Shock!

A Pagan’s Mind neve talán még nem minden prograjongónak cseng ismerősen, pedig érdemes megismerni a lemezről-lemezre töretlen fejlődést mutató norvég csapatot.

Mindent el fogunk követni, hogy ne a szokásos unalmas kérdésékkel fárasszunk. Mivel azonban a Pagan's Mind (az egyszerűség kedvéért a továbbiakban maradjunk a PM rövidítésnél – P.V.) nem kimondottan ismert Magyarországon, a legjobb talán az lenne, ha egy rövid történeti áttekintéssel kezdenénk.

Mióta vagytok együtt és mik voltak a legfontosabb lépések a 2000-ben megjelent első lemezig?

A PM 2000 nyarán alakult, tulajdonképpen a Silverspoon romjain, amely Stian (Kristoffersen, PM-dobos), Thorstein (ex-PM-ritmusgitáros) és Nils (K Rue, PM-énekes) korábbi bandája volt. Steinar (Krokmo, PM-bőgős), Ronny (Tegner, PM-billentyűs) és jómagam akkoriban egy másik csapatban játszottunk, amikor Steinart és engem megkerestek, hogy csatlakozzunk hozzájuk. Igent mondtunk és mindössze 3 hét után elkezdődtek az Infinity Divine felvételei. Ronny feljátszotta a billentyűket és néhány hónappal később teljes jogú taggá vált ő is. Amikor mi bekerültünk a képbe, Stian, Nils és Torstein már majdnem az összes zenét megírta és Øyvind Vang (Silverspoon bőgős) is hozzátette a maga ötleteit. Egyedül a New Beginning c. dalt hozta össze a zenekar mai felállása.

Az Infinitiy Divine nemrég újra megjelent. Ez a kettes album, a Celestial Entrance sikere miatt történt így vagy csak a két lemez közötti kiadóváltás végett?

A Limb-Music akarta újra kiadni az anyagot a kettes album sikere miatt. Mi azonban nem voltunk elégedettek az Infinity eredeti hangzásával, ezért először nemet mondtunk erre, de mivel annyira akarták, egy teljes újrakeverés feltétele mellett beleegyeztünk. Ennek az oka az, hogy az ének felvételeinél például rengeteg technikai zűr akadt, illetve a keverésnél is mindenféle probléma merült fel és mivel közben az időnk is meg a pénzünk is elfogyott, az egész album keverésére mindössze 6 óra jutott. Így az újrakiadáshoz felvettük újra az énekrészeket, illetve vágtunk és kozmetikáztunk is egy keveset az anyagon. Egy dalt ki is hagytunk (ez a Moonlight Pact – P.V.). Ezenkívül a dobok, billentyűk, gitárok az eredeti felvételről származnak – a végén Tommy Hansen keverte újra az egészet a Jailhouse stúdióban, Dániában.
Azt szeretnénk, ha a vásárló mindig értéket kapna a pénzéért, és mivel ez egy újrakiadás, azoknak is szerettünk volna valami pluszt nyújtani, akik már megvették az első verziót is. Így tehát az egyik dalt, az Embracing Feart is felvettük újra, abban a formában, ahogy ma játsszuk. (rengeteg újkeletű finomsággal megtűzdelve). King Diamond At The Graves c. klasszikusát is feltettük a lemezre – végülis feldolgozhattunk volna valami Dream Theater cuccot is vagy valami mást, de valami olyat akartunk, amivel meglephetjük a rajongókat és egész jól is sikerült – egy kicsit amúgy ebbe a számba is belenyúltunk középtájt.

A King Diamond feldolgozás szerintem egyenesen gyilkos! Sose vártam volna ilyen sikolyokat Nils-től – hogy az ördögbe tudta ennyire egy az egyben visszaadni King Diamond hangját? Még be is állhatna a helyére, ha a Mester netán megbetegedne. Amúgy ki választotta az At The Graves-t?

(nevet) Nils 14 éves kora óta nagy King Diamond rajongó és gondolom, az évek során elsajátította ezt a fajta énekstílust vagy mit. (nevet) Természetesen sosem vállaltunk volna be King Diamond nótát, ha nem lettünk volna biztosak abban, hogy Nils tökéletesen meg tudja oldani és valóban, óriásit alakít! A bandában igazából csak ő és én vagyunk rajongók, és az At The Graves konkrétan az én ötletem volt. Más ötletek is voltak a tarsolyban, de végül is ezt csináltuk meg.

Első ízben vettetek fel feldolgozást. Vannak esetleg hasonló terveitek a jövőre nézve?

