Shock!

Rat King Racket a Room Of The Mad Robots harmadik lemezének címe, amely a Hammerworld magazin novemberi számának mellékleteként jelent meg. A zenekar legutóbbi albuma 2012-ben jött ki I Stray címmel, azóta csak egy nyilvános-hivatalos terjesztésre csak mérsékelten került EP-t készítettek. A Mári Péter énekes hangmérnökösködése mellett felvett új albumon továbbra is megmaradtak a modern, zúzós, de hagyományos elemeket és elszállós, pszichedelikus hangulatokat is rejtő metalban utazó csapat fő stílusjegyei, ám akadnak a dalokban újdonságok is, és minden eddigi munkájuknál fogósabbak a dalok. A tavaly csatlakozott Novaszel Attila samplerfelelőssel beszélgettünk arról, milyen is lett ez az új anyag, illetve arról is, hogy mit tett hozzá ő a Room Of The Mad Robotshoz.

Milyen elképzelésekkel álltatok neki az új dalok megírásának? Egyáltalán hogyan dolgoztok: kampányszerűen nekiálltok megírni egy lemezt, vagy folyamatosan írtok, hogy aztán legyen miből válogatni?

Úgy álltunk neki a lemeznek, hogy ezúttal szintet kell ugranunk. Csak olyan dalokat szerettünk volna az albumra, amelyek mindenkinél működnek, ezeket a számokat pedig teljesen ki akartuk dolgozni. PT már előre jelezte, hogy sokkal többet akar énekelni. A prezentációra, vizuális körítésre is sokkal komolyabban figyeltünk, mint korábban. A minőségi kontroll elég feszes volt, mert olyan albumot akartunk készíteni, ami ki fogja állni az idő próbáját - csak ez számít szerintem. Egy olyan lemez volt a cél, amit egyben, folyamatában érdemes hallgatni, és ami szépen lassan bontja ki magát a hallgatóknál. A dalok úgy íródnak, hogy lemegyünk a próbaterembe, ahol Miki mutat egy-két-tíz új riffet, és ezeken elkezdünk témázgatni, játszogatjuk őket. Van, amiből azonnal kinő egy új dal, az Enomaly vagy az Orectic is egyből összeállt. Aztán van, hogy egy teljesen elkészült dalban cserélgetjük ki a részeket, a Thorax Tales például közvetlenül a feljátszás előtt is változott. Tulajdonképpen két kivétellel már mindegyik dalt eljátszottuk élőben a lemez megjelenése előtt, és utána mindig molyolgattunk rajtuk. Tartalék dal nem maradt, mindent felraktunk a lemezre, ami átment a kollektív szűrőn. Ami nem, az ment a kukába.

Mennyiben változtatott szerinted a zenekar hangzásán a te belépésed? Mik azok az elemek, amiket te adtál hozzá a lemezhez, a dalokhoz?

A keményebb részeket keményebbé, a dallamosakat pedig dallamosabbá tettem. Szívesen. Mivel a zenekar elég markáns hangzással rendelkezik, ezért inkább csak kiegészítő, nem domináló elemeket próbáltam beledolgozni a számokba: ambient textúrákat, drónokat, kísérő hangmintákat oda, ahol adnak is valamit a dalokhoz. Azt szerettem volna, hogy az atmoszféra hangsúlyosabb legyen, hogy a lemezt színesítsék a kütyük a sima hangszerek mellett. Talán kicsit filmszerűbb, hangulatosabb lett az egész album a billentyűs dallamoktól és zajoktól, beszédfoszlányoktól.

Milyen elképzelésekkel alakítottátok ki a hangzást? Vannak-e esetleg a nemzetközi mezőnyben olyan etalon albumok, amiket mértékadónak tekintettetek a munka közben?

Akadnak, de igazából más volt a szempont. Úgy álltunk neki a hangzás kialakításának, hogy a felvételeknek mi állna jól, nem pedig rájuk húzni egy máshol már bevált szisztémát. Nem lett volna értelme egy specifikus megszólalást levenni, mert úgy gondoltuk, sokkal fontosabb, hogy a zenekar karaktere a maga formájában átjöjjön, és ezt PT remekül oldotta meg. Ráadásul csak a keverés legvégénél sikerült kiakasztani szegényt, amire nagyon büszkék vagyunk! Többszöri hallgatásra lett optimalizálva az album, ezért szépen, finoman rétegeltük a hangzást. Nagyon remélem, hogy minden egyes alkalommal fel lehet fedezni valami apróságot, ami nem üvölt az ember arcába elsőre.

