Idén az általam legjobban várt lemez a Nevermore Enemies Of Reality című új anyaga volt. A megjelenést megelőző promóciós interjúáradat egyik célpontjának a Shock!-ot szemelték ki, mi pedig nem tiltakoztunk. Sőt. Kérdeztünk. Néha szokványosakat, néha nem túl szokványosakat. A "szenvedő" alany a csapat gitárosa/zenei agytrösztje, az igen jókedvű Jeff Loomis volt.
Ugye ez még nem a végleges hangzás? A promó már a masteringelt anyag? Mert elég tompán szól, a magas hangok például sehol sincsenek.
Igen, már masteringelt, de újra kellett masterizálni. Az igazat megvallva másodszor is neki kellett állni, mert elsőre nem voltunk megelégedve a minőséggel, tehát az, ami nálad van, az nem a végleges verzió.
Annak idején már mondogattátok, hogy súlyosabb lemez lesz az új, mint a Dead Heart volt. És tényleg. Eleve már ilyen súlyos riffeket írtál vagy direkt “súlyosítottatok” rajtuk?
Tudod minden egyes lemezünkkel változtunk egy kicsit, de soha nem terveztük, hogy milyen legyen a következő. Most mindannyian elég dühösen indultunk neki ennek a lemeznek, szóval szerintem ez az eddigi legagresszívebb lemezünk. Nem terveztük, hogy ilyen legyen, csak hagytuk a zenét, hogy jöjjön magától.
Kik a valóság ellenségei? Mit jelent a lemez címe?
Egy bizonyos szinten mindannyian a valóság ellenségei vagyunk abban a világban, amelyben élünk, de ezen mindenki elgondolkodhat, mert egy csomó rejtett üzenet van benne.
A producert most nem Andy volt...
Andy Sneappel akartunk dolgozni most is, de ő éppen az Arch Enemyvel dolgozott akkoriban, és nem ért rá akkor, mikor mi mentünk stúdióba. Ezért dolgoztunk Kellyvel, mert ő ért rá abban az időpontban. Kelly régi jó barátja a Nevermore-nak, a Queensryche-ban játszott egy ideig, onnan ismerheted, a második gitáros volt, Chris DeGarmo helyett játszott. Szóval őt tudtuk elérni, így Seattle-ben tudtunk ismét dolgozni.
Hol vettétek fel a lemezt, milyen stúdióban?
Tulajdonképpen három különböző helyen vettük fel az új lemezt, Kelly Grey házában kezdtünk, van egy saját stúdiója otthon, aztán mivel el kellett mennie valahova, az egész stúdiót át kellett költöztetni az én házamba, ahol a legtöbb gitárt és vokált felvettük. Végül egy London Bridge nevű stúdióban dolgoztunk, ami Seattle-ben található, és egy rakás neves zenekar fordult már meg ott, mint pl. a Soundgarden, Alice In Chains, ilyenek. Itt fejeztük be a lemezt. Szóval a teljes lemez három különböző helyen készült. (nevet)
Annak idején arról is szó volt, hogy nem írtok több balladát, most mégis van két ballada-szerű dal a lemezen...
Igen, akár szokványos balladáknak is lehetne őket hívni, de azért szerintem annál súlyosabbak és a tipikus Nevermore-védjegy azért bennük van. Amikor kitalálunk egy-egy ilyen dalt, akkor az egész dalszerzési folyamatot szétcincáljuk, kicsit súlyosabban közelítjük meg a dolgot, mert tudom, hogy a rajongóink értékelik ezt. Nem tudom miért van ez így, de ez jön ki belőlünk zeneileg. (nevet)
Kedvelem a balladáitokat! Meg az összes lemezeteket, az egyik kedvenc zenekarom a Nevermore!
Ohh, köszönöm!
A Noumenon című dalról mesélnél egy kicsit?
A Noumenon a jelenség szó (szójáték, phenomenon angolul - V.Sz.) ellentéte. És ez... a stúdiózós Nevermore egy kísérletezős része, mintha valami pszichedelikus dal lenne. Ha meghallgatod olyan, mintha egy csomó különböző hang szólna egyszerre, használtam szitárt és ilyeneket. Egy próba-jellegű dolog a zenekartól.