Igen, ez az első feldolgozás, amit felvettünk, de élőben játszottuk már a Dream Under A Glass Moonját is. Jelenleg nincs tervbe véve további feldolgozás, de lehet, hogy fogunk még ilyesmit csinálni a jövőben is.

A sci-fi-szerű artwork koncepciók és szövegek alapján arra gondolok, hogy nagy Crimson Glory rajongók lehettek. Ez valamennyire a zenében is visszaköszön. Jól látom ezt vagy csak véletlen egybeesésről van szó?

Nils a szövegíró a bandában, ezenkívül grafikus is, tehát nyilvánvalóan ő a felelős az artworkért, amelyeket természetesen befolyásolnak a szövegei is. Tudom, hogy szereti a Crimson Gloryt, de nem tudnám megmondani, hogy ez mennyire befolyásolja a borítóötleteit. Mi a zenénket egyfajta science fiction koncepcióként értelmezzük, de írás közben bizton mondhatom, hogy nem hat ránk a Crimson Glory. Igazából úgy tudom, Nils-en kívül nem is nagyon hallgatja őket senki a bandából.

Az új lemez, az Enigmatic: Calling szerintem egy kicsit direktebbre, keményebbre és groove-osabbra sikeredett szerintem a korábbiaknál. Ez tudatos volt vagy csak munka közben alakult így?

Teljesen egyetértek veled, ez a lemez sokkal lényegretörőbb, és úgy tűnik, ebbe az irányba fogunk haladni a jövőben is! Nem különösebben terveztünk semmi ilyesmit, azt csináltuk, amit mindig: jammelgettünk a próbateremben, és természetesen a legjobb témákat válogattuk ki az albumhoz. Tehát ez csak úgy jött – természetes lépés számunkra.

A zene, amit játszotok (nevezzük jobb híján prog-powernek) még a metalban is egy underground stílusnak számít. Gondolod, hogy a PM a fiatalabb rajongókhoz is tud szólni, olyanokhoz, akik mondjuk csak a Hammerfallt vagy a Nightwisht ismerik? Egyáltalán, hogyan írnád le a zenéteket olyasvalakinek, aki nem ismeri a bandát?

Hát, valami olyasmit mondanék, hogy a PM zenéje abszolút a heavy metalban gyökeredzik, de rendelkezik prog elemekkel, sőt, olyan összetevőkkel is, amelyek a popzenében vagy a fusionban is megtalálhatóak. Nem igazán tudom, minek lehetne ezt nevezni, hehe. De azt hiszem, a metal amúgy is undergound státuszú, kivéve persze az olyan bandákat, mint a Maiden, a Priest vagy az általad is említettek. De tudom, hogy a PM-nak is rengeteg fiatal rajongója van, és hogy Norvégiát hozzam fel példának: itt mi sem vagyunk a föld alatt. Az új lemez például azonnal az egyik legjelentősebb lemezeladási lista 15. helyén nyitott. A klipjeinket másfél éve minden héten játsszák a norvég tv-ben. Ez nem szokványos dolog metal bandák esetében, de velünk megtörtént. A “sima” koncerteken kívül rendszeresen játszunk 18 éven alattiaknak is (tiszta Junkies-szindróma – mindig is tudtam, hogy Norvégiába kell költözni – P.V.). És nemcsak a 20-40 közöttiek, de a 14-20 évesek is érdeklődnek a banda iránt. Persze, ehhez rengeteget kellett játszani az utóbbi 5 évben, és a promóciós munkába is rengeteg energiát öltünk. Véleményem szerint bármelyik európai országban elérhetnénk ugyanezt, ha tudnánk turnézni és jobb lenne a marketingünk.

Vannak turnéterveitek? Ha rajtatok múlna, kivel turnéznátok szívesen? Gondolom, jelen pillanatban egy “nagy” bandával lenne érdemes előzenekarként turnézni, hogy jobban megismerjenek benneteket Európában.

Hát igen, az Iron Maidennel lenne a legjobb turnézni, hehe. Úgy értem, akkor aztán sok ember láthatna minket és gondolom, ez csodákat művelne velünk. De azt hiszem, a PM sok különböző stílusú zenekar elé illene, mint pl. Kamelot, Masterplan, Dimmu Borgir, Dream Theater, Nightwish stb. Szoktunk koncertezni, de még sose csináltunk ilyen “mindennap koncert három hétig”-típusú turnét. Jelenleg azon dolgozunk, hogy ez összejöjjön.

Követed a metal színtér alakulását? Vannak jó dallamos metal és prog bandák felétek, akikre érdemes figyelni? (Ígérem, legközelebb a vérhányókra-üvöltözőkre is rákérdezek, ezúttal valahogy elfelejtődött, hehe - P.V.)

Próbálok lépést tartani. (nevet) Ha új bandákról van szó, a Starbreaker például nagyon király! A Circus Maximus is gyilkos csapat! A mostanában hallgatottak közül bejön még az Act, a TNT, a Masterplan és az Insense. Van néhány norvég banda, akiket szívesen ajánlok: az egyik a már említett Circus Maximus, egy hatalmas banda nagyszerű zenészekkel, épp most jelent meg a debütalbumuk, a 1^st Chapter – hallgassátok meg!
A Griffint és a Carnivora-t (Tore Moren gitárossal /lásd lentebb – P.V./) is csak ajánlani tudom, ők ugyan nem progresszívek, de első osztályú heavy metalt nyomnak.

Milyen kapcsolatban vagytok más norvég bandákkal/előadókkal, mint mondjuk a TNT vagy Jorn Lande?

Természetesen jól ismerjük őket, és ha megnézed az utolsó Jorn lemezt, láthatod, hogy én játszom a zenekarában, hehe. Amúgy épp most fejeztük be az új albumot és év végén vagy 2006 elején ki is jön majd. Mint az Out To Every Nation esetében, most is Jorn és én írtuk a dalokat és ugyanúgy, mint legutóbb, mi is producereltük. Ezúttal Stian (PM) és Willy Bendicsen dobolnak az anyagon, a basszusgitáros pedig az ex-TNT-s Morty Black. A gitárokat Tone Moren (ő amúgy a Worldchangeren is játszott) és én nyomtuk fel. És ezúttal remélhetőleg tudunk majd turnézni és fesztiválozni is valamikor jövőre.

Amikor az ember Norvégiára gondol, rögtön a vikingek és a black metal ugrik be. Van ennek alapja? Tényleg van valami “viking szellemiség” a levegőben arrafelé vagy ez mind butaság és olyan az élet, mint bárhol másutt?

Így van, Norvégiában a legnépszerűbb sport a jegesmedve-gyilkolás fejszékkel és kardokkal! Hehe, persze ez mind csak hülyeség! Szerintem Norvégia csak olyan ország, mint a többi, leszámítva azt, hogy baromi drága itt az élet. Lakás, kocsi, cigaretta, alkohol, sokkal drágábbak, mint Európa bármely más részén; ugyanakkor az is igaz, hogy a világ egyik leggazdagabb országa vagyunk, alacsony bűnözési statisztikákkal, tehát egy szavunk sem lehet (nevet) - a legtöbben elég jól élnek.
Ami a norvég black metalt illeti, azt hiszem, a műfaj népszerűsége a Varg Vikernes körüli felhajtásnak is köszönhető, tudod, az a fickó, aki megölte a legendás Mayhem egyik tagját, felgyújtott néhány templomot meg ki tudja még mit csinált. Ennek nagy visszhangja volt a nemzetközi sajtóban, és így “futott be” a norvég black metal. Persze vannak jó bandák is a műfajban, mint a Dimmu Borgir vagy a Satyricon, de volt egy rakás tehetségtelen ember is, aki csak azért kezdett black metalt játszani, mert ha akkoriban norvég voltál, és ezt a zenét játszottad, azonnal lett szerződésed. Hehe, úgy tűnik, hogy az emberek azt hiszik, hogy a norvég black metal zenekarok tagjai gonosz templomgyújtgatók, akik az ördögöt imádják vagy valami ilyesmi, de természetesen ez is csak marhaság. A 95%-uk teljesen hétköznapi ember, akik fehérre festik és összevérezik az arcukat, hogy a lemezborítókon gonosz anyaszomorítóknak (született vajon már jó magyar szó a “motherfucker” kifejezésre? – P.V.) tűnjenek, hehe.

Feltételezem, hogy nem tudtok megélni a zenélésből. Mit csináltok a civil életben? Munka, család, egyéb szabadidős tevékenységek?

A zenekarban mindenkinek van civil munkahelye, van köztünk családos ember is. Manapság a legtöbb metal zenésznek kell, hogy legyen rendes munkahelye. Ha ebből akarnánk élni, több százezer lemezt kellene eladnunk, ami egyelőre még nem jellemző. De majd egy napon meglátod, hehe.

Az utolsó kérdés: Mi az élet értelme?

Számomra a zeném, a család és a barátok. Béke, szeretet, boldogság, meg ilyesmi. (mosolyog)