültek a zenekaron belül. Ha úgy tetszik, az új lemez nagyszerű példázata annak, hogy semmi nem állhat a változás útjába.

Hogyan születtek az új dalok? Mennyiben dolgoztatok másképp, és hogyan születik meg egy Neokhrome dal?

Az új lemez végül is öt év alatt készült el, de az utolsó két év alatt született az anyag nagyobb része. A dalokat szinte kivétel nélkül otthon írtam meg és demózgattam fel, de rendszerint mindig megnézegettük ezeket próbán is, hogy kiderüljön, működik-e élőben is az adott rész. Nagyon sok témát kidobtunk végül, mert nem ütötték meg a színvonalat, vagy mert már annyit alakítgattunk rajtuk, hogy teljesen ráuntunk az egészre. A számomra egyik legkedvesebb Stellar Outcast például egy nap alatt íródott, mindenféle erőlködés nélkül. Recept tehát nincs erre a dologra. A most készülő új dalokban viszont reményeim szerint már a próbahelyi jammelés is szerepet fog játszani. Ez nagyon komoly löketet tud adni egy anyag természetességében és jelenleg a zenekari légkör is adott ahhoz, hogy ezt a módszert is alkalmazhassuk.

Melyik a kedvenc dalod a lemezről?

Változó, de leginkább a Stellar Outcast és a Rise Above The Ridge dalok tetszenek. Érdekességképp említem meg, hogy bár sokan a Crystallized című dalt tartják a lemez egyik legjobbjának, mégis csupán egy hajszálon múlt, hogy nem került le a lemezről, annyira nem voltam vele elégedett. Azóta már megbarátkoztam vele (mosolyog)

Hogyan zajlottak a felvételek? Mennyire nehéz ma szerinted nemzetközi szintű megszólalású albumot készíteni itthon?

Ugyanúgy, ahogyan az összes eddigi saját anyagunkat rögzítettük: a próbatermünket alakítottuk át stúdiónak és kisebb megszakításokkal pár hét alatt felvettük a lemezt. Minden hangszer teljesen élő, a billentyűt leszámítva semmilyen VST-t vagy bármi egyéb manapság szokványos módszert nem alkalmaztunk a felvételekkor. Mivel körülbelül másfél évtizede foglalkozom felvételkészítéssel, ki merem jelenteni, hogy ilyen körülmények között szinte bármilyen szintű felvétel elkészíthető, jóllehet ma már nehezen értelmezhető a nemzetközi szintű hangzás, mivel mindenhol bivaly a megszólalás. Minden a felvételt és a keverést végző ember tapasztalatán, de főleg a fülén áll vagy bukik. A technikai adottságok, felszerelések egy bizonyos nem túlzottan komoly szint felett már harmadlagos kérdésnek számítanak. A lényeg, hogy tudd, mit akarsz, és legyen füled is ahhoz, hogy megvalósítsd. Ez pedig a legkevésbé sem pénzkérdés.

Néhány hónapja már megjelent a lemez, milyenek az azóta érkezett visszajelzések?

Kiemelkedően jó visszajelzéseket kaptunk. Nagyon sok külföldi, illetve hazai magazinnak és webzine-nek írtunk, küldtünk a lemezből, és szinte kivétel nélkül mindenhol nagyon jó pontszámokat és elismerő kritikákat kaptunk.

Szerinted milyen helyet, pozíciót célozhat meg a Neokhrome ezzel a zenével és a rendelkezésetekre álló lehetőségekkel itthon és külföldön?

Nem szoktam a zenélést erről az oldalról megközelíteni, mivel a zeneírást, azaz magát az alkotási folyamatot tartom a legfontosabbnak, számomra ez jelenti a zenekarozás kilencven százalékát. Egy zenekar pozíciója persze nem csak ezen múlik, nyilván sokat számítanak a kapcsolatok, az ismertség és a többi. Ha ezt vesszük, egyáltalán nem tartom lehetetlennek a helyzetünket, főleg, mivel az utóbbi hónapokban számtalan helyre eljutott a nevünk a világban, és kiemelkedően jók voltak a reakciók. Sok hasonló zenében utazó külföldi bandával is kapcsolatba kerültünk a lemez kapcsán, számos értékes zenészt ismertünk meg, és itthon is jobban „pörög" a nevünk, de ezek mind olyan dolgok, amelyek teljesen maguktól, természetesen alakultak ki, soha semmilyen stratégia nem volt mögötte. A sokak szerint oly' fontos kapcsolatépítés és a smúzolás a lehető legtávolabb állnak tőlünk.

Hogyan látod a hazai extrém metal színtér állapotát? Mely zenekarokkal éreztek akár zenei, akár szellemiség-beli rokonságot?

Alapvetően jónak tartom, sok jó csapat van itthon. Számos zenekarral szimpatizálunk, szerencsére sokan vannak, akik nem folyamatosan a másik dolgait figyelik irigykedve, hanem tudnak örülni mások sikerének. Ez a hosszú fennállás egyik titka. (mosolyog)

Milyen koncertterveitek vannak a következő időszakra nézve? Mennyire könnyű vagy nehéz bulikat lekötni ezzel a zenével manapság itthon és külföldön?

Nincsenek különösebb terveink ezen a téren, néha beesik egy-egy buli, illetve néha szervezünk ide-oda koncerteket, ha úgy jön ki a lépés. Most például egy bukaresti koncertet kötöttünk le. Igazából nem teszünk túlzottan sokat a koncertezésért, mivel számos egyéb elfoglaltságunk van a zenekaron kívül, ezért sokszor a próbákat sem túl könnyű összeegyeztetni. A kérdésed második felére válaszolva: koncertet nem túlzottan nehéz lekötni, ha hajlandó a zenekar kockázatot vállalni, és szembenézni azzal az eshetőséggel, hogy esetleg a nulla alsó határát sem fogja súrolni anyagilag a dolog.

Mi minden idők három legjobb lemeze?

Az Emperortól az Anthems To The Welkin At Dusk, a Nirvanától a Bleach és a Ghymestől a Rege.

Mi az élet értelme?

Megérteni, hogy mi miért történik. Ma sokakban egyre távolodik ennek az illúziója is.