A másik gitáron ki fog játszani majd nálatok?
Hallottál a Jag Panzer nevű zenekarról?
Persze.
Az ottani gitáros, Chris Broderick fog játszani velünk. Szeptember-októberben lesz egy turnénk Európában, ahol mi leszünk a főzenekar és ő jön velünk turnézni. (Időközben kiderült, hogy mégsem ő jön Európába velük, hanem Steve Smyth, akit a Szigeten a Testamentben láthattunk. - V.Sz.)
Magyarországra is jöttök?
Igen, szerintem biztosan. Láttál már minket korábban?
Persze, készítettem egy rakás fotót is az utolsó koncerteteken.
Tényleg? Talán még találkoztunk is, nem?
Igen, pár szót beszéltünk is.
Oh, tök jó, szóval megyünk újra koncertezni hozzátok. Budapesten laksz?
Igen, Budapesten, és megyek a koncertre. El tudod képzelni, hogy lesz majd valaha egy stabil ötödik tagja a zenekarnak?
Mindig is négytagú zenekar voltunk és úgy tűnik jobb, ha ez így is marad, üzleti okok miatt. Állandóan voltak gondjaink az éppen aktuális ötödik taggal, éppen ezért úgy döntöttünk, hogy mindig felbérelünk egy ötödik embert a turnékra, és ez így jól is működik.
Milyen zenekarral mennétek szívesen turnézni?
A Meshuggah-val nagyon szeretnék turnézni. Nem tehetek róla, de imádom ezt a zenekart, a tüzet és azokat a képtelen ritmusokat... Atyaég... milyen más zenekar lehetne még? Szeretem nagyon a Carnal Forge-ot is, ők a death metal felől érkeztek, de szeretem ezt a stílust. Az Arch Enemyvel is nagyon szeretnénk turnézni és ez óriási lehetőség, hogy most turnézhatunk velük.
Az előző lemezen van pár riff, ami elég Meshuggah-s...
(nevet) Igen, őszintén szólva nagy hatással voltak néhány témámra, szóval ez bók számomra, lenyűgöző egy zenekar... Néha el is kap egy-egy hangulat, de az ember nem lehet mindig túl eredeti. (nevet)
Ezen a lemezen néha még nyilvánvalóbban lehet hallani ezt a hatást.
A hatodik nótánál, legalábbis azt hiszem ez a hatodik nóta, az I Voyager (ez ötödik amúgy - V.Sz.), hasonló ütemváltásokat hallhatsz, mint amilyet akár a Meshuggah is írhatna. Az egyik legkirályabb dal szerintem.
Mennyit nőtt a zenekar népszerűsége az utolsó két lemezzel?
Drasztikusan megnőtt, a Dead Heart lemez volt a legsikeresebb lemezünk eddig. Egyénként minden egyes lemezzel egyre népszerűbbek lettünk, ami óriási dolog. Sokszor kérdezik tőlem, hogy miért tartott ilyen sokáig, hogy a Nevermore kiadjon egy új lemezt. Az igazat megvallva azért, mert rengeteget turnéztunk a Dead Heart lemez után és az rengeteg időt elvett, majdnem két évig úton voltunk. Szemlátomást sokat turnézunk, így őszintén elmondhatom, hogy egyre sikeresebb a zenekar, ami remek dolog. Remélhetőleg ezzel a lemezzel még népszerűbbek leszünk, mindannyian ebben bízunk. (nevet)
Fontos számodra az, hogy sok helyen olvassanak rólatok?
Igen, ma például cirka 20 interjúm van. (nevet) Te vagy a negyedik, lesz még vagy húsz-harminc összesen. Nagyon fontos, hogy akivel csak lehet, mindenkivel beszéljünk az új lemezről, hogy promótáljuk. Fontos ez a dolog mindannyiunknak.
Nem túl unalmas, hogy mindenki ugyanazokat kérdezi?
Tudod, hogy van ez... Egy idő után hozzászokik az ember ahhoz, hogy a legtöbben folyamatosan ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, de ez alapvetően nem is baj, mert így könnyebb megválaszolni őket, amolyan ritmussá válik az egész. Szóval egyáltalán nem bosszant vagy untat a dolog, ez is a “munkám” része.
Valahol olvastam, hogy Magyarországot kiemelted, hogy itt sok rajongótok van. Tényleg ennyire lelkesek vagyunk más országokhoz képest?
Igen, nagyon lelkes a közönség Magyarországon. Hasonlít a görögországi közönséghez, ott egyszerűen őrültek az emberek. Egyszer feljött egy srác a turnébuszra és nem tudtunk vele mit kezdeni, (nevet) teljesen őrültek! Görögország egyike azoknak a helyeknek, ahol a leglelkesebb a közönségünk.
Warrel írja mindig a szövegeket, de tudnál esetleg mondani valamit róluk?
Hmm... nehéz válaszolnom erre a kérdésre, hogy meséljek a szövegekről, annyit mondhatok, hogy van egy csomó rejtett üzenet bennük, elég annyi, hogy hallgatókra vár a feladat, hogy megfejtsék miről akart beszélni. A legtöbb szöveg nagyon személyes a számára, szóval ez egyfajta tesztként is felfogható, hogy a közönség megérti-e amiről írni akart. (nevet)
Warrel nem árulta el anno, hogy az Evolution 169-nak mi a jelentése.
Talán valami dátummal kapcsolatos az hiszem, de nem tudom pontosan, szerintem sosem fogja elmondani. (nevet)
Ha megírsz egy dalt akkor a szövegről van már valami tartalmi elképzelésed? Vagy megírod a dalt teljesen és Warrel hozzárakja a többit?
Ez utóbbi, az, ami igaz. Otthon leülök, és felveszek mindent egy nyolcsávos cuccon, aztán odaadom a szalagot Warrelnek, ő megírja rá a szövegeket, aztán ha az megvan, lemegyünk a próbahelyre és összerakjuk az egészet mindannyian. Szóval teljesen átlagos dalszerzési folyamat van nálunk is, mint más zenekaroknál, de nagyrészt azért Warrel és én írjuk a dalokat.
Mindenkinek benne van teljesen a szíve és a lelke a zenekarban?
Igen, 100%-osan.
Milyen effekteket és gitárokat használsz?
ESP 7 húros gitárt, Line 6 Park Pro előerősítőt, és általában két Marshall 420-as ládát. Nagyon-nagyon egyszerű felszerelésem van. Van egy tiszta, egy mocskosabb és egy sűrűbb hangzás a szólóimhoz. Próbálok nem túl sok felszerelést magammal vinni a turnékra, mert mindig megsérül valami. A repülőgépen össze-vissza mozog és mindig lesz valami bajuk. 
Mennyi gitárod van?
Mennyi micsodám van? (közben Warrel folyamatosan elég hangosan röhög a háttérben, ezért Jeff oh my god, oh my god felkiáltással igyekszik leplezni kuncogását) Azt hiszem úgy tíz van. Valaha volt több is, úgy húsz, de el kellett adnom többet is, mert egy időszakban elég csóró voltam. (nevet)
A szólómunkádra ki volt hatással?
A legjobban Jason Becker. Ismered?
Igen.
Ő az egyik legnagyobb kedvencem. Ő, Marty Friedman, Vinnie Moore, Yngwie Malmsteen, Michael Schenker, Michael Romeo a Symhony X-ből. Igazából mindenki, aki technikailag jól képzett.
És amúgy milyen zenéket szoktál hallgatni?
Mindenfélét, kivéve a countryt. (nevet) Nagyon sokféle zenét hallgatok. Szerintem nem szabad korlátozni azt, hogy milyen zenét hallgatunk, mert akkor előbb-utóbb én is ugyanolyan dalokat kezdenék írni. Hallgatok klasszikus zenét, jazzt, speed metalt, death metalt, mindenféle stílusból csipegetek. Ha megnéznéd az otthoni cd-gyűjteményemet, megbizonyosodhatnál erről.
Gyakran jársz el Seattle-ben koncertekre?
Igen, előfordul. Háromhavonta általában elmegyek valami koncertre. A következő, amire megyek egy In Flames/Slayer buli lesz a következő hónapban, ami biztos nem lesz rossz.
Tudnál mesélni a lemez borítójáról egy picit?
Ez egy igen-igen rémületes hétszarvú szörny. (nevet) Travis Smith készítette, aki az előző két lemezünknél is dolgozott, általában Warrel elküldi neki a szövegeket, és ez alapján lesz egy alapötlete, ezután rajzolja meg a borítót. Nagyon szeretjük a munkáit, reméljük a jövőben is vele dolgozhatunk.
Mindig voltak politizálós szövegeitek, szerinted Amerikában általában mit gondolnak az emberek az amerikai politikáról?
Nem nagyon érdekel, nem ez foglalkoztat a legjobban, inkább a zenére koncentrálok.
Milyen most a viszonyotok a kiadótokkal?
Ez az utolsó lemezünk náluk, a szerződésünknek is vége, szóval mostanában új kiadót keresünk, aztán meglátjuk mi lesz. Várjuk a legjobb ajánlatot. Remélhetőleg a következő néhány hónapban lesz eredménye a dolognak. (Jeff ezt suttogva mondta, mivel a kiadótól hívott)
Amúgy még mindig kell dolgoznod a zenélés mellett?
Néha, de próbálok a zene közelében maradni. Gitároktató vagyok, fiatal srácokat tanítok gitározni. Warrel és Jim egy étteremben dolgoznak, séfek. Van, a dobosunk pedig itt Seattle-ben a Nintendo-nál dolgozik, egyfajta tervezési munkát csinál és nagyon jól csinálja. Szóval mindannyian csinálunk mást is, de a legtöbb időt a zenélés veszi el azért. (nevet) De persze néha a túléléshez kell olykor valami más munka.
Egy furcsa kérdés... nem gondolod, hogy Warrelnek fogyóznia kellene egy picit?
(nagy nevetés) De igen, egy picit. (nevet) És mi van velem, szerinted nekem is kellene?
Hm, egy picit. (vigyorgok)
Mi? Egy picit kellene?!
Aha, de azért nem túl sokat. (nevetés)
Nem túl sokat... Oké, meggondolom. Megígérem, hogy elkezdek diétázni, ha hazaérek. (nevet) Szeretek enni, na. Különösen a húst, a steakeket. (utóbbi már suttogja a telefonba, majd nevet)
Még egy hülye kérdés. Szeretkeztél már Nevermore dalra?
Szeretkezni Nevermore-ra?! Még nem próbáltam kifejezetten, de majd otthon kipróbálhatom éppen. (nevet) Te már próbáltad?
A kedvesemmel néhány dalt igen erotikusnak tartunk...
Tényleg? (döbbenten) Szóval kipróbáltátok már. (Jeff megnémul) Atyaég. Azt hiszem ez a legjobb kérdés, amit valaha hallottam. (nevet) Tetszik ez a kérdés. Azt hiszem én is kipróbálom, ha hazaérek, aztán majd beszámolok róla. (nevet)
Térjünk vissza a zenéhez akkor. Most melyik a kedvenc dalod az új lemezről?
A második, az Ambivalent. De tudod még annyira új ez a lemez, hogy nehéz erre válaszolni, szinte minden nap másik kedvencem van, de az Ambivalent a legsúlyosabbak egyike és nagyon-nagyon szeretem.
Történt veled mostanában valami furcsa, érdekes dolog, ami érdekes lehet az olvasók számára?
Hadd gondolkodjak... (leírhatatlan hang) Nem történt semmi igazán érdekes mostanában, leszámítva egy veszekedést Kelly Grey-jel, ami szintén inkább furcsa volt, mint érdekes. (nevet) Talán annyi, mikor egyszer Texasban voltam és láttam egy szellemet. Amikor a Dead Heart lemezt vettük fel, a stúdióban láttam egy szellemet, az teljesen őrületes volt.
Magyarországon már kétszer is jártatok. Van valami emléked ezekről a koncertekről?
Igen, van egy pár. Találkoztam egy lánnyal, mikor ott voltam. Bárcsak meglenne a telefonszáma, de elvesztettem. Budapest meg gyönyörű, tényleg csodálatos, remélem minél előbb játszhatunk ott megint, mert élveztem az ottlétet. Igazán kedvesek az emberek nálatok.
Nos, elfogytak a kérdéseim...
Örültem, hogy beszélhettünk Szilvia, és remélem találkozunk a következő magyarországi koncerten!