Mire utal a Rat King Racket cím, a borítókoncepció, illetve miről szólnak a szövegek? Utóbbit azért kérdezem, mert a legutóbbi hammeres saját szavaikkalból én sem lettem sokkal okosabb. Konceptalbumról van szó?

Pedig megpróbáltunk abban a cikkben nagyon érthetően és világosan fogalmazni, vissza fogjuk kérni a kommunikációs tanfolyam árát. Egyébként a lemez Operation: Mindcrime-i értelemben nem konceptalbum, de van vezérfonala: a patkánykirály-folklórig kell visszaásni. A patkánykirály (rattenkönig) egy, a farkuknál összegubancolódott csoportnyi patkány, és nagyon rossz ómen egy ilyet kreatúrát találni. Átvitt értelemben olyan embert jelent, aki másokon élősködik. Szintén ez a neve annak a mételynek, aki még nem kifejlett állapotában a kis métely barátaival összekapaszkodik, hogy így nagyobbnak látszódjon, és így hívja fel a figyelmét magára - hogy jó parazitaként a gazdatestbe juthasson, és ott kifejlődve fejezze be az életciklust, ami így elkezdődhet elölről. A racket pedig az a zsivaj, amit ez a patkánykirály csinál. Miután PT felvázolta a lemezcímet, onnantól a borító egyértelmű volt, a megvalósítást pedig Kondor Lajosnak köszönhetjük, aki a teljes lemez dizájnjáért felel. Csodálatos munkát végzett. A szövegeknél PT sokat kísérletezett, leginkább a szabad asszociáció és automatikus írás alapelveit követve: az érzések és a gondolatfolyam elcsípése volt a cél, nem pedig konkrét témák aprólékos szájbarágása. Tehát bármelyik szöveg bármit jelenthet neked. Tudjuk, hogy nagyon kevés kapaszkodót adunk a lemezhez, de őszintén szólva gyerekkorunkban, amikor kazettára másolva, borító és szövegek nélkül hallgattuk az albumokat, akkor nem kellett ahhoz több disszertációt átolvasni, hogy fontos legyen és sokat jelentsen egy-egy lemez. Ahogy hallgatta az ember a zenét, a konkrétumok hiánya miatt az agya önkéntelenül többet asszociált, a szövegtöredékeket félrehallva sokkal személyesebb és intimebb viszony alakulhatott ki. És nem győzzük hangsúlyozni, hogy a lényeg továbbra is az, hogy a hallgatónak milyen a viszonya a zenével, mert amit mi el szerettünk volna mondani, az már mind a lemezen van.

Miért döntöttetek ismét a hammeres terjesztés mellett? Mik voltak a tapasztalataitok legutóbb ezen a téren, és mennyiben más most az ábra, hogy egy teljesen friss lemez jön ki náluk egyből?

Tapogatózás volt már az előző albumnál is, de akkor valamiért nem sikerült tető alá hozni a megállapodást. Amikor tavaly újra kiadták mellékletként és szólóban is az I Stray lemezt, akkor már úgy beszéltük meg, hogy az újat ők fogják gondozni. Rendes promóció van, a kiadó támogatja a zenekart, idáig remekül tudtunk együtt dolgozni. Nekünk egészen biztosan nincsenek meg azok a forrásaink, akikkel ők operálnak, és közösen talán olyanokat is sikerül behálózni, akik idáig nem tartották számon a zenekart. Lehetőség tehát van. Egészen biztos, hogy más súlya van annak, hogy nem szerzői kiadásban jelent meg a lemez, hanem náluk - az újságmellékletnek hála pedig kíváncsi emberek elkezdtek figyelgetni ránk.

Szerintem mára kialakult egy elég jellegzetes stílusotok, viszont bizonyos hatásaitokat – Tool, Faith No More, Alice In Chains, Deftones – továbbra is érezni a zenén. Zavar, ha ezt valaki szóvá teszi egy kritikában vagy egyébként?

Örülök, ha így gondolod, és egyáltalán nem zavaró. Ezt az egészet egy asszociációs játéknak érdemes felfogni, ahol mindenki elmondja, mi vagy ki ugrik be neki a zenénk alapján, és ez teljesen rendben is van így - már amennyiben jó zenekarokat mondanak persze. Amit hallgatunk, nézünk, átélünk, átérzünk az mind megjelenik a zenében, attól lesz ilyen. Borzasztóan széles skálán mozognak a hatások mindegyikőnknél, néha nagyon kicsi a közös halmaz, de ezek a hatások kitűnően oldódnak egymásban. Pont emiatt érzem azt, hogy egyre nehezebb egy-egy konkrét zenekart pontosan kimutatni.

Mik a tapasztalataitok, kik járnak elsősorban a koncertjeitekre?

Van egy elég komoly mag, akik a kezdetektől támogatják a zenekart, és a mai napig eljönnek a bulikra. A wackenes cécó után berántottunk megint egy adag embert, akik szintén hozzánk tapadtak szerencsére. Életkorban 20-60 közötti, nemben vegyes, intelligens, szép emberekről beszélünk, széles látókörrel. Ha az olvasók között van olyan, aki megfelel ezeknek a kritériumoknak, szeretettel várjuk bármelyik koncertünkre, aztán reméljük, sikerül minden újoncot meggyőzni, hogy velünk van a helyük.

Hogy sült el a poliritmikus fesztivál? Honnan jött az ötlet ehhez a kezdeményezéshez, és terveztek-e hasonló megmozdulásokat a jövőben az ott fellépett csapatokkal vagy egy részükkel?

Jól. Első alkalommal csináltunk ilyet, apró gyermekbetegségektől eltekintve faszán sikerült. Alapvetően Miki ötlete volt a fesztivál: arra gondolt hogy egy mezei, több zenekaros lemezbemutató helyett rántsuk össze azokat a zenekarokat, akik picit máshogy gondolkoznak, mint a fősodor, és az egész rendezvényt bújtassuk egy fesztiválköntösbe - talán így máshogy hangzik az egész, mint egy sima lemezbemutató koncert. Mindenképpen lesz következő, sőt azután következő is - úgy gondoljuk, hogy bőven van itthon zenekar, akikkel összefogva nívós rendezvényeket lehet csinálni, és akik bőven megérdemelnék, hogy ismertebbek legyenek. Az Angerteával és az Omega Diatribe-bal pedig már többször játszottunk, és fogunk is játszani a jövőben, emberileg és zeneileg is nagyon jól kijövünk egymással.

Mi a menetrend a jövő évre nézve? Milyen terveitek vannak itthon, illetve külföldön?

Pörgetni szeretnénk a lemezt, amennyire csak lehetséges - messze nem aknáztuk ki a zenekar lehetőségeit idáig, és ezen egyértelműen változtatni fogunk. Vidéken és a fővárosban is jóval több koncertünk lesz, mint idáig, fesztiválokon is szeretnénk játszani, egyáltalán annyira ismertté akarjuk tenni a zenekart, amennyire csak tőlünk telik. Nem gondoljuk azt, hogy tömegek fogják hallgatni a zenénket, de azt pontosan tudjuk, hogy sokan vannak, akik nincsenek tisztában a zenekar létezésével, és valahogyan el akarunk jutni hozzájuk - aztán az embereken múlik, kell-e nekik ez, vagy sem. A Deism videó bőven elvárások felett teljesít, és még legalább kettő szöveges videót fogunk csináltatni - hamarosan el is döntjük, mely dalokra. Egy minialbumon gondolkozunk nagyon, ami kiegészítené a nagylemezt, ezen átdogozott, átértelmezett verziók lennének pár dalból, mert úgy érezzük, hogy lenne még mit mondanunk zeneileg velük. Külföld... Az Edge hamarosan promóciós anyagokkal fogja bombázni a külföldi partnereit, aztán meglátjuk, mit sikerül kihozni ebből. Apropó, a zenekar tízéves lesz jövőre, szóval valahogy ezt is meg fogjuk ünnepelni.

Mi a véleményed a metal helyzetéről manapság nemzetközi összehasonlításban és itthon? Stagnál, felfelé megy vagy lefelé tart szerinted a műfaj? Milyen lemezek tetszettek különösen az utóbbi időben?

Régen minden jobb volt természetesen. Sajnos messze nem tudtam annyi új lemezt hallgatni idén mint szerettem volna, de az új Thy Catafalque egyszerűen zseniális